A szolgáló szoknyája

Demeter Márton gyulafehérvári nagyprépost nevét ma már kevesen ismerik. Pedig a tekintélyes egyházi személy emlékét olyan jeles épület őrzi, mint a gyulafehérvári székesegyház sekrestyéje, amelyet valószínűleg ő építtetett 1728-ban. Irodalmi munkásságának dokumentumai is megmaradtak: két nyomtatásban kiadott könyvét hagyta az utókorra. Egy 1727-ben, Kolozsvárt megjelent halotti beszédet, melyet a Mikes család három tagjának, gróf Mikes Mihálynak, feleségének, gróf Bethlen Drusiniának és fiuknak, Mikes Ferencnek emlékére mondott; valamint egy Szentháromságról szóló elmélkedést, amelyet elsősorban Ambrosius de Pennalosa jezsuita írásaiból válogatott és fordított magyarra, és szintén Kolozsvárt adott ki 1732-ben Weichenberger Simon nyomdájában. Ez utóbbi könyv lelki olvasmány és hitvitázó irat, a szerzőnek az 1709–1710-es években Erdélyből elmenekült unitáriusokkal való disputái ihlették. A háborúságokkal és járványokkal terhes időben Demeter Márton nagyprépost is menekülni kényszerült, majd visszatérése után ragadott tollat, hogy Enyedi György unitárius püspöknek „vakmerő, erőszakos és nemcsak az egész kereszténységgel, de magával is gyakran ellenkező magyarázatit” megcáfolja és rontsa.
Könyvéből nem sok példány maradt fenn, talán eredetileg sem nyomtak belőle túl sokat, de az is lehetséges, hogy történelmünk viharai semmisítették meg és szórták szét a megkésett hitvitázó munka köteteit. A mű egyik sokat hányódott, sok ezer kilométert utazott példányán négy tulajdonos hagyta keze vonását: egy ismeretlen, vélhetőleg protestáns lelkész 1753-ban, egy szintén XVIII. századi felhasználó-tulajdonos, a XX. században Némethi Szabó Béla, valamint a könyvet 31 dollárra és 50 centre értékelő amerikai antikvárius. A lapok között megbúvó csirketollak arra utalnak, hogy volt idő, amikor a kötet félredobva hevert egy padláson; egy alkalommal pedig még betűvetéshez nem értő gyerek kezébe kerülhetett, aki ceruzáját alaposan rányomta két oldalra, hogy nagy igyekezetében köröket formázzon.
A legrégebbi bejegyzés voltaképpen gáláns adományozás dokumentuma. Különösebb jelentősége nincs az elhalványult, alig kivehető soroknak, inkább csak érdekesség: „Pro Anno 1753 vettem a szolgálómnak fél rása (posztó) szoknyát sárga csipkével, veres ővet, két inget, Fersinget (díszesebb gyapotinget), Fülbe valót, pantlikát, csizmát Summa egészlen id est 122 Forint. Ez elsö szolgálom volt amidön harmadik esztendös házas ugyan annyi esztendös pap lettem volna.” Ki lehetett a szolgálóját ifjú házasként bőkezűen felruházó ember, nem tudhatjuk. Az azonban biztos, hogy a feljegyzés készítésének idején már más szolgálója volt a lelkésznek, és a rövid szöveg alapján következtethetünk arra is, hogy a cseléd nem okvetlenül volt azonos házastársával… De nem kell rosszra gondolnunk, hiszen aligha jegyezte volna föl Demeter Márton könyvének hátoldalára galantériájának eme bizonyítékát, ha valami takargatnivalója lett volna a „harmadik esztendős házasnak és papnak”.
A feljegyzés nagyon tárgyilagos, gazdasági jellegű, közvetlenül szinte semmiféle érzelem nem derül ki belőle. A nagy odafigyelés azonban igen, amellyel azon fáradozott az ismeretlen feljegyző, hogy valakinek kedvébe járjon.
A második bejegyzést készítő tulajdonos valószínűleg hosszabb egészségügyi fejtegetésre készülhetett, az íráskép alapján mintegy száz esztendővel a szolgálót felékesítő lelkész után, de tervében valami megakadályozta. Így a könyv hátsó szennylapjára csak ennyit írt lakonikus tömörséggel: „A hasmenés ellen jó a híg tojást enni.” Talán igen, talán mégsem annyira jó, és ezért nem maradt ideje folytatni gyógyászati megfigyeléseit.
Némethi Szabó Béla könyvtárába ismét körülbelül száz esztendővel később kerülhetett a munka. A gondos tulajdonos saját könyvtári bélyegzőt készíttetett, melyet több lapra is ráütött. A raktári jelzet helye azonban már üresen maradt. Vélhetőleg az ő könyvtárából került ahhoz a szintén ismeretlen emberhez a kötet, aki mint eladható értéket vitte magával a nagy tengerentúli utazásra. Az ugyanis nagyon valószínűtlen, hogy az 1732-ben nyomtatott, az unitáriusok vallását cáfolni igyekvő teológiai munkát a XX. század első felében még aktívan használták volna.
Utolsó előtti állomásként tehát mint értéktárgy az Egyesült Államokba hajózott a kötet, ahol tulajdonosa eladta. Erről a szerencsétlen, munkát kereső emberről sem tudunk semmit, csak következtethetünk létezésére. A hátsó szennylapra az amerikai kereskedő ráírta az árat, a kivándorló megkaphatta pénzét. Demeter Márton munkája e példányának története ezzel még mindig nem ért véget, hiszen egy valószínűleg szintén emigráns magyar megvásárolta, majd New Brunswick magyar ferenceseinek adományozta. Az itt szolgáló atyák több más régi kiadványnyal együtt megőrizték a könyvet a plébánián. Innen hozták haza Budapestre A’ Szent Háromságnak […] hiti, vallása és tudománya című munkát 1996-ban.