Stefka István nagyszabású feladatra vállalkozott az Ötvenhat arcai című könyv megírásával: arra, hogy a forradalom még élő tanúit megszólaltatva elérje, „ötvenhat igazsága megközelítse a teljességet”. Ez a feladat roppant felelősséget testál a szerzőre – igen nehéz ugyanis elkerülni a részrehajlás csapdáját, mivel az ötvenhatosok közül sokan már nem is állnak szóba egymással, vagy homlokegyenest ellenkezőképp emlékeznek ugyanazon eseményekre.
Stefka kötetének egyik legnagyobb erénye éppen az, hogy nem értékel – mindemellett jó riporterhez illő „tapintatlansággal” nem rest arra, hogy provokatív kérdéseket tegyen fel. Így szerepelhet például egyazon kötetben interjú Fónay Jenővel és az őt állítólag leávósozó Pongrátz Gergellyel, akit Fónay viszont mint „szerencsétlen embert” emleget. Az Ötvenhat arcai című kötet a sokrétű alaposság könyve – nem csupán Wittner Máriával, a Pongrátz testvérekkel, valamint Király Bélával olvashatunk benne beszélgetést, de a forradalom olyan résztvevőivel is, akik nem fegyverrel, hanem a munkástanácsok vezetőjeként, mentősként vagy éppen a Bibó-memorandum Nyugatra juttatásával küzdöttek a magyar szabadságért. Az interjúk mellett a szerző egyéb ötvenhatos tárgyú írásait is közli a kötet: többek között egy dokumentarista igényű cikket Mansfeld Péterről, akit tizenhárom percig hagytak az akasztófán vergődni a vörös hóhérok, de arról a kevéssé ismert tényről is olvashatunk a Stefka-könyv lapjain, hogy a forradalom után nemegyszer a kivégzettek formalinba áztatott holttestén gyakorolták mesterségüket az orvostanhallgatók… Mindemellett szépírói tehetségét is megvillantja a szerző az emigrációban gyilkossá váló forradalmárról szóló novellában, valamint a lírai hangú előszóban, amelyben azt a megrendítő pillanatot idézi fel, amikor tizennégy éves diákként ’57 januárjában a Himnuszt énekelték tanárnőjükkel a tanterem foghíjas padsorai között – az elesett tanulótársakra emlékezve. Mindent összevetve igen fontos, hiánypótló művel ajándékozta meg az olvasót Stefka – s az effajta munkák talán ahhoz is hozzájárulhatnak, hogy egyszer majd megbizonyosodjunk arról, amiről Regéczy-Nagy László a kötet utószavában így ír: „a posztkommunizmus lehangoló hamurétege alatt valamilyen újabb magyar csodának kell rejteznie”.
(Stefka István: Ötvenhat arcai. Kairosz Kiadó, Budapest, 2003. Ára: 2100 forint)
origo.hu
Tanulás kamaszoknak: 5 zseniális trükk, amitől maguktól fognak leülni tanulni
