Euróval az unió ellen

Az Euroland, az eurót bevezető tizenkét ország pénzügyminiszterei hajnalig tartó elkeseredett vita után az elmúlt kedden megegyezek abban, hogy felfüggesztik a bizottság Németország és Franciaország ellen kezdeményezett büntetőeljárását. A megszégyenítő és több milliárd euróval fenyegető büntetés helyett mindössze felszólították a stabilitási és növekedési paktumot immár évek óta megszegő két országot, hogy költségvetési hiányukat 2005-ig csökkentsék az előírt 3% alá.
Pedro Solbes, a gazdasági és pénzügyekért felelős európai biztos (az EU gazdasági és pénzügyminisztere) igencsak csalódott volt a döntés miatt. Kijelentette, hogy a pénzügyminiszterek által elfogadott határozat sem szellemében, sem pedig betűjében nem követi a közösen elfogadott szabályokat, és azt is érzékeltette, hogy esetleg az Európai Bírósághoz fordul a stabilitási és növekedési paktumban lefektetett elvek alkalmazásának kikényszerítése érdekében. Az Európai Központi Bank vezetői is elégedetlenek voltak a határozattal, azt komoly veszélynek, az uniós egyezmények nyílt megsértésének nevezték. A határozatot leghevesebben három kisebb ország: Ausztria, Finnország és Belgium ellenezte, amelyhez – meglepetésre – Spanyolország is csatlakozott. Olasz diplomaták attól tartanak, hogy Aznar spanyol elnök meg akarta mutatni, hogy a december elején tartandó kormányközi értekezleten a végsőkig fog harcolni azért, hogy a Nizzában kialkudott szavazati súlyokat az alkotmány ne változtassa meg a már most is túlzott hatalommal rendelkező nagyobb országok javára. A franciák szerint viszont Aznar egyszerűen csak dühös, amiért korábban megakadályozták, hogy az unió (és a világ) első termonukleáris kutatóközpontja Spanyolországban épüljön fel.
Dühös volt a német pénzügyminiszter, Hans Eichel is, mert Németország mindent megtett, amit a bizottság javasolt, ennek ellenére megalázó módon meg akarják büntetni. „Solbes azt mondta nekünk, hogy hajtsunk végre strukturális reformokat, megtettük. Aztán azt mondta, hajtsunk végre adócsökkentést, megtettük. Most meg azzal jön elő, hogy még hatmilliárd euróval faragjuk le a költségvetést, amikor a belső kereslet tíz év óta a legalacsonyabb” – mondotta Walter Schöler, a német parlament szociáldemokrata költségvetési szakértője. Az elkeseredett vitára jellemző, hogy a döntést követő sajtótájékoztatón a soros elnökséget adó és a kompromisszumos határozatot kidolgozó olasz pénzügyminiszter, Giulio Tremonti és az unió pénzügyekért felelős biztosa, Pedro Solbes még csak nem is nézett egymásra.
A baj azonban valószínűleg nem annyira a pénzügyminiszterekben, mint inkább magában a pénzügyi unióban van. Milton Friedman, az Európai Bizottság által követett neoliberális gazdaságpolitika atyja mindig is kétkedéssel tekintett uniós tanítványainak tevékenységére, az euró bevezetését pedig éppenséggel kapitális hibának tartotta. Friedman szerint az euró legfeljebb 10–15 évig fog létezni, utána mindenekelőtt a tagországok között meglévő kulturális és gazdasági különbségek miatt, felbomlik. „A valószínű eredmény az lesz, hogy az euró az egyes országok közötti politikai feszültségeket felerősíti, mert azokat a gazdasági problémákat, amelyeket a valutaátváltási arányok megváltoztatásával meg lehetett volna oldani, a tagországokat súlyosan megosztó politikai kérdésekké változtatja át. A politikai egység létrehozhatja egy pénzügyi unió előfeltételeit, de olyan közös monetáris politika erőltetése, amelyhez nincsenek meg a szükséges feltételek, akadályokat fog gördíteni a politikai egység megteremtése elé” – mondotta még 1997-ben.
Az euró bevezetése óta még két év sem telt el, és a friedmani jóslatok máris beigazolódni látszanak. Lehet, hogy egy európai unió megteremtésének legfőbb ellensége éppen az euró lesz?