KÖNYVESHÁZ

Mindörökké
Jézus története korszerű nyelven
Kántor Viola

A borítón: Kiszely Gábor Máté evangéliuma. A jól ismert történet elevenedik meg előttünk. Vagy mégsem? Ez a mátéi történet, de nem „Máté módján”.
„E fordítás mondanom sem kell, nem hivatalos változat és nem is értelmezés. Az ilyesmi megjelentetése az erre hivatott intézmények joga. Akkor viszont miről van szó? Arról, hogy ez az írás nekem így szólal meg” – írja a szerző a kötet előszavában.
Jézus Krisztus történetének adaptálása egyszerre tanúskodik az Evangélium iránti hűségről és az alkotó személyiség szabadságáról. Kiszely Gábornak a két érték melletti elkötelezettségét eddigi munkásságából is jól ismerhetjük. E mű elolvasása után sem érzi magát becsapva az olvasó. Drámai erejű dialógusok, tiszta vezetésű, a misztériumot megőrző, ugyanakkor az egyéni hallásmódról tanúskodó szövegalkotás jellemzi a szöveget, a mátéi hagyomány a történetmondás kronológiájában s a megmásíthatatlan Ige iránti alázatban jelentkezik. Kiszely beszédmódjában az idegenség- és távoliságérzetet kiváltó archaikus modornak nyomát sem találjuk, a mai ember nyelvén szól a kétezer éves történet. Életközelivé válik a jámborság, az ösztönző harag, a tanítványok tapogatózó engedelmessége, akárcsak a kísértő szarkazmusa. Jézus magárahagyatottsága, szenvedése a valóságos Ember gyötrelmévé sűrűsödik.
Felmerül a kérdés: a kiadvány mely műfajhoz tartozik. A forma az imáéra emlékeztet. A Kairosz Kiadó gondozásában megjelent mű azon túl, hogy irodalmunkat méltóképpen gazdagítja, arra is ösztönzi az olvasót, hogy legyen bátorsága bizonyos könyvek újraalkotásánál társszerzőként részt venni. S végül: a könyv utolsó szava után az írásjel elmaradása bizton nem nyomtatási hiba. Hogy melyik ez a szó? Mindörökké
(Kiszely Gábor: Máté evangéliuma. Kairosz Kiadó, 2003. Ára: 1200 forint)

Háborúk a világ végén
Umberto Eco új regénye
Szappanos Gábor

Vajon mi köze lehet Barbarossa Frigyesnek és a Német-római Birodalomnak a Szent Grálhoz, az újszövetségi napkeleti bölcseknek a legendabéli János pap országához és mindezeknek egy tizenkettedik század második felében élt észak-itáliai parasztfiúhoz? A Nobel-díjra jelölt olasz író-filozófus és szemiotikaprofesszor negyedik vaskos regényében, a Baudolinóban kísérel meg választ adni ezekre a kérdésekre. Nagyon egyénit, persze, hitelesnek egyáltalán nem nevezhetőt, mert fikciót ír, posztmodern módon hagyományosat, amelyben a középkor valósága és mítoszai kibogozhatatlanul összefonódnak. Annál is inkább, mert a címszereplő, a rőt szakállú császár fogadott fia, aki élete históriáját meséli egy bizánci történetírónak, notórius hazudozó. Ő fogja össze a szálakat, sőt nagyrészt az eseményeket is ő irányítja ebben a középkori krimiben, pikareszk regényben, amely olvasmányosságban A rózsa nevével vetekszik.
Baudolino keresztes vitézként, Frigyes oldalán jut el keletre; császárát a Szentföld felé haladtukban éri utol gyanús körülmények között a végzet. Baudolino ezután egy gyönyörű legenda nyomában, szedett-vedett kompánia élén elindul a világ végére, hogy aztán többéves kimerítő utazás után dolgavégezetlenül térjen vissza a kifosztott és újabb keresztes „zarándokok” dúlta Konstantinápolyba, s találkozzon történetének reménybeli megírójával.
Umberto Eco úgyszólván tökéletes regényt írt, ismeri az írás minden csínját-bínját. Nem lehet soha semmilyen következetlenségen rajtakapni, virtuóza mindenféle stílusnak. Mégis az embernek az az érzése, hogy a Baudolino olyan, mint egy enciklopédia: ami középkori tudás A rózsa nevéből kimaradt, azt mind beillesztette ide. Megtudhatjuk, hogyan építettek s ostromoltak várost, milyen kegyetlenek voltak az uralkodók, milyen furfangosak és hiszékenyek az emberek, mit ettek-ittak akkoriban, milyen leleményesen kufárkodtak a szent ereklyékkel a gazfickók. Egyes szereplők olykor mintha csak azért találkoznának, hogy jól elvitatkozhassanak az isteni lényegről vagy a szerelem mibenlétéről, Baudolino pedig mintha azért utazna messzi földekre, hogy Eco bemutathassa mindig újra meg újra éhes olvasójának mindazokat a jelenségeket, furábbnál furább lényeket és találmányokat, amelyeket a középkori elme kieszelhetett, s hogy a világ peremén az egylábú és az egyszemű torz lények vallásos kérdésekben ölre mehessenek és kölcsönösen eretneknek bélyegezhessék egymást, vehemensebben, mint a vén Európában.
Mulatságos, élvezetes könyv, rengeteget lehet tanulni belőle, de hogy az egész históriának az önfeledt mesélésen kívül van-e valami mélyebb értelme – ez sem kevés manapság! –, azt nehéz volna megmondani.
(Umberto Eco: Baudolino. Európa Könyvkiadó, Budapest, 2003. Ára: 2600 forint)

A Bogyó köztől a Málna utcáig
Helytörténeti vallomások
Zsohár Melinda

Tisztelet a helytörténésznek, a helytörténeti könyvek íróinak!
Nem áhítoznak ők világhírnév után, de a vidék, amelynek históriája, tája előttük feltárja titkait, számukra a világ közepe. Fontosnak bizonyul egy kis forrás, szelíd dombocska éppúgy, mint a templom, a rom, a torony, az iskola; a helybéli flóra és fauna sem kevésbé unikális a helytörténész szemében, mint az északi-sarkinak Afrika természeti környezete. S bár milliók kezén forognak a nagy írók, kutatók, tudósok hírneves könyvei évszázadokon át, egy kis falu története csakis a szorgalmas helytörténész leírásából marad meg. Ha későbbi generációk kíváncsian erednek nyomába egy különös utcanévnek, titokzatos, sötét erdő keletkezésének, másutt nem nyíló virág lelőhelyét kutatják, a templom és a vár építőmesterét idéznék meg, valamely legendás szerelmi história velejét kutatják, csakis a lokálpatrióta historikusokhoz fordulhatnak bizalommal.
Bali József biológus tanár és szakíró a Veszprém peremi Csatár-hegy „kincses táját” derítette föl, hogy aztán sajátos szempontjai alapján könyvben is megismertesse fegyelmezett rajongásának tárgyát. A pedagógus tudományos ismeretterjesztőként több száz cikket írt, fotózott, illusztrált, s arra is volt érkezése, hogy cincéreket gyűjtsön, amelyekkel a zirci múzeum anyagát gyarapította.
Mily köznapian is indulhat egy kutatómunka, amelyből aztán igazi könyv születik. Bali József 1995-ben telket vett magának és családjának a Csatár-hegy Menyekei-erdejének Csalogány utcájában, s „betagozódott” a hegybe kijáró szomszédok közösségébe. Lelkes alapossággal számba vette a regényes és tájba illő utcaneveket, föltérképezte a vidéket, zoológiai, valamint botanikai igényességgel osztályozta a fekete kökörcsint és fürtös gyöngyikét, az ékes vasvirágot s az odvas keltikét s nemkülönben a gyurgyalagot és a mezei poszátát. Könyvében aztán fejezetekbe foglalta mindazt, amit közölni érdemesnek tartott a Csatár-hegyről, bájos eklektikával belefoglalván a nagy fejű csajkó (ez valami szarvasbogárféle) rajzát s az európai lábatlan gyík fotográfiáját.
Hol rendszertani könyvet olvasunk Bali József kötetét lapozván, hol település-kultúrtani elemzést, hol nyelvi-szemantikai fejtegetést. Végül a szerző Csatár-hegyi ihletésű tárcanovellái és barátjának, az Ötvenhatos becenevű Kovács Lajosnak a meséi is besoroltattak a tudományos fejezetek mögé. Egymáshoz illőn, szívmelengető földhözragadtsággal és egyszerűséggel.
A könyv tematikus kapcsolódásai logikusak, egyszersmind meghökkentőek. A Csatár-hegyi telepesek például konzekvensen látták el a hétvégi házaikkal bepöttyözött dűlőket „komoly” utcanevekkel, s lett Árvalányhaj utca és Zuzmó köz, Eper, Ribiszke és Málna utca, valamint Bogyó köz és a többi, akár egy kis növényhatározó. Bali József leírja az utcák történetét, melléjük helyezi az utca névadó növényének vagy állatának biológiai vonatkozásait, s hogy az irodalom se maradjon ki a helytörténeti írásból, kedves verseket is válogat a rigóról, az erdőről, az őszről vagy a szőlőről.
A helytörténész nemcsak a hely történetét veszi komolyan, de megidézi gyermekkorából a lúgkőoldattól megvakult, öreg Kukukk mondását is. A nem látó ember hallás után ismerte az erdőt, s hallani vélte, amint jó éjszakát kívánnak egymásnak a fák. Ő mondta: igazán szép és jó éjszakát csak korosodó szálerdő mond. Mert az már nem hajlong mindenféle szélnek… De miért is lenne idegen az érett férfi filozofikus megállapítása egy helytörténeti vallomástól?
(Bali József: Egy veszprémi kincses táj – Csatár-hegy. Viza Kft., Veszprém, 2003. Ármegjelölés nélkül)

Orwell-olvasó
Tanulmánykötet a szabadság írójáról
Róbert Péter

Születésének századik évfordulóján számosan megemlékeztek George Orwell személyéről és műveiről. Ezek láncolatába illeszkedik Nóvé Béla munkája, amely Orwell-lel kapcsolatos írásait tartalmazza.
Rendhagyó olvasónapló ez a könyv, amely a XX. század kivételesen etikus értelmiségi alakjának fordulatos életébe és gondolataiba vezeti be az olvasót. Orwell írásait a magyar közönség szinte teljes egészében élvezhette, elsősorban a Cartaphilus Kiadó piros kötésű életműsorozatából, amelynek néhány kísérő tanulmányával a most tárgyalt válogatásban is találkozhatunk.
Ki volt Eric Arthur Blair, írói nevén George Orwell? Gyarmati tisztviselőcsalád sarja, etoni diák – karriert csinálhatna, de ő másképp dönt. Burmába megy, majd Párizsban nélkülözik, később hazája elesetteinek sorsáról ír. Önkéntes a spanyol polgárháborúban, ahol nemcsak Franco, de a kommunisták ellen is küzd, a második világháború alatt már csak tollával harcol. Megírja két méltán világhíres regényét, az Állatfarmot és az 1984-et.
Nóvé Béla tizennégy esszét, tanulmányt és vitacikket gyűjtött kötetbe az elmúlt húsz év terméséből, különféle tárgyú írásokat Orwellről. Különösen érdekesek a hazai Orwell-szamizdatokat bemutató részek, sokat árulnak el a „puha diktatúra” kultúrpolitikájáról, félelmekről és beidegzettségekről. Mai szemmel valóságos rémregénnyel ér fel a korabeli jelentések olvasása. Mégsem sikerült a kor értelmiségét megfosztani Orwell gondolataitól, az író a szabadság jelképévé lett, erkölcsi minta az ideálokat egyre inkább nélkülöző világban.
(Nóvé Béla: Orwell-olvasó. Esszék, tanulmányok, vitacikkek, 1984–2003. Krónika Nova Kiadó, Budapest, 2003. Ára: 1700 forint)

Muzeológusok lexikona
Hanthy

„A gazdag és értékes magyar lexikonirodalom csak részben, olykor egyáltalán nem emlékezik meg azokról a XVIII–XIX. századi személyekről, akiknek a pályaképe nélkül nem rajzolható meg az új- és legújabb kori magyar kultúra és művelődés története.” E szavakkal indokolja a Magyar múzeumi arcképcsarnok című kötet megjelentetését a két főszerkesztő, Bodó Sándor és Viga Gyula. S ez alapján elmondhatjuk, hogy egy fontos szakma nagykorúvá vált Magyarországon.
Hosszú évtizedekig nem volt divat és szokás a múltidézés, a visszafelé tekingetés, a hagyományok ápolása és megújítása. A hazai múzeumügy jeles személyiségeinek is tíz évre volt szükségük a rendszerváltoztatás után ahhoz, hogy megérezzék: szakmai önbecsülést kell adniuk a muzeológusoknak, akiknek többsége elkötelezettségből és hivatástudatból, csekély fizetségért végzi napi munkáját. Egy lexikon, amely a mindenkori legjelesebbek gyűjteménye, nemcsak a múlt emlékeinek a megidézése, hanem felcsillantja a szakmai örökkévalóság reményét. Lexikonszócikké válni nem ambíció, de tisztes posztumusz státus.
A kötet gróf Széchényi Ferenc a Magyar Nemzeti Múzeum alapítására tett felajánlásának kétszázadik évfordulójára jelent meg. Szerkesztői és szerzői nehéz munkára vállalkoztak. Nem könnyű összeszedegetni adatokat olyan emberekről, főként a közelmúltból, akik soha nem szerepeltek az első vonalban, mégis nélkülözhetetlen munkásai voltak annak a rendszernek, amely ma már magabiztosan, társadalmi elismeréstől övezve működik, keresi az új utakat és lehetőségeket, hogy közelebb hozza a múltat a jelenhez. A kétezret közelítő pályakép, írják a főszerkesztők, nemcsak biográfiai gyűjtemény, hanem az életpályákon keresztül tükrözi az egyes múzeumi szakágak fejlődését, a közgyűjteményekkel kapcsolatos társadalmi elvárások változásait is. Remélhető, hogy ha egy szakma önbecsülését tekintve is nagykorúvá válik, nem hagyja elveszni a megteremtett értéket. Folytatja, vezeti tovább jeles személyiségeinek lexikonát is.
(Magyar múzeumi arcképcsarnok. Pulszky Társaság – Tarsoly Kiadó, Budapest, 2002. Ármegjelölés nélkül)

A Fókusz Könyváruház
szépirodalmi sikerlistája

1. Kertész Imre: Felszámolás – Magvető 1890 Ft
2. Moldova György:
A tékozló koldus, 1. A mentők csillaga. Riport az egészségügyről – Urbis Könyvkiadó 2000 Ft
3. Fallaci, Oriana: A harag és a büszkeség – Focus Kiadó 2499 Ft
4. Kertész Imre: Sorstalanság – Magvető 1990 Ft
5. Szabó Magda: Régimódi történet – Európa 1900 Ft
6. Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek – Helikon 1400 Ft
7. Janikovszky Éva: De szép ez az élet! – Móra Könyvkiadó 1390 Ft
8. Lángh Júlia: Egy budai úrilány – Magvető 1890 Ft
9. Márai Sándor: Füveskönyv – Helikon 1380 Ft
10. Kertész Imre–Esterházy Péter: Egy történet – Magvető 1490 Ft