Lesújtó vélemény a zöldbüdzséről

Kis Zoltán, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium politikai államtitkára: Az uniós támogatásokhoz szükséges hazai önrészre biztosított pénzekkel együtt a minisztérium jövőre nagyobb öszszegből gazdálkodhat, mint az idén. Ebben az évben ugyanis 116 milliárd forint áll a környezetvédelmi és vízügyi tárca rendelkezésére. Bár jövőre a minisztérium kasszájába ennél 17 milliárd forinttal kevesebb jut, az uniós támogatások megszerzéséhez szükséges hazai önrésszel együtt – amelyet jövőre a kancellária büdzséjében kell keresni – az ideinél több pénzből gazdálkodhat a szakterület. A Miniszterelnöki Hivatalnál 24 milliárd forint áll rendelkezésre a környezetvédelmi célú uniós támogatások önrészének biztosítására, míg a vízügyi programok teljesítésére ugyanitt mintegy négymilliárd forint található. A 2004-es esztendőben prioritást élvez az uniós pénzek megszerzése, amelyből elsősorban infrastrukturális fejlesztéseket valósítanánk meg, főként a szennyvízkezelés és hulladékgazdálkodás területén. Példaként említhetem a dél-budai szennyvíztisztítóval kapcsolatos, jövőre induló mintegy 100 milliárd forintos programot. Ezen összeg felére is támogatást várunk az Európai Uniótól. (T. G.)

Turi-Kovács Béla, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke: Az idén is a költségvetés vesztesei közé tartozott a környezetvédelem, a jövő évi tervezet ismeretében pedig elmondható, hogy tovább romlik a terület finanszírozása. A 2003-as 116,5 milliárd forintról jövőre 99 milliárdra csökken a szaktárca központi támogatása. A kormányzat a várható európai uniós támogatásokra hivatkozik, ezekhez a forrásokhoz azonban csak úgy lehet hozzájutni, ha megfelelő pályázati programokat készítenek az önkormányzatok, illetve, ha van saját erő is. Miután az előző kormányzat által kidolgozott programkészítési támogatást megszüntették, erősen kétséges, hogy a kevésbé gazdag önkormányzatok megfelelő pályázatokat tudnak-e majd benyújtani. Az utóbbi másfél évben lelassultak, illetve megálltak az Orbán-kormány idején megindított beruházások, így nehéz lesz teljesíteni az EU szerződéses követelményét, amely szerint 2008-ra mindenhol meg kell oldani a szennyvízelvezetést, illetve a hulladékkezelést. Elfogadhatatlannak tartjuk az úgynevezett ökoadó bevezetését, amely a környezetvédelmet nem segíti érdemben, célja csupán a költségvetési bevételek növelése. (K. F.)

Illés Zoltán fideszes képviselő: Persányi Miklós kinevezésekor még reménykedtünk, hiszen kiváló felkészültségű szakembernek tartom, de a 2004-es költségvetés elfogadásával kiderült, hogy a szaktárcát teljesen magára hagyta a kormány. Nem elfogadhatók a kabinet érvei, miszerint az Európai Unió pályázatai a 83 százalékkal megnövelt költségvetésű kancellárián keresztül zajlanak majd, hiszen a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak nemcsak a szakmai koordináció a feladata, hanem saját forrásokra is szüksége van. A szaktárca költségvetése 14,8 százalékkal kevesebb a tavalyi évhez képest, és ez azt jelenti, hogy a minisztériumban hiába készültek el a programok, számos rendelkezésre álló európai uniós forrás elvész, mert nem tudják előteremteni hozzájuk a harmincszázalékos önrészt. Például csaknem ötvenmilliárd forintnyi támogatásra számíthatna az ország agrár-környezetvédelemre, de ezekre célokra a KVM-nek csak kétmilliárd forintja van, így több mint negyvenmilliárdnyi forrást nem tud lehívni az Európai Uniótól. A minisztériumtól elvont pénzekből húsz település csatornázását, nyolc-tíz szennyvíztisztítót vagy hét, a garéihoz hasonló kármentesítést lehetne megvalósítani. (H. Gy.)

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke: A közigazgatási ágazat megszorítása rendkívül súlyosan hat a környezetvédelmi területre. A tervek szerint a tízszázalékos leépítés a nemzeti parkok igazgatóságait és a környezetvédelmi felügyelőséget is érinti, pedig ezekben a hivatalokban ma is lényegesen kevesebben dolgoznak, mint ahány szakemberre szükség lenne. Az EU a csatlakozással egy időben például ezer új státus felállítását javasolta. Elhibázottnak tartjuk, hogy miközben az egészségügytől, az oktatástól és a környezetvédelemtől hatalmas összegeket vonnak el, egyetlen terület gazdálkodhat bővülő forrásból, mégpedig az autópálya-építés. Pedig egyre több szakember állapítja meg, hogy más, kevésbé környezetterhelő beruházásokkal az ország versenyképessége lényegesen gyorsabban lenne javítható. A jövő évi költségvetéssel összefüggő törvényjavaslatok emellett a tömegközlekedés színvonalának jelentős csökkentését és a viteldíjak számottevő növekedését vetítik előre. A tervezet minden állampolgár érdekét jelentős mértékben sérti. A drágítás, a járatritkítások a személygépkocsik még gyakoribb használatára ösztönöznek, és fokozzák a káoszt a közutakon. (H. Gy.)

Bárczy Zoltán, a Környezetvédelmi Szolgáltatók és Gyártók Szövetségének alelnöke: Tudomásul kell venni, hogy 2004-ben a megszorítások miatt kevesebb forrás jut a környezetvédelemre is. Ez arra figyelmeztetheti a vállalkozásokat, hogy a későbbiekben a környezetvédelmi szempontokat célszerűbb eleve beépíteni a technológiákba, mert utólag – központi támogatás nélkül – óriási költségekkel jár a környezeti károk felszámolása. Amennyiben a környezetvédelmi szolgáltatók és gyártók túl jól dolgoznak, akkor a szennyezések eltüntetésével lassan elfogyhat a piacuk. Ettől azonban nem kell tartaniuk, fel kell ugyanis számolni a régi nagyvállalatok által ránk hagyott örökséget, sok esetben évtizedek környezetszennyező tevékenységének eredményét. A szövetség tagjai elsősorban vállalatoknak végeznek szolgáltatást, így közvetve érintettek a költségvetési megszorításokban. Ezek miatt ugyanis azok a társaságok is kevesebb pénzre pályázhatnak, amelyek megbízhatják a környezetvédelmi szolgáltatókat. Ugyanakkor nehezülnek a közvetlen beruházási hozzáférések is, például a Környezetvédelmi Alap Célelőirányzat pályázati előírásai is szigorodhatnak a jövő évben. (H. Gy.)