Az MSZP vezérkara még sokkos állapotban volt az 1998-as választási vereség miatt, amikor Gyurcsány Ferenc több, nagy visszhangot kiváltó, a Népszabadságban megjelent cikkében kritizálta a pártvezetést, arra vezetve vissza az MSZP válságát, hogy elmaradt a belső átalakulás. Gyurcsány ekkoriban lépett be a szocialista pártba, ahol aztán villámkarriert futott be, hiszen négy évre rá már a miniszterelnöki bársonyszékben ült.
A legfőbb bizalmas
A szocialisták 2001-ben a pártonkívüli Medgyessy Pétert nevezték meg kormányfőjelöltjüknek. (Medgyessyt Gyurcsány nemcsak anyósa révén ismerte – Apró Piroska egyetemi szerelméről van szó –, hanem az üzleti életből is, hiszen cégeik tandemben nyerték meg 1999-ben a szocialista vezetésű pécsi önkormányzat tanácsadói tenderét.) Medgyessy az MSZP vezetésének belharcaiban korábban nem érintett tanácsadói körrel érkezett meg a Köztársaság téri pártszékházba.
A kampányban őt segítő stábnak Gyurcsány Ferenc mellett tagja volt kommunikációs szakemberként Gál J. Zoltán, Braun Róbert és Keszthelyi András, továbbá Dobrev Klára, Gyurcsány felesége. Utóbb, a kormányzati munkára való felkészülés jegyében csatlakozott hozzájuk Kiss Elemér későbbi kancelláriaminiszter és Draskovics Tibor leendő miniszterelnöki kabinetfőnök is.
Gyurcsány Medgyessy stratégiai tanácsadója lett. A korabeli sajtóértesülések szerint Apró Piroska ajánlotta vejét Medgyessy figyelmébe.
Tőle származik egyebek mellett a „köteles beszédként” elhíresült, Kövér László elleni lejárató kampány ötlete, amellyel Debreczeni József Az új miniszterelnök című könyvében el is büszkélkedik: „Mi csináltuk meg a köteles akciót is. Semmi kétség: ami elhangzik, az képileg erőteljes, sőt durva, de nem agresszív és nem fenyegető. Kövér nem akar akasztani. De amit mond, az – egy kis rossz szándékkal – ellene fordítható. Még kiforgatni se nagyon kell, csak kihasználni a benne rejlő lehetőségeket, és mi összerakjuk. Fölhozatjuk még aznap reggel az egy szem kazettát, ami van, lejátsszuk a sajtónak. Szili Kati oldalra hajtott fejjel, sírós hangon mondja el, hogy ez milyen borzasztó. Nagyszombaton Lendvai Ildikó meg a Fidesznek kézbesít mindenfajta leveleket, és elindítjuk azt az SMS-kampányt, amelynek a vége a köteles tüntetés.”
Gyurcsánynak az erkölcsileg kétes politikai marketingguru szerepe mellett ideológusként is komoly hatása volt Medgyessy programjára. „A politikai és a gazdasági rendszerváltást követően elérkezett az idő a jóléti rendszerváltásra” – írta például a Magyar Hírlap 2001. március 12-i számában, és emlékezetes, hogy a „jóléti rendszerváltás” jelszavával nyert és alakított kormányt 2002-ben az MSZP és az SZDSZ. Fontos ugyanakkor leszögezni, hogy bár Gyurcsány dolgozatai még olyan reformokat sürgettek, mint például a társadalombiztosítás átalakítása, ebből Medgyessy megvalósult programjában csak az iszonyatos kiköltekezést okozó szociális ígéretek maradtak meg.
Az MSZP 2002-es választási győzelmében nagy szerepe volt az izraeli, de magyar felmenőkkel is rendelkező kampánygurunak, Ron Werbernek, aki abban hozott újat, hogy egy, a Nyugat- Európában és Amerikában már megszokott, de Magyarországon addig ismeretlen negatív kampányt vezényelt le.
Nagy hangsúlyt helyezett a szervezésre, a választók személyes meggyőzésére, a szavazókról szóló adatok összegyűjtésére, a mozgósításhoz elengedhetetlen lista összeállítására. (Werber megszakításokkal 2014-ig dolgozott a szocialistáknak, akiktől végül haraggal vált el.)
Mélyütés Medgyessynek
Medgyessy hatalma már kormányzása kezdetekor mélyütést kapott: 2002. június 18-án, alig néhány héttel a kormányalakítás után a Magyar Nemzetben megjelent a „Titkos ügynök a kormány élén” című írás. A kormányfő III/II-es szolgálati érintettségét feltáró D-209-es ügyet a reggel hatkor kelő és újságot olvasó Gyurcsány vette észre először a volt kampánytagok közül. „Végül én riasztom Gált, én riasztom Draskovicsot ebből az informális tanácsadói státusomból.” Gyurcsány Debreczeni Józsefnek azt is hozzátette, hogy „Medgyessy közben tartja ezt az újságírói konferenciát, én pedig próbálok Gál Zolival valamit kitalálni, hogy mit lehetne ebben az ügyben tenni”. A két száznapos program iszonyatos kiköltekezése azonban ekkor még magasan tartotta az MSZP és a kormányfő népszerűségét. A bajok csak később, 2003-ban kezdődtek.
Gyurcsány feltörekvő miniszterelnöki stratégiai tanácsadóként napi és személyi kérdésekkel kevésbé foglalkozott, víziókkal, középtávú elemzésekkel, az MSZP megújításával annál inkább. 2002 őszén a Népszabadságban megjelent Az új szociáldemokrácia című publikációjában új társadalmi kiegyezésen nyugvó, baloldali programot hirdetett meg. Ebből világosan kitűnt, hogy nem érte be akkori hatalmával, sokkal többet akart.
A pártban Gyurcsány ekkor még mindenesetre nem volt túl népszerű, mindössze az MSZP országos választmányi tagságáig vitte, azonban ez arra elég volt, hogy gyorsabban előrejusson. Első kormányzati megbízatását 2003 nyarán nyerte el, sportminiszternek nevezték ki, amihez meg kellett válnia stratégiai tanácsadói tisztségétől és lemondott az Altus tulajdonosi jogainak gyakorlásáról is. Gyurcsány bevallottan idegenül mozgott a területen, a Medgyessytől kapott lehetőséget a politika frontvonalába való belépésre, pártkarrierje építésére használta fel.
Megalázott kritikus
Itt érdemes egy rövid kitérőt tenni, annak feltárására, milyen módszerekkel is sikerült miniszteri bársonyszékhez jutnia Gyurcsánynak. Elődje, Jánosi György azért lehetett sportminiszter, mert a szocialista pártban az ezredforduló idején kiegyezett a rendszerváltás utolsó állampárti miniszterelnökét, Németh Miklóst, illetve az új pártelnököt, Kovács Lászlót támogató kör. Némethet támogatta akkoriban Szili Katalin, Juhász Ferenc és Jánosi. Amikor megszületett a paktum, és Németh Miklóst kiszorítva Kovács László lett a pártelnök, a „negyvenesek kompromisszumaként” emlegetett alkuban Németh egykori támogatói is sarzsihoz jutottak. Jánosi így lett az országos választmány elnöke, majd a 2002-es hatalomra kerülés után ifjúsági és sportminiszter. Jánosi a párton belül a gyorsan emelkedő Gyurcsány nyílt kritikusának számított. Amikor Medgyessy leváltotta, Jánosi György sértetten azt nyilatkozta, hogy a kormány átalakításában nem szakmai, hanem politikai szempontok érvényesültek, „nem a társadalmi elfogadottság, hanem a bizalmi elv”. Gyurcsány miniszterré emelése azért is volt megalázó Jánosinak, mert az MSZP-n belül – választmányi elnökként – akkor még utódja főnökének számított.
Miniszteri kinevezését követően Gyurcsány maga is bevallotta, hogy új szereplőnek számított a politikában, és „nem hagyományos politikai karriert” tudhatott maga mögött. Azt állította, hogy nem állt szándékában politikai pályára lépni, de a sors, s még inkább Medgyessy Péter megváltoztatta ezt az álláspontját. Gyurcsány ekkori nyilatkozata azért is figyelemre méltó, mert elismerte, hogy „a személyemmel kapcsolatban sokfajta előítélet létezik, és nem biztos, hogy szerencsés, ha a kormányba bekerül valaki, akinek az üzleti múltjával, a családi hátterével, a rendszerváltás előtti politikai múltjával kapcsolatosan ezek megfogalmazódhatnak”. Másrészt kitért arra is, hogy Medgyessyvel a viszonya nem volt személyes, ezért abban nem is volt elvárható a teljes nyíltság. „A politikai, szakmai, üzleti viszonyban a szereplők gyakran csak részigazságokat mondanak egymásnak, mivel egymástól független játszmákat is játszanak” – fogalmazott. Ez a kijelentés egyébként Gyurcsány politikai credojaként is megállja a helyét a későbbi események ismeretében.
Jánosi György hiába bírálta nyilvánosan is utódját, a Köztársaság téren ekkorra már új szelek fújtak. A párt rögtön megfeddte Jánosit, szerintük csak a sértettség beszélt belőle. Medgyessy is megvédte Gyurcsányt, mondván, a 90-es évek első fele az eredeti tőkefelhalmozás időszaka volt, és akkoriban „nagyon sok ilyen dolog volt”.
Gyurcsány tárcavezetőként a parlamentben is többször szenvedett presztízsveszteséget, amikor privatizációs üzletei voltak terítéken. S bizony előfordult, hogy csak Szili Katalin házelnök voksa mentette meg a leszavazástól, mert több MSZP-s és SZDSZ-es képviselő sem nyomott gombot, amikor a sportminiszter válaszát kellett elfogadni.
Emelt fordulatszámon
Gyurcsány ekkor ismét taktikázni kezdett, és bizalmi szavazást kért magával szemben: ha szükség van rá, akkor álljanak ki mellette – hangoztatta –, ha pedig nincs, azt is mondják meg, és akkor felmentését kéri a miniszterelnöktől. A bizalmi szavazás végül elmaradt, de a trükk bevált: Gyurcsány érzékelhetően erős támogatást kapott, egyúttal megszilárdította pozícióját az MSZP régi vágású vezetőivel szemben. Ezzel egyszersmind vérszemet kapott, és túlterjeszkedve sportminiszteri hatáskörén, az ellenzéki Fidesz bírálatába fogott, valamint a párt prominenseinek kíséretében különböző fórumokon az egészségügy, az oktatás reformját sürgette, s egy új Magyarország megteremtésének jövőjéről vizionált. Miközben a régi szocialisták megrökönyödve figyelték az egyre izgágább Gyurcsányt, Medgyessy visszahívta őt a tanácsadói testületébe, hogy Kiss Péter kancelláriaminiszterrel közösen kidolgozzák a kormány új gazdaságpolitikai koncepcióját. Gyurcsány felpörgött, és 2004 elején szigorúan belső használatra szánt, Merjünk baloldalinak lenni című vitairatában húsz oldalon, tíz pontban fogalmazta meg vízióját a modern Magyarországról. A dokumentum persze villámgyorsan kiszivárgott, a szocialista vezérkar háborgásától kísérve, ám ekkora már ismét mindenki – a 2004 februárjában Győr-Moson-Sopron megyei MSZP-elnöknek választott – Gyurcsányról beszélt.
Ma már úgy tűnik, hogy Gyurcsány legkésőbb 2004 júniusában, még bőven Medgyessy bukása előtt komoly szervezkedésbe kezdett, ami nemcsak a fővárosi liberális elit, hanem a vidéki lázadó szocialisták meggyőzésében is testet öltött.
Ismét tegyünk egy rövid kitérőt! A magyar nézők körében is nagy sikert aratott a Netflix amerikai médiaszolgáltató 2013-ban elindított, Kártyavár (House of Cards) című sorozata. A főhős páros, Frank Underwood és felesége, Claire kegyetlen pragmatizmussal, politikai manipulációk árán mindenáron meg akarja szerezni a legfőbb hatalmat az USA-ban. Ehhez könnyedén átlépnek bármilyen erkölcsi szabályt, elárulnak és kihasználnak bárkit. Frank Underwood a ravasz politikus, eszközökben nem válogatva éri el célját, országa vezetőjévé válik, melyben hathatós segítségére van felesége is. Frank sokáig ragaszkodik ugyan a hatalomhoz, azonban egy idő után már a politikai ármánykodás sem tudja pozícióban tartani. A hollywoodi történet folytatása, hogy a feleség, Claire Underwood lett végül az Egyesült Államok elnöke.
A magyar nézőknek igen ismerős lehetett, amit a képernyőn láttak. Frank és Claire karaktere és hatalomtechnikai machinációi erősen emlékeztetnek a Gyurcsány-Dobrev házaspárra és az ő ténykedésükre.
Az amerikai sorozat első epizódja azzal indul, hogy Frank Underwood nem kapja meg a hőn áhított kinevezést a Külügyminisztérium élére, ezért feleségével karöltve saját erőből próbál bosszút állni, illetve nagyobb hatalomra törni.
A szoci House of Cards történetét a Mandiner foglalta össze cikksorozatban. Eszerint Gyurcsány sztorija némileg máshogy indult: 2004 januárjának utolsó napján megválasztották a párt Győr-Moson-Sopron megyei elnökének, 53-31 arányban, Kránitz Lászlóval szemben, aki egyértelműen a pártvezetés jelöltje volt.
A Heti Válasz korabeli cikkéből tudható, hogy amikor a Gyurcsány térnyerését nagyon ellenző Kovács László a miniszteri poszt és a pártvezetés nehéz párhuzamos ellátására utalgatott, Gál J. Zoltán kelt Gyurcsány védelmére. „A kormány számos tagja visel pártfunkciót jelenleg is, elnökségi tagok, hogy azt ne mondjam, pártelnök például az egyik” – vágott vissza korábbi és későbbi főnöke érdekében a kormányszóvivő, az egyik kormánytagnak(!). Gál J. tehát nem riadt vissza, ha kemény harcot kellett vállalni Gyurcsányért. Eközben Medgyessy – a Debreczeni-könyv szerint – már 2004 februárjában arról beszélt Gyurcsánynak, hogy meg akarja szüntetni a tárcáját, vagy pedig lecseréli őt, és fejlesztési pozíciót, vagy tanácsadói posztot szán neki.
Miután az MSZP csúfos, 13 százalékos vereséget szenvedett a Fidesztől a 2004 júniusában megtartott első EP-választáson, Medgyessy helyzete megingott a szocialistáknál, de közben Kovács László is megbukott. Gál J. viszont megerősödött, miután a választási vereségre adott válaszként átszervezték a kommunikációt, amelynek most már egyértelmű feje lett. A távozófélben lévő Kovács az önkritika mellett még odaszúrt a kormányszóvivőnek: „a vereséget az is befolyásolta, hogy a párt elvesztette a kapcsolatát az emberekkel, de hozzájárult a kormány rossz kommunikációja is”. Szórakoztató, de költői kérdés, hogy idesorolható-e a Való Világ című valóságshow-ra az RTL Klubnak adott 9 millió forint, amelyet az uniós propaganda keretében utaltak.
Időközben a szocialista elit és Gyurcsány után az SZDSZ-szel is megromlott Medgyessy viszonya, így furcsa háromszög alakult ki a kormányfő, a kormányszóvivő és a sportminiszter között.
Ami biztos: Gál J. korábban is összekötő volt Medgyessy és Gyurcsány között, ez ezen a nyáron is így volt. Miként az is biztos, hogy a Medgyessy és Gyurcsány konfliktusát feljátszó, ezzel az utódjelölésben közreműködő Népszabadsággal is bensőséges viszonyt ápolt. Medgyessy már korábban is azt mondta szóvivőjének: „(…) szólj a barátodnak, hogy úgyis tudom, miket mond a hátam mögött. (…) Le fogok számolni az ellenségeimmel, és hogy olyan nincs, hogy Gyurcsány legyen a párt élén, és hogy ezt nem fogom eltűrni.” Ezt Gál J. szerint maga Medgyessy mondta.
„Ez utólag nem titok, mert miután Medgyessy pontosan tudta, hogy én Gyurcsánnyal lényegében napi kapcsolatban vagyok, és jó barátok vagyunk, és miután nekem mondta, hogy márpedig le fog számolni, és kitakarítja a kormányból ezeket az embereket, én egészen egyértelműnek vettem, mert a politika ilyen, hogy üzen. És ha üzen, akkor át kell adni az üzenetet. Tehát este elmentem Ferihez, és mondtam neki, hogy úgy látszik, Medgyessynél betelt a pohár. Feri azt felelte, hogy ő nem fogja magát megrendszabályozni, meg nem is tudja. Hogy bár ő nem akar elébe menni a konfrontációnak, de ha az egész kormányzás így megy tovább, akkor nincs remény arra, hogy kibontakozás legyen. Valahogy innen kezdődött a végkifejlet 2004 nyarán. Aztán Medgyessy elment Mallorcára, és én nem is tudom, hogy a kettő között, illetve kettejük között közben történt-e valami.” Így vallott Gál J. Zoltán a Gyurcsány-Medgyessy konfliktus élesedéséről utólag.
Mivel az ezt az idézetet is közlő Debreczeni-féle könyv narratíváját a könyv szerzőjének későbbi pártelnöke, illetve Gál J. Zoltán adta, azt nem akartuk késznek elfogadni. Már csak azért sem, mert a Magyar Narancs 2008-as portréjából érdekes részleteket tudtunk meg Medgyessy bukásának előzményeiről.
Olyan részleteket, amelyeket a jórészt Gyurcsány által diktált könyvben nem olvashattunk. Nézzük előbb Gyurcsány verzióját: „ezután elmegyek egy hétre Olaszországba nyaralni a gyerekekkel, és ott már úgy hívnak telefonon, hogy Medgyessy meg van sértődve a kormányülésen elmondott beszédem miatt (…) ez szokás nálunk, hogy elmegyünk a gyerekekkel nyaralni, utána pedig elmegyünk csak kettesben valahova”.
A Gál J.-ről szóló 2008 januári portréból viszont kiderül: „a Szemlőhegy utcai villa teraszán vagy budai éttermekben jöttek össze, a mag (Gyurcsány, Dobrev, Braun, Gál J., Keszthelyi és Tóth, valamint a feleségek) azonban nyaralni is együtt ment 2004 júliusában. Egy résztvevő szerint a kibérelt toszkán villában már a Medgyessy utáni időket tervezték; készült egy olyan analízis is, amelyik októberre, a tisztújítás környékére várta a palotaforradalmat az MSZP-ben. Az olaszországi tervezgetés megelőzte nemcsak Gál és Gyurcsány kirúgását, de még az utóbbit prognosztizáló Népszabadság-cikket is, jóllehet az augusztusi kormányátalakítás hozta miniszterelnök-cserét nem látták előre.”
Ez a nem lényegtelen részlet viszont csak később, Gál környezetéből szivárgott ki, éppen akkor, amikor utóbbi távozott Gyurcsány mellől. Kiterítettük hát 2004 nyári hónapjainak Népszabijait, meg néhány más kordokumentumot, és amennyire lehet, igyekeztünk rekonstruálni a történéseket.
Gyurcsány július elején többször is feltűnt a legbefolyásosabb baloldali lapban, mint azon személyek egyike, akik Hiller István vezetésével az MSZP szociáldemokrata irányultságú programján dolgoznak.
A háttérben kiélesedett a konfliktusa Medgyessyvel, akinek egy „informális kormányülésen” rendesen beolvas. Majd mindenki elmegy nyaralni. Ami a Népszabadságos szálat illeti, ezek után a nyilvánosság számára derült égből villámcsapásként érkezett a lap július 19-ei címlapcikke, amely szerző feltüntetése nélkül jelent meg.
Az írásban olyan bizalmas infók jelentek meg Medgyessy és Gyurcsány kapcsolatáról, mint például, hogy „először informális tanácsadója volt a kormányfőnek, majd az ő személyes kérésére kapcsolatuk hivatalos formát öltött”. Gyurcsány – akinek a saját szerepével kapcsolatban egyik leggyakrabban használt kifejezése az „informális” volt – utólag azt állította, hogy ő tényleg beszélt Tamás Ervinnel a Népszabadságtól, és reagált is néhány információjukra, például méltatta saját tárcája eredményeit, és ez valóban hosszan szerepel is a cikkben. Kérdés, hogy Tamás Ervin miért nem írta oda a nevét a cikkhez? Ő egyébként 2020 tavaszán már a HVG-ben védte meg Gál J. mostani főnöke, Karácsony Gergely hivatali munkáját, például a Pesti úti idősotthon ügyében.
Tehát foglaljuk össze, hogy mit tudunk ezen a ponton a szocialista háromszögről. Gyurcsány építkezésbe kezd, előbb megyei pártelnök lesz, majd részt vesz a programalkotásban, és a nyilvánosságban egyre-másra szóba jön Kovács László helyére pártelnök-jelöltként. Medgyessy elmondja Gál J.-nek, hogy ő nem támogatja Gyurcsány pártelnök-jelöltségét, pedig ugye 2002 nyarán még azt beszélték meg, hogy tanácsadója a pártban fog nyomulni. Gál J. ezzel a hírrel még aznap kiköt barátjánál, aki közli vele, hogy nem fogadja el Medgyessy rendszabályait. Gyurcsány azt is világossá teszi, hogy veszélyben érzi a 2006-os választást.
Ha pedig a választás veszélyben van, akkor a Medgyessyvel megbeszélt személycserés utódlási alku is veszélyben van.
Ezt követően Gyurcsány egy kormányülésen ismét kritizálja a főnöke irányvonalát. Mindenki nyaraláson van, de egyszer csak a konfliktusról beszámol a Népszabadság. Taktikailag több szempontból zseniális pillanatban: Medgyessy távol van, Gyurcsány viszont éppen tud reagálni, a két szereplőt a lap egy szintre emeli. Eközben a kormányfőt egyre több kritika éri, és éppen egy csúnyán elvesztett választás után van, egy mozgolódó-lázadozó vezető kormánypárttal, meg egy egyre kritikusabb koalíciós partnerrel a hátában.
Medgyessy ereje napról-napra fogy, de egy megelőző csapásra még elég lehet, ha időben lép, menesztheti lázadozó kihívóját, Gyurcsányt. „A belső ellenfeleivel” „leszámolni” akaró kormányfőről író Hetek szerint ekkor már az utódjelölt is megvolt Mesterházy Attila személyében, Medgyessy ellentámadásának terve szerint a tárca addigi politikai államtitkára vette volna át a minisztériumot az augusztusban kirúgásra kerülő Gyurcsánytól. Ebben a helyzetben, vajon kinek az érdeke volt a robbantás?
Mindenesetre Gál J. Debreczeninek tagadta, hogy ő szivárogtatott volna a Népszabadság „robbantó” cikkéhez, amelyhez egyébként nyilatkozott. Ugyanakkor azt is mondta, hogy tudja, véleménye szerint Gyurcsány azt hiszi, hogy ő volt a szivárogtató, Medgyessyről pedig biztosra tudja, hogy ebben a hiszemben van, „de megesküszöm bármire, hogy nem én voltam” – mondta a kormányszóvivő.
Mi most csak néhány mondatot idéznénk, az egyiket a sokat említett Gyurcsány- portrékönyvből, a másikat pedig a Népszabadság cikkéből, a szóhasználat bizonyára véletlenül hasonló. Gál J. a könyvben: „Gyurcsány ezeken a belső fórumokon a dolog természetéből adódóan kritikus helyzetértékeléseket adott, s ezek a »jóakarói« révén visszajutottak Medgyessy fülébe”. És most a július 19-ei, a Gyurcsány-Medgyessy konfliktust bemutató cikk: „Gyakori vidéki útjain Gyurcsány soha nem mulasztotta el, hogy találkozzon a helyi szocialista politikusokkal, s a beszélgetéseken – állítólag – nem rejtette véka alá a kormányzással kapcsolatos kritikai észrevételeit sem. Ez minden valószínűség szerint eljutott a kormányfő fülébe is,” Medgyessy füle és a kritikák tehát mindkét idézetben felbukkantak, de van még egy hasonlóság: Gál J. a könyv egy pontján (250-251. oldal) hosszan nagy elragadtatással beszélt arról, hogy Gyurcsány mennyire tudatosan és gyakran szervezett találkozókat vidéken a helyi szocialistákkal.
Érdemes tovább figyelnünk az események menetét. Bár Gál J. nagyon panaszkodott utólag, hogy hívással és SMS-ben sem érte el – vasárnap és nyaraláson – a főnökét, Medgyessy álláspontja a következő napi, a keddi lapszámban már ott van. A kormányfő jelezte, hogy „személyi kombinációkkal” nem foglalkozik. Ettől még a lap szinte szóról szóra megismétli a hétfői cikkének tételállításait, például azt, hogy „a kormányfő egyre inkább vetélytársat lát a 43 éves politikusban”.
A balos újság egy másik, ismét szerző nélküli, Medgyessy teendőit elemző cikkében megjegyzi: „hogy a kilépés (az SZDSZ-é – a szerk.) helyett adott esetben egy kormányfőcsere kierőszakolása menyiben mentené a helyzetet, aligha megjósolható. Az még kevésbé, hogy ki volna alkalmas az ügyvezetői szerepre úgy, hogy egyszerre adjon lendületet mind a kormányzati munkának, mind a két koalíciós párt népszerűségének? Jelenleg úgy tűnik, nincs ilyen ember, bár sokan eddig éppen a várhatóan távozó Gyurcsány Ferencre tippeltek, igaz, megint mások Kiss Péterre, a még merészebbek Kuncze Gáborra.”
Gyurcsány utólag arról beszélt, Berlinből való hazatérése utánra eldöntötte, hogy el fogja hagyni a kormányt és a kormányfőt, ezért, ahogy „Az új miniszterelnök” című könyvben mondta: „nagyon tudatosan igyekszem ezt a dolgot a sajtóban napirenden tartani”. Valóban, július 30-án már maga adott interjút, a beszédes „Ez a meccs nem rólam szól” címmel a Népszabadságnak. Ahogy erről utólag maga Gyurcsány fogalmazott „tudom, hogy Medgyessy mikor jön haza két hét után a nyaralásából, és a hazaérkezése napján jelenik meg például egy cikk. Pénteken, amikor jön a repülőn. Mert másnap, szombaton mentünk Tatára közösen, és én azt akartam, hogy az a cikk várja itthon, amiben nyilatkozom”. Gyurcsány az interjúban világossá tette, hogy ha hazajött Medgyessy és beszélnek, akkor fel fogja tenni a kérdést, hogy van-e bizalom felé, és ha nincs, akkor lemond.
Ami itt megint érdekes, az Gyurcsány jólértesültsége. Nehéz elképzelni, hogy bár nem beszél Gál J.-vel, de még azt is tudja, hogy Medgyessy két hét után mikor tér haza külföldi útjairól. Tehát Medgyessy július 16-án, pénteken utazott el, és az első cikk hétfőn jelent meg, az utolsó pedig egy interjú formájában pénteken. Valaki(k) nagyon jól időzített(ek) mindvégig.
Medgyessy hazatért, és kirúgta Gál J.-t, akiről ugye abban a hiszemben volt, hogy ő szivárogtatott az első cikkhez.
Furcsa módon Gál J. néhány héttel a kormánykommunikáció urává való erősödése után távozott. A Népszabadság „természetesen” a kormányszóvivő narratíváját vitte: „lapunk úgy tudja, a miniszterelnök ragaszkodott ahhoz, hogy felmentse Gál J. Zoltánt annak ellenére is, hogy a szóvivő hétfő reggel felajánlotta lemondását.” Szintén itt jelent meg: „a kormányfő azt vetette Gál szemére, hogy kommunikációs szempontból nem volt elég aktív, politikailag viszont néha túlzottan is. Úgy tudjuk, hogy Gál pozícióját az rendítette meg, hogy jó kapcsolatban van Gyurcsány Ferenccel.”
A kormányfő utóbbit is meneszteni akarja, de a főnöke irodájából kilépve Gyurcsány maga jelenti be, hogy felajánlotta a lemondását. A Népszabadság természetesen a találkozó rengeteg részletéről értesül, és újra Gyurcsány potenciális vetélytársi pozícióját hangsúlyozza.
Ami Gyurcsánynak nem sikerült 1989-ben, az sikerült 2004-ben: nem temette maga alá az összeomló szocialista rendszer, hanem még időben belső ellenzékinek pozicionálta át magát, így „elitellenes” figuraként maga mögött tudhatta az elégedetlen „talpasok” támogatását. Jól irányzott sajtóhadjárattal a kormányfő kihívójaként tüntette fel magát, holott ekkor még csak parlamenti képviselő sem volt. Gyurcsány sikerrel alakította ki magáról azt a képet, hogy alkalmas miniszterelnöknek, és baloldali politikusként vannak elképzelései az ország jövőjéről. Röpirataiban az angol Munkáspárt talpra állását, bátor irányváltását és a hosszú konzervatív uralmat követő választási győzelmét állította példaként az MSZP elé.
Mikor pár hét múlva, augusztus közepén Medgyessy át akarja alakítani a kormányt, és korrupcióra hivatkozva szabadulna Csillag István gazdasági minisztertől, a Gyurcsánnyal jó viszonyt ápoló SZDSZ rögtön szembefordul vele, az MSZP pedig néhány óra leforgása alatt kihátrál saját miniszterelnöke mögül, és „elfogadja” Medgyessy lemondását.
A Gyurcsány távozásáról szóló első Népszabadság-cikk után pontosan egy hónappal megbukott Medgyessy. A szocialisták ezt követően a pártelitjük ellenében a kongresszusukon Gyurcsány Ferencet jelölik kormányfőnek Kiss Péter helyett. Gyurcsány örömmámorban úszott, és joggal, hiszen élete legnagyobb sikerét, legnagyobb politikai győzelmét aratta le. „Szeretném megköszönni mindezt édesanyámnak, aki soha nem gondolta, hogy ide fogok jutni, és köszönöm a feleségemnek is, de hát neki ez a dolga” – jelentette ki ováció és tapsvihar közepette. „Sajnálom, hogy Medgyessy Péter lemondott, így viszont neki köszönhető a világ legrövidebb kormányválsága, mely 117 percig tartott” – tette hozzá.
Gál J. pedig, aki a lemondás pillanatától nyíltan is Gyurcsány szervező-mozgósító tanácsadója lett, immár államtitkárként – „megdicsőülve” – tért vissza a kormányzati kommunikáció élére. Nehéz erre nem a baráti hűség egyik bizonyítékaként tekinteni.
A régi kormányszóvivő az új kormányban nem vállalta előző pozícióját, hanem inkább a háttérből irányított. 2005 közepétől a párt választási üzemmódra állt át, az Országos Választási Bizottságot vezető kormányfő a gyakorlatban egyben az MSZP urává is vált, háttérbe tolva Hiller Istvánt. Az irányító csapatban pedig Gál J.-nek is kulcsszerep jutott, aki egyszerre lett a kormányzati, a párt- és a frakciókommunikáció teljhatalmú ura. A csapat mindent, így az ország sorsának hosszú távú alakulását is a 2006-os győzelem célja alá rendelte, és végül – nem kis részben óriási médiafölényének, az ebben az időszakban meghatározó kereskedelmi tévék segítségének köszönhetően – meg is nyeri a választást.
Gál J.-re eközben a háttérben is fontos szerep hárult volna, hiszen továbbra is a kormányfő egyik bizalmasának számított. A Debreczeni-könyv szerint Gyurcsány a közeli munkatársainak (Gál J., Szigetvári, Braun) ez idő tájt mondta a következőt: „ti, akik a barátaim vagytok, ha azt látjátok, hogy meghülyültem a hatalomtól, akkor szóljatok”.
Riogatás és blama
Már az első Gyurcsány-kabinet nehéz szocialista örökséggel szembesült, a gazdasági helyzet romlása és a kormányzati tehetetlenség miatt elszabadult a költségvetési hiány, amely az államadósság és a devizaállomány növekedésével az ország hosszú távú mozgásterét szűkítette. Az új miniszterelnök ekkoriban hozta meg azt a stratégiai döntést, hogy sem a korábban általa olyannyira szorgalmazott reformokat, sem az államháztartás rendbetételét nem indítja meg. Ez volt az az időszak, amelyről az őszödi beszédben utóbb maga Gyurcsány vallott úgy, hogy „nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet. Teljesen világos volt, hogy amit mondunk, az nem igaz.”
Alig negyedévvel Gyurcsány hatalomra kerülése után rendezték meg a kórház- privatizációról és a határon túli magyarok kedvezményes honosításáról szóló népszavazást. Igazán az utóbbi kérdés váltott ki nagy vitákat és rengeteg indulatot, amelyhez jelentősen hozzájárult az MSZP riogatása „23 millió román munkavállalóról”. A köteles beszédhez hasonlóan ez, a magyar politikatörténet egyik legvisszataszítóbb kampányfogása is Gyurcsánytól származik, ahogyan azt el is ismerte a Debreczeni- könyvben.
Érdemes megjegyezni, hogy Szili Katalin akkori házelnök a kettős állampolgárságról szóló népszavazás előtt – látványosan szembehelyezkedve a koalíciós partner SZDSZ elutasító véleményével – lelkiismereti szavazásra buzdított. A határon túli magyarok ügyében végül szűken ugyan, de nyertek az igenek, de a népszavazás az alacsony részvétel miatt érvénytelen lett.
Az első Gyurcsány-kormány időszakára esett a 2005-ös államfőválasztás is, amely megmutatta, hiába volt a szocialistáknak és a szabad demokratáknak többségük, a belharcok miatt ezzel nem tudtak élni. Orbán Viktor több taktikai húzásnak köszönhetően elérte, hogy az általa ellenzékből támogatott Sólyom Lászlót válasszák meg köztársasági elnöknek, nem a szocialisták jelöltjét, Szili Katalint, akiről a koalíciós partner SZDSZ hallani sem akart. Bár az MSZP-nek és a kormánykoalíciónak Sólyom államfővé választása óriási blama volt, Gyurcsány nem szomorkodott különösebben, hogy Szili nem lett államfő.
A 2006-os választások előtt az volt a fő kérdés, hogy a két nagy párt, az MSZP és a Fidesz közül melyik nyeri el a hatalmat, a parlamenti küszöb körül mozgó kis pártok közül melyik jut be az Országgyűlésbe. Bár a ciklus közepén még úgy tűnt, a szocialisták a miniszterelnök-csere ellenére is simán elveszítik a választásokat, Gyurcsány 2005 nyarától erőteljes hajrába kezdett, még egy televíziós vitát is összehozott Orbán Viktorral.
A szocialisták kampánya az ígérgetésre épült: a régi MSZP-s káderekhez képest frissnek és lendületesnek, gyújtó hangú szónoknak bizonyuló Gyurcsány országszerte lelkesítő beszédeket tartott, a vitákban pedig tagadta, sőt egyenesen visszautasította, hogy kórházi vizitdíj bevezetését terveznék.
A sosem látott fordulatszámra feltekert kampányban ekkor kerültek ki az ország több panelházát teljesen beborító Gyurcsány-poszterek. A Fidesz stratégiája az MSZP elmúlt négyéves kormányzásának kritikájára épült, miszerint „rosszabbul élünk, mint négy éve”, a negatív kampány azonban nem hozta meg a várt eredményt.
„Igaztalan” vádak
Közvetlenül a szavazás előtt, 2006 áprilisában zajlott le Gyurcsány és Orbán miniszterelnök-jelölti tévévitája. Előbbi egészpályás letámadást indított, feltűnően agresszív volt, utóbbi inkább számonkérő stratégiát választott.
Gyurcsány, kormányzásához hasonlóan, a vitát is végighazudta. A miniszterelnök azt vágta a Fidesz miniszterelnök-jelöltjének fejéhez, hogy „nem akarhat igaztalan módon nyerni, nem igaz vádakkal választást nyerni, az nem igaz országhoz vezet”. „Azt kérem, még ma este, azt a kampányt, amely arra épül, hogy mi el akarunk adni, privatizálni akarunk – ezt vonják ki a forgalomból. Így sem akarhat nyerni. Ez nem tisztességes, elnök úr” – jelentette ki Gyurcsány.
A 2006-os országgyűlési választásokon az MSZP és az Országgyűlésbe éppen bejutó SZDSZ együtt megszerzi a parlamenti többséget, ezzel Gyurcsány lett az első, aki a rendszerváltás után hivatalban lévő miniszterelnökként választást nyert.
A szocialisták ekkor még nem sejtik, hogy pürroszi győzelmet arattak Gyurcsánnyal, és ezért milyen hatalmas árat kell majd fizetniük.
Borítókép: Gyurcsánynak az erkölcsileg kétes politikai marketingguru szerepe mellett ideológusként is komoly hatása volt Medgyessy programjára (Fotó: MTI)
