Magyarországon szerzett diplomát 1962-ben a Budapesti Műszaki Egyetem Gépészmérnöki Karán. Nem sokkal később Ausztriába ment, ahol Steyerben kezdődött a karrierje. Több jelentős külföldi díjat vehetett át, de ez volt az első magyarországi elismerése. Mi a titka, hogy műszaki területen ilyen messzire eljutott?
– A kreativitás. Én vezettem azt a dízelfejlesztési kutatóközpontot Münchenben, amely később a világelsők közé került. A kreativitás azért fontos, mert ha egy vezető rossz terveket, rossz stratégiát készít, akkor utána négy-ötszáz ember a téves úton dolgozik nagy szorgalommal. A jelentős cégeknél a legnagyobb kreativitást a főnököktől követelik meg, mert ők jelölik ki a beosztottak feladatait.
– Ha valakiből hiányzik a kreativitás, akkor nem tartanak igényt a munkájára?
– Pontosan. A vezető hibájából sok százan maradhatnak munka nélkül. Mondok egy példát. Bár nekem csak egy diplomám van, de negyven év alatt komoly közgazdasági ismeretekre tettem szert, és a közgazdasági fogalmakat is jól ismerem. Van egy fogalom, az opportunity custom, azaz alkalmas időpontban a pénzt be kell fektetni, például az oktatásba. Ez egy vállalatra is vonatkozik, mert ha nem termelékeny, akkor nem versenyképes, s akkor a fizetéseket sem lehet emelni…
– A gazdaság és a politika közvetlen kapcsolatban áll egymással, az egyik hat a másikra. Tönkre is tehetik, de fel is emelhetik egymást.
– Én azt mondom, hogy ami az iparban érvényes, annak érvényessége megmutatkozik a politikában is. Azért készítünk jövőképet, hogy meghatározzuk, melyik irányba kell menni. Akkor is meg kell tervezni a jövőnket, ha abban a pillanatban elképzelhetetlennek látszik a cél elérése. Én ilyen jövőképet vázoltam, amikor átvettem a BMW-motorok dízelfejlesztését. Azt mondtam, mi leszünk a világon a legjobbak. Amikor Münchenben az utcáról vettem fel kezdő mérnököket, elképzelhetetlennek látszott, hogy tizenöt év alatt felépül a világ első dízelszakközpontja. Ma már két és fél millió dízelgépkocsit gyártanak.
– Miként lehetséges az, hogy ön az álmait Münchenben megvalósította, de Magyarországon ugyanez nem sikerült?
– Magyarország zárt társadalom, nagyon nehezen fogadja be a nyugati országokban kipróbált, sikeres módszereket. Én az iparban a legjobbaktól tanultam. Ha megnézzük Európa országait, könnyen rá lehet jönni, hogy egy-két kivételtől eltekintve az igazán sikeres államok a kis országok, például Finnország, Írország, Hollandia.
– Ezek az országok már akkor szabadok voltak, amikor ön elment itthonról.
– Nyilvánvaló, hogy Magyarországon sem anyagilag, sem szellemileg nem volt lehetőség olyan kreatív fejlődésre, mint az említett államokban. Ám arra, hogy Magyarországon is lehet autóipart teremteni, jó példa az Audi gyártása. Az ország képes erre, ám a Kádár-rendszerben nem valósulhatott meg, részben a tervgazdálkodás miatt. Sajnos ma is tervgazdálkodás uralkodik a gazdaságban, hiszen az állami költségvetés akkora, hogy a GDP negyvenhárom százalékát teszi ki. Ez azt jelenti, hogy minden elosztott forint negyvenhárom fillérével az állam rendelkezik. Ez pedig tervgazdálkodás. Más országokban ez az arány húsz százalék – bár az is rossz, még alacsonyabbnak kellene lennie.
– Tizenhárom éve történt a rendszerváltozás, az ország független lett. Történelmi léptékben ilyen rövid idő alatt hogyan változhatott volna meg a költségvetési struktúránk?
– Tizenhárom év alatt nagyon sok mindent lehet tenni. Kétségtelen, hogy sokat tettek a magyarok, az egész gazdaságot át kellett állítani a piacra, mégpedig a keletiről a nyugatira. Óriási események mentek végbe ugyan, de ez mind kevés. Ma már igen gyors a fejlődés, nem lehet összehasonlítani az ipari forradalom idejével, amikor százötven év kellett a lakosság egy főre jutó jövedelmének a megduplázásához. Az Egyesült Államoknak negyven év kellett, Németországnak a háború után már csak huszonöt ahhoz, hogy korszerű, modern gazdaságot teremtsen, és megduplázza az egy főre jutó jövedelmet. Dél-Korea tizenöt év alatt kétszer olyan magas életszínvonalat biztosított a polgárainak, mint előtte, pedig sokkal rosszabb helyzetben volt, mint Magyarország a rendszerváltozás után. Nem szabad elfelejteni, hogy a japán uralom alatt a japánok nem is engedték meg, hogy egy koreai főiskolára járjon, azonkívül az ország megszenvedte 1953-ban a koreai polgárháborút. De tizenöt év alatt az első tíz vezető ipari hatalom közé került.
– De nem feledhetjük, hogy Magyarország a rendszerváltozást óriási adósságállománnyal kezdte.
– Ez tény, és egy országot valóban vissza tud fogni. De Magyarország legnagyobb problémáját mégis az jelentette, hogy nem tudott orientálódni. A csillagokat nem lehet elérni, de lehet általuk tájékozódni. A magyarok nem találták meg ezt a csillagot.
– Mire gondol pontosan?
– Fontos a gazdasági szakemberek és a politikusok együttműködése. Ausztriában és Németországban rendszeresen összeülnek a legkiválóbb gazdasági szakemberek a vezető politikusokkal, és meghatározzák, hogy miként s mennyi idő alatt építik fel a szóban forgó ipari ágazatot. Miért van az, hogy Írország az egész évi költségvetésének döntő részét a kutatásra, a fejlesztésre és az oktatás minőségi színvonalának javítására fordítja? Miért van az, hogy Finnország a költségvetése 5,7 százalékát szánja a kutatás fejlesztésére, Magyarország pedig csupán 0,8 százalékát? A magyarok másra helyezik a hangsúlyt. A jelenlegi magyar vezetésből hiányzik a felismerés, hiányzik az a garnitúra, hiányzik az az ember, akinek van jövőbe látó képessége, és megmondja, mit kell tenni, hogy Magyarország a legjobbak közé kerüljön.
– Ez fakadhat abból, hogy szinte kibékíthetetlenek a politikai ellentétek?
– Nem ez a probléma, máshol is vannak politikai ellentétek, ez legfeljebb a hatásfokot rontja. A legfőbb gond az, hogy a mai gazdasági vezetők többsége a tervgazdálkodásban dolgozott, és a Marx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemről érkezett, és ez ösztönszerűen behatárolja a gondolkodásukat. Meg vagyok döbbenve, amikor olvasom, hogy az állam mondja meg, mennyi lesz a fizetés és mekkora lesz az energia ára. Ez az elosztó szerep a múlté. Mint említettem, minden forintot, amit termelnek, szolgáltatnak a magyarországi cégek, annak negyvenhárom százalékát az állam osztja el megint. Ez nagy hiba. Ugyanakkor sokszor elmondják, hogy az állam rosszul gazdálkodik. Ez ellentmondás, amelyet a gazdasági, politikai vezetők nem tudnak feloldani.
– Nem gondolja, hogy ennek az is oka lehet, hogy Magyarországon talán a legkizsigerelőbb az adórendszer? A vállalkozóknál alig hagynak valamennyi pénzt, abból pedig nem lehet fejleszteni, jövőképet alkotni.
– Minden tankönyvben olvasható, az adó abból jön, amit a múltban az én generációm, az ön generációja adósságban felélt. Egyébként Ausztriában is hasonló a helyzet. Azt a pénzt, amit Kreisky volt kancellár felvett hitelre, a mostani generáció adóban fizeti. Magyarországon a 25 százalékos forgalmi adó a kádári időszakban felgyülemlett adósságok következménye. És amilyen adósságba most veri magát az állam, azt majd az önök unokái fogják visszafizetni.
– Ezen tudnánk változtatni?
– Ezen változtatni már nem lehet. De a hangsúlyt most egy olyan innovációs program elindítására helyezném, ami növelné a versenyképességet és a termelékenységet. A nemzetközileg számon tartott PISA-felmérés nemrég megmutatta százhúsz állam oktatási fejlettségét. Magyarország az utolsó harmadba került. A német állam, amely a rangsorolásban jobb helyezést ért el, erre úgy reagált, hogy nem magyarázkodott, hanem négyezermilliárd forintnak megfelelő eurót fektetett az oktatásba, az összeget később tovább emelték. Mert ha egy forrásszegény országnak alacsony az oktatási nívója, nem tud innoválni.
– Nálunk nincs pénz, és iskolákat zárnak be, pedagógusokat bocsátanak el. Mit tehetünk?
– Ön tudja a választ. Nemcsak a pénz számít, hanem az oktatási stratégia is. A tudás tartalma, minősége, mennyisége kétévenként megduplázódik az emberiségnél. Az osztrákoknál stratégiát dolgoztak ki az iskolákban, hogy miként lehet gyorsabban és alaposabban tudáshoz jutni, egyáltalán hogyan kell tanulni. Magyarországon pedig az elemi iskolákban megszüntetik a buktatást, eltörlik a vizsgákat. Ahelyett, hogy megtanítanák a diákokat tanulni. A BMW-nél házi feladat volt mindennap a legjobbtól tanulni. Ezért tudtuk sikeresen fejleszteni a dízelautók gyártását.
– Egy tudós mérnökembertől meglepő gondolatok ezek. Visszavetítve a gazdaságra, milyen lépéseket tenne ön? A díja átvétele előtti előadásában beszélt arról, hogy Magyarország elherdálja a szürkeállományát, és előnybe kellene részesítenie a gazdaságban a magas technológiát (high-tech) az alacsony technológiával (low-tech) szemben.
– Nem elég exportálni. Nem arról van szó, hogy mennyi szalámit tudunk gyártani, hanem a gyártásban meg kell valósítani a magas technológiát. De ehhez hiteleket kellene adni. Ugyanis a high-tech biztosítja a nagy fizetésű munkahelyeket. Mert ahol low-tech van, ahol alkatrészeket gyártanak, oda azért megy szívesen a tőke, mert alacsonyak a fizetések.
– Ez miért akkora baj?
– Azért, mert ha nem magas technológiával dolgozunk, nem lehet megtartani a munkahelyeket, amikre szüksége van a magyar gazdaságnak. Ilyen esetben a tőkés továbbáll keleti irányba, a szegény országokba telepít, ahol még alacsonyabb fizetésekkel dolgoztathat. Magyarország képes arra, hogy a gyógyszeriparban, az élelmiszeriparban és sorolhatnám tovább, fejlett technológiával állítson elő termékeket, de ehhez, mint mondtam, innováció is szükséges. A külföldi tőke is szívesebben marad ilyen környezetben, a high-tech termékekért magasabb árakat tudna elkérni a gyártó, és a fizetéseket is gyorsabban tudná emelni.
– Ön milyen politikai irányzattal szimpatizál?
– Progresszív konzervatív beállítottságú vagyok. Számomra az a progresszív, az a haladó, ami megtartóerejű. Például a természet megőrzése konzervatív beállítottságot feltételez. Meg kell őrizni a nemzeti kultúrát, mert a nemzeti kultúrákból erednek a jó teljesítmények. Ezt nem szabad feladni.
– Nem szimpatizál az Európai Unióval?
– Nem vagyok ellene. Németország és Anglia sem egyesült európai államokról beszél, hanem a nemzetek Európájáról. Én a nemzetek Európájának vagyok a szószólója és nem az európai nemzeté. A tradícióra kell építeni.
– Hallott a Teller-féle levélhamisításról?
– Hallottam. Szégyen az egész magyar közéletre, hogy ilyen megtörténhetett. Remélem, a nyugati újságokban nem kap nagyobb publicitást, nem derül ki, hogy Magyarországon ilyen az újságírás nívója.
– Mit tanácsolna az óhazának?
– Az ország határozza meg úgy a gazdaságpolitikáját, hogy a távlati versenyképesség növekedjen, és ebből teremtse meg a jóléti államot. De a tervgazdálkodást meg kell szüntetni.
origo.hu
Fontos változást jelentett be a BKK a 3-as villamossal kapcsolatban
