Európának vezetőkre van szüksége

Ha tanácsolhatnék valamit az újonnan csatlakozó országok képviselőinek, akkor az az lenne, hogy ne féljenek az Európai Unióban, ne legyenek szégyenlősek, ne legyenek követők, hanem inkább potenciális vezetők – jelentette ki lapunknak adott interjújában Daniel Guéguen közíró, európai lobbista, akinek a napokban mutatták be Gyakorlati útmutató az EU-labirintushoz című könyvét Budapesten.
– Kezdjük rögtön az alapoknál: mit jelent az, hogy európai lobbi?
– Az európai lobbi nagyon sajátos dolog. Hogy egy példát mondják: én francia vagyok, Párizsban végeztem a tanulmányaimat, több évig dolgoztam a francia fővárosban. Ám ha egy ügyfél arra kérne, hogy lobbizzak érte Párizsban, visszautasítanám. A nemzeti szintű lobbizásnak ugyanis semmi köze sincs az európai lobbizáshoz. A brüsszeli döntéshozatal nagyon különbözik attól, ami Budapesten vagy Párizsban tapasztalható. A lobbizás pszichológiája teljesen más. Ha sikeres akarsz lenni Brüsszelben, a brüsszeli módszerek szerint kell dolgoznod. A nemzeti és az európai lobbizás közti legnagyobb különbség, hogy nemzeti szinten politikai lobbizás zajlik. Ha például valaki Párizsban lobbizik, akkor a jobboldalhoz vagy a baloldalhoz kötődik. Nem úgy Brüsszelben! Az, hogy az Európai Parlamentben a jobboldali vagy a baloldali erők vannak többségben, számomra édes mindegy, semmiféle hatással nincs a munkámra. A brüsszeli lobbizás ugyanis valóban szakmai jellegű: szakmai ügyekkel foglalkozunk, és szakmai alapon járunk el. Ezért is kell az újonnan csatlakozó országok szakértőit kiképezni, megtanítani nekik, miként járjanak el Brüsszelben.
– Hogyan működik a lobbizás a gyakorlatban?
– A lobbizás egy úgynevezett intézményi háromszög keretében zajlik. Ezek az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a miniszterek tanácsa, melyek az uniós jogszabályok többségét általában közösen fogadják el. Először tehát tökéletesen kell ismerni a rendszert, és ismerni kell a különböző intézményeket. Fontos, hogy minden témához megtaláld a kulcsembereket: ismerned kell például az EU-lobbistákat, az uniós és a különböző nem kormányzati szervezeteket. Ha tudod, hogy mit akarsz elérni, akkor Brüsszelben óriási lehetőség nyílik a befolyásolásra. Ezért is mondom mindig azt, hogy a lobbistáknak Brüsszel maga a paradicsom.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki jó lobbista legyen Brüsszelben?
– A jó európai lobbistának több feltételnek kell eleget tennie. Egyfelől szakmai jellegű háttérrel kell rendelkeznie: jó jogásznak kell lennie, jó gazdasági-pénzügyi és politikai ismeretekkel kell bírnia. Ezenkívül bizonyos témákban rendkívül képzettnek kell lennie. Mindenhez természetesen nem lehet érteni: vagy a mezőgazdaságra specializálódsz, vagy az iparra, vagy az új technológiákra… Tehát jó szakmai ismeretekre van szükség, valamint arra, hogy az illető egy adott terület szakértője legyen. Ezek után tapasztalatra van szükség. Ebben a szakmában nagyon sok fiatal ember dolgozik, az én cégemben is nagyon sok a fiatal, tele szenvedéllyel. Ez nagyon jó dolog, hiszen én is, aki immár harminc éve ezt a szakmát művelem, tele vagyok szenvedéllyel – ez a munka ugyanis lendületben tart. Ugyanakkor, ha az ember nagy ügyekkel foglalkozik, kulcsfontosságú a tapasztalat. Végezetül: ez a szakma különböző foglalkozások kombinációja is egyben. Közel áll az újságíráshoz, a kommunikációhoz, az információk elemzéséhez, nagyon közel áll a joghoz és a jogászokhoz, az érvelés logikájához.
– Mit gondol, milyen hatással lesz az uniós bővítés a lobbizásra?
– A bővítés alapvetően meg fogja változtatni az egész Európai Uniót. Tisztában kell lenniük azzal, hogy a bővítés után az EU teljesen más lesz, mint amilyen a tíz ország csatlakozása előtt volt. A hatalmi egyensúly teljesen különbözni fog a mostanitól. Világos, hogy a bővítéssel a transzatlanti együttműködés is erősödik. Ebből a szempontból a legnagyobb vesztes Franciaország lesz. Franciaország már most „játékon kívül” van, és egyre inkább kijjebb kerül. A német–francia együttműködés teljes mértékben ódivatú ebben az értelemben. Ami a lobbizást illeti: természetesen a bővítés a lobbizási tevékenységet is nagymértékben befolyásolni fogja. Már csak azért is, mert rengeteg újonccal kell számolnunk: új NGO-kkal, új tisztviselőkkel, újságírókkal… Tehát sokkal nagyobb számú emberrel kell együttműködnünk. Ezentúl a döntéshozatali folyamat sokkal összetettebb lesz, sokkal fragmentáltabb. A munkánk még kommunikációközpontúbb lesz, hiszen több résztvevővel kell foglalkoznunk.
– Mit tanácsolna az újonnan csatlakozó országok képviselőinek?
– Ha tanácsolhatnék nekik valamit, akkor az az lenne, hogy ne féljenek, ne legyenek szégyenlősek, ne legyenek követők, hanem inkább potenciális vezetők! Fejlesszék ki a saját stratégiájukat, és ne osszák a politikai korrektség politikáját. Az unió tagjának lenni persze kötelességeket is jelent, de a választás szabadságát is egyben. Természetesen joguk van arra, hogy meghatározzák az uniós politika és a nemzeti politika azon keverékét, mely az érdekeiket a leginkább szolgálja az Európai Unióban és a nemzeti döntéshozatalban egyaránt. Kicsit cinikus vagyok, de azt hiszem, ez egy jó tanács.
– Valójában mit jelent az, hogy követők lesznek avagy vezetők?
– Úgy általában az európai színtér híján van a vezetőknek. Ez nagyon veszélyes, mert ha nincsenek vezetőink, akkor egy olyan rendszer részesei vagyunk, melyet igazából nincs ami előremozdítson. Jelenleg mondhatni a folyó közepén vagyunk: már itt van a bővítés, de még nem reformáltuk meg az intézményeket. Úgy is mondhatnám, hogy már megvan a ház szerkezete, de még nincsenek meg a falak és a tető. Fel kell építenünk tehát a közös házat, ehhez pedig vezetőkre van szükségünk. Nincs egyébként összefüggés egy ország mérete és aközött, hogy kiből lesz vezető. Ha a múltat vizsgáljuk, azt látjuk, hogy az Európai Unió történelmi vezetői Luxemburgból és Belgiumból származtak. Azt hiszem, az újonnan csatlakozóknak meg kell védeniük az európai szerkezetről alkotott elképzeléseiket, valódi vezetőknek kell lenniük. Ne féljenek attól, hogy a jövőben vezető szerepet töltsenek be Európában!
***
Daniel Guéguen.
Az Európai Unió egyik legnevesebb közírója, az Európai Cukorszövetség egykori főigazgatója, az Európai Farmerszövetség, a Copa-Cogeca egykori főtitkára. Jelenleg a CLAN Public Affairs nevű lobbivállalatot vezeti, mely európai ügyekkel kapcsolatos előrejelzéseket készít és képzéseket tart. Gyakorlati útmutató az EU-labirintushoz című könyvét – mely Magyarországon a Demokrácia Kutatások Magyar Központja Alapítvány és a Századvég Kiadó gondozásában jelent meg – eddig 19 nyelvre fordították le. (R. O.)