A Bársony András – jelenleg külügyminisztériumi politikai államtitkár – nevével fémjelzett történet gyökerei egészen a rendszerváltás kezdeti időszakára nyúlnak vissza, amikor is a zavaros időkben a nómenklatúrához tartozó szakszervezeti vezetők trükkös módszerekkel igyekeztek megszabadulni a szakszervezeti ingatlanoktól.
Bársony András, a Nyomdaipari Dolgozók Szakszervezetének (NYDSZ) elnökeként a 90-es évek elején a XII. kerületi Dániel út 62. szám alatti, több mint egyhektáros, parkosított ingatlanon üzemelő szakszervezeti üdülőnek volt a vagyonkezelője. A nyomdászszakszervezet három másik üdülőtulajdonosi joggal rendelkező szakszervezettel egyetértésben 1991-ben úgy döntött, értékesítik az értékes ingatlant. Csakhogy akkor még törvény tiltotta a szakszervezeti ingatlanvagyon eladását, sőt a hasznosítását is.
Bársony Andrásnak, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ) ügyvivőjének ezt tudnia kellett, ennek ellenére 1991-ben színlelt bérleti szerződést kötött egy United Property nevű céggel a szakszervezeti ingatlanra. Később, 1992-ben egy másik bérlővel, a Mercury Kft.-vel is szerződést kötött ugyanarra az ingatlanra. A nyomdaipari szakszervezet – egyetértésben a Mercury Kft.-vel – utóbb bérlőtársként „bevont” egy alapítványt is az ingatlanüzletbe.
Sőt a kft.-vel kötött ügyletben Bársony lehetőséget biztosított az ingatlan megvételére is, mégpedig tíz év alatt kifizetendő bérleti díj fejében. (Megjegyezzük, hogy kísértetiesen hasonló konstrukcióval szerzett magának egy balatonőszödi nyaralót az államtól Gyurcsány Ferenc sportminiszter.)
Erre a vásárlási lehetőségre szóbeli ígéret formájában a bérlőtárs Alapítvány a Vérkoleszterin Szintjének Szabályozásáért (a továbbiakban: alapítvány) is lehetőséget kapott Bársony Andrástól. Csakhogy az alapítvány vezetői elől elhallgatták, hogy ilyen vételi jogot – szerződésben foglalva – a Mercury Kft.-nek is juttattak.
1992 augusztusára ugyanarra a két szomszédos ingatlanra már legalább három „bérleti” szerződést gründolt össze Bársony András. 1992. október végén a Mercurynak adta birtokba az ingatlant anélkül, hogy a szerződéshez előfeltételül szabott 7,5 millió forintot e cég kifizette volna a nyomdaipari szakszervezetnek, és anélkül, hogy erről a kontraktusról a másik szerződő fél, az alapítvány bármit is tudott volna.
S mivel a Mercury Kft. nem fizetett egy fillért sem, december közepén úgy módosították a bérlőtársi szerződést, hogy a Mercury Kft. csak akkor válik bérlőtárssá, amikor teljesíti fizetési kötelezettségét – állítja Légrády.
Végül egyedül maradt bérlő az alapítvány, illetve az általa a szakorvosi projektre létrehozott E. P. E. Kft. A cég 1994 végére több mint 30 millió forintos ráfordítással emeletet épített az általa felújított épületre, és kialakította modern szakorvosi rendelőjét.
Alig készült el a szakrendelő, Bársony András meglepő lépésre szánta el magát. A bérlő E. P. E. Kft. által felújított szakszervezeti ingatlan értékesítését határozta el. Bársony András 1995 februárjában az E. P. E. Kft. „bérleti” jogviszonyát – szerződésbe ütközően – azonnali hatállyal felmondta, ezt azonban a bérlő nem fogadta el.
Bársony András ekkor egy huszárvágással eladta az ingatlant a – ma már csak a bűnügyi rovatokból ismert – szocialistákhoz közel álló Globex Holding Rt.-nek 150 millió forintért. A Globex Holding pedig villámgyorsan továbbadta immár 233 millió forintért a Globex cégcsoportba tartozó Pannónia Befektetési Rt.-nek.
Miután a sajtóban méretes botrány keveredett az ügyből, a negatív hírverés nyilvánvalóan ártott az akkor már a kisbefektetők körében lázas „beetetést” folytató Globexnek, az jól felfogott érdekében gyorsan megtá-madta az imázsára ártalmas ügyletet, amit Bársony elfogadott.
Az ingatlanon birtokban lévő orvosi céggel – jogerős bírósági ítélet híján – sehogyan sem boldoguló Bársony András 1995. március elején az „őrző-védő” Tasnádi Péter segítségét kérte. És jött a „segítség” két tucat izomember képében, akik másfél millió forintért erőszakkal bevették az orvosi rendelőt…
1995. március 28-án az ominózus ingatlanra újabb adásvételi szerződést kötöttek. Ezúttal nem Bársony András volt az eladó, hanem a Mercury Kft., a vevő pedig a történetünkben eddig ismeretlen Laxen Kft. volt. Az ügyletről figyelemre méltó módon két szerződés is köttetett, az első 1995. március 28-án, eszerint a vételár áfával együtt 162 millió forint volt, majd 1996. november 4-én is szerződtek a felek, a módosított kontraktus szerint a bruttó vételár 183 millió forint volt.
Az ügylet szépséghibája: a Mercury egy nappal korábban adta el az ingatlant, mint ahogy megvette Bársony Andrástól 1995. március 29-én. Vagyis az 1995. március 28-án valójában érvénytelen adásvételi szerződés köttetett, hiszen az eladó olyan „jószágot” adott el, amely akkor még nem is volt az övé.
Ezzel az ügylettel Bársony mintegy 60 millió forintos többletbevételhez juttatta a Mercury magáncéget, vagyis 60 millió forintos veszteséget okozott az általa képviselt nyomdász- és a másik három társtulajdonos szakszervezetnek. A Mercury Kft. állítólag ki sem fizette a teljes vételárat a szakszervezetnek, évek alatt csupán 92 millió forintot továbbított a Laxentől megkapott vételárból. Ráadásul Bársony András a Mercury Kft.-vel kötött adásvételi szerződést a társtulajdonosok tudta és beleegyezése nélkül úgy módosította, hogy ezzel 1996 októberéig – az eladási ár csökkentése és a Mercurytól kapott törlesztések társszakszervezetekhez való késedelmes továbbítása miatt az elmaradt kamatokból adóan – 82 millió forintot meghaladó vagyoni hátrányt okozott a szakszervezeteknek. Ezt 1999-ben mintegy 19 millió forinttal tetézte – állítja az E. P. E. Kft. képviselője.
Légrády először 1999. június 2-án tett feljelentést és közérdekű bejelentést Bársony András és társai ellen a Fővárosi Főügyészségen. Ezután kétnaponta érdeklődött, tudni szerette volna az ügyiratszámot, amely alapján figyelemmel kísérheti a büntetőügyet, de választ soha nem kapott.
Tíz nap elteltével a feljelentő Légrádyt derült égből villámcsapásként érte a hír: a Fővárosi Főügyészségre benyújtott feljelentése és annak 45 melléklete nyomtalanul eltűnt. Kiderült: a korábban beadott feljelentést „elfelejtették” iktatni, így tűnhetett el nyomtalanul.
Hogy ne essen folt az elfogulatlan és politikailag semleges végrehajtó hatalom becsületén, 1999. június 11-én Légrády Péter megismételte a feljelentést, ismét ellátta azt az összes szükséges melléklettel.
És várt. Kifogyhatatlan türelemmel. Két és fél esztendeig. Ám a bűnüldözők háza táján Bársony-ügyben mély csend honolt. Légrády Pétert az eljárás semmilyen eredményéről sem tájékoztatták. Nem is volt miről, mert a hatóságok nem csináltak semmit.
Megunván a várakozást, Légrády 2002 januárjában a legfőbb ügyészhez fordult, de már azzal kéréssel, hogy vizsgálják ki: nem forog-e fenn a bűn pártolása azok részéről, aki(k) „tétlenségük” miatt felelősek lehetnek az ügy „elhalásáért”. Légrády keserűen állapítja meg: szégyen a demokratikus jogállamra nézve, hogy a közérdekű bejelentésének törvény szerinti elintézését eddig egyetlen hatóság sem tartotta feladatának.
Utóbb kiderült: a feljelentést követően a BRFK vizsgálati főosztálya 1999 júliusában valamit vizsgálódott. Azonban az ennek „eredményeként”, megszületett nyomozást megszüntető határozat csak három év múlva, 2002 májusában jutott el a feljelentőhöz a legfőbb ügyészhez benyújtott panasz vizsgálata során, de az ad acta elsüllyesztett határozat kibányászására is öt hónapra volt szüksége a nyomozó hatóságnak. A panasz vizsgálatára kijelölt ügyész végül 2002 márciusában „megállapította”: a címzett „az értesítés ellenére sem vette át az iratot a postahivatalban” és azon nyomban le is diktálta a gépírókisasszonynak a határozatot, amely szerint „a határozat ellen panasznak nincs helye”.
Az ügyészség később mégis tudomásul vette a panaszt, végül kiderült számára is: a feljelentő két éven át a kézbesítési kísérlet szabálytalansága miatt nem értesült arról, hogy irattárba süllyesztették az ügyét. A BRFK határozata szerint „a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése”. A hiányosságokat részletesen feltáró panasz ellenére az ügyész – a nyomozás elrendelése helyett – elutasította a panaszt. Annak ellenére utasította el, hogy az egyik szakszervezet ügyvédje 1992 júliusában jelezte a hatóság számára, hogy a Bársony András által a Mercuryval kötött szerződés színlelt és más jogszabályba is ütközik, sőt az ügyvéd figyelmeztetett a várható ügyészségi eljárásra is. De a nyomozó hatóság ezen is átsiklott, csupán azt állapította meg a Fővárosi Főügyészség, hogy a szerződések „az 1991. évi XXVIII. törvény megkerülésére irányultak”, illetve hogy a szakszervezeti „ ingatlan használata másnak nem engedhető át”.
Vagyis – miután ezt sikerült felismerni – ez az ügyészség feladata lett volna, hogy eljárjon a törvényszegőkkel szemben, és saját maga pert indítson a szerződések érvénytelenségének megállapítására.
Mint azt korábban említettük, 1992 októberében Bársony a Mercury birtokába adta az ingatlant, amelynek előfeltétele 7,5 millió forint megfizetése volt. Ezt az összeget a Mercury állítólag ki is fizette. Legalábbis a Magyar Nemzet 1999. november 18-i számában megjelent Bársony-nyilatkozat szerint. Bársony ebben azt állítja, „az első két bérletidíj-részletet a Mercury fizette ki”. Az első két részlet áfa nélkül 12,5 millió és 3,125 millió forint volt. Csakhogy ez a pénz, úgy látszik, „eltűnt” – legalábbis a szakszervezet 1992. évi könyveléséből, és csupán 1993 januárjában jelent meg az NYDSZ papírjaiban, mégpedig az alapítvány általi befizetést követően szerepel a 15 millió forintot meghaladó összeg. Ebből az ellentmondásból (az áfa tételét sem felejtve) már önmagában is kínos következtetéseket lehetett volna levonni, de nem tették.
De az 1995. februári úgynevezett „Nyilatkozat” sem volt elegendő a bűncselekmény alapos gyanújához. Ebben Bársony András, a NYDSZ elnöke, Hirosik István, a Mercury Kft. akkori ügyvezetője és a szerződéseket megkötő ügyvéd kijelentik: „a köztük hatályban volt bérleti szerződést eredetileg is egymással kötötték akként, hogy a bérlő pozíciójában egyedül a Mercury Kft. volt, azt a szakszervezet az E. P. E. Kft.-vel meg sem kötötte volna”, s amelyet Bársony András, a szakszervezet elnöke és a Mercury ügyvezetője írt alá. A BRFK azt is megállapítja, hogy „ezeket a (1992. júliusi) szerződéseket megszüntető okirattal nem találkoztunk a nyomozás során”. Vagyis az ominózus szerződést továbbra is hatályban tartották a felek, a nyomozók mégsem vonták le az egyetlen lehetséges következtetést: az alapítványt tévedésbe ejtették és tartották, magyarán: becsapták.
A nyomozóhatóság „kifejti” a Btk. szerinti csalás tényállását: „Csalást az követ el, aki jogtalan haszonszerzés érdekében mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz. Ezen tényállási elemeknek egyidejűleg kell megvalósulniuk, bármelyikük hiánya a bűncselekmény megvalósulását kizárja.” De azt már nem képes – vagy nem hajlandó – felismerni a kódexet citáló rendőr, hogy pontosan ez történt Bársonyék ügyében.
Az E. P. E. beruházása csaknem elkészült 1995 elejére, a bérleti jogviszonyt szerződésbe ütköző módon mégis felmondták 1995 februárjában. Ezután pedig a már korábban ismertetett módon az ingatlanértékesítésben közvetítő szerepet vállaló baráti Mercury Kft. szerzett tulajdonjogot ténylegesen 91 millió forintért, majd busás haszonnal eladta az ingatlanokat, és eltűnt a Dániel utcai történetből. Az ekkor a még mindig birtokon belül lévő E. P. E. Kft.-t pedig a másfél millió forintért felfogadott Tasnádi Péter őrző-védő embereinek segítségével erőszakkal elűzték az ingatlanról. Bársony András ezzel megsértette szinte az összes olyan jogszabályi rendelkezést, amit birtokvédelem címszó alatt tanítanak a magyar felsőoktatásban.
Az E. P. E. Kft. által a szakrendelő létrehozására fordított pénzét – a kárát – mind a mai napig nem térítette meg senki. És ez egy érdekvédelmi szervezet elnöke, egy akkor még törvényhozó szocialista politikus eljárása volt.
A BRFK-val ellentétben a Fővárosi Főügyészség ügyésze viszont megállapította: „A feljelentő sérelmére elkövetett csalás volt az, amit konkrét és értékelhető tényekkel és ezekből levont logikus következtetésekkel alá lehetett támasztani.” Ugyanez az ügyész mégis elutasította a nyomozás megszüntetése elleni panaszt, mondván, „a nyomozás adatai alapján nem állapítható meg bűncselekmény elkövetése”. Légrády szerint az ügyészség akkor járt volna el törvényesen, ha elrendelte volna a nyomozást, ha már szerinte is tény, hogy a „csalás volt az, amit konkrét és értékelhető tényekkel, és ezekből levont logikus következtetésekkel alá lehetett támasztani”
Az erőszakos birtokfoglalás kapcsán a rendőrségi határozat sajátságos álláspontra helyezkedik: „Tekinthető jogszerűnek az, hogy a Mercury Kft. egymaga eljárva az ingatlanbirtokát visszaadta a bérbe adónak.” Pedig a hatóság előtt ismert volt, hogy a birtokfoglalást Bársony miként intéztette el Tasnádi embereivel, önbíráskodásra emlékeztető módon.
Légrády elmondta: mivel nem tudta elérni, hogy a magyar nyomozó hatóságok kivizsgálják a bűncselekménygyanús ügyet, amellyel cégének kárt okoztak Bársony András és társai, 2003. február 20-án az Európai Emberi Jogi Bírósághoz fordult, hogy az állapítsa meg, sérült a „hatékony jogorvoslathoz való joga”, és marasztalja el Magyarországot. A nemzetközi bíróság befogadta Légrády kérelmét. Eközben a Legfőbb Ügyészség 2003 júliusában elutasította Légrády második, egy százmillió forintos hűtlen kezelés gyanúja miatt tett feljelentését is, bűncselekmény hiányára hivatkozva.
Ugyanakkor a Fővárosi Főügyészség ez év október 7-én helyt adott Légrády második panaszának, amelyet Bársony ellen hűtlen kezelés gyanúja miatt tett, és amely ügyben ez év június 11-én a Legfőbb Ügyészség tagadta meg a nyomozást. Különös módon Légrády panaszát a Fővárosi Főügyészség bírálta felül; meglepetésre részben helyt adott a panasznak és hűtlen kezelés bűntette miatt elrendelte a nyomozást.
Bársony András 1994 és 2002 között országgyűlési képviselő volt, a nyomozást eddig rendre megtagadó határozatokkal záruló büntetőeljárások során tehát mentelmi joga volt, most azonban „csupán” külügyminisztériumi politikai államtitkár, akit nem illet meg a mentelmi jog. Így közvetlen akadálya nincs annak, hogy a bonyolult ügy egy kis szegmensét kivizsgálják. Igaz, csupán egy kétmillió forintos vagyoni hátrány okozásának gyanújáról van szó, de Bársonynak legalább válaszolnia kell majd a nyomozó hatóság kérdéseire. És ha a nyomozók érdeklődését véletlenül felkelti a szakszervezeti ingatlanvagyon értékesítésének körülménye, és az E. P. E. Kft.-nek gyanús körülmények között okozott kár, talán a hazai igazságszolgáltatás is igazságot, vagy legalábbis jogot szolgáltat az ügyben.
Légrády Péter a nyomozó hatóságokkal négy év szívós „levelezése” eredményeként tehát végül is elérte: kétmillió forintnyi vagyoni hátrány mégis felkeltette az ügyészség érdeklődését. Strasbourgban pedig majd csak megállapítják: kellő hatékonyságú volt-e ez a jogorvoslati gyakorlat.
Mindezek mellett még két polgári per is folyamatban van az üggyel kapcsolatban: az egyik már megjárta a Legfelsőbb Bíróságot, az E. P. E. Kft.-nek kedvezőtlen ítélet nem állta ki a legfőbb bírói fórum próbáját, így újra első fokon tárgyalják az ügyet.
origo.hu
Emberfeletti munkával mentettek életet a rakamazi rendőrök
