A vajdasági magyar pártoknak sincs esélyük arra, hogy önállóan vagy akár szövetségben mandátumot szerezzenek a törvényhozásban. A minapi szabadkai ötpárti csúcstalálkozón még a bojkott lehetőségét sem zárták ki, így nyilvánítva véleményt az érvényben hagyott milosevicsi törvényről, amely lehetetlenné teszi a kisebbségiek parlamenti képviseletét. Az ötpárti magyar koalíció létrejötte e tekintetben semmit sem szavatolna, hiszen még ha minden magyar nemzetiségű polgár is a koalícióra szavazna, nem lenne elegendő a parlamenti küszöb átlépéséhez. (A magyarok arányszáma Szerbiában a négy százalékot sem éri el.) Ezért a pártok másfelé is szövetségeseket keresnek, s így merült fel a kisebbségi pártok koalíciójának a gondolata. De nem ugyanott talált partnerre Kasza József Vajdasági Magyar Szövetsége és Ágoston András Vajdasági Magyar Demokrata Pártja (VMDP). A valamikori DOS-os szövetségesek, Kasza József és a mozlim Rasim Ljajic kisebbségügyi miniszter, a Szandzsáki Demokrata Párt elnöke új koalíciót építenek. Nem világos viszont, hogy ehhez csatlakozik-e a többi magyar párt. A VMDP minden jel szerint nem, mert Ágoston a szintén mozlim Sulejman Ugljaninnal, a mozlim nemzeti oldal vezetőjével folytat megbeszéléseket. A Páll Sándor vezette Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége pedig az aktív bojkottot választja. A két kisebb magyar párt még tanácstalan.
Nagy kérdés azonban, hogy az esetleges kisebbségi összefogás – amelyhez, tegyük fel, valamennyi kisebbségi párt csatlakozna, a szandzsáki mozlim is, a dél-szerbiai albán is, a vajdasági magyar, szlovák, horvát is – elegendő lenne-e a parlamentbe jutáshoz. Hiszen a kisebbségiek nem mind szavaznak a nemzeti pártokra. A magyaroknak például mintegy harminc százaléka a nagy pártokra voksol, az albánokat pedig nem érdekli a szerbiai választás. Legjobb megoldásnak látszik a magyar koalíció. Még akkor is, ha nem lesz belőle parlamenti mandátum. A magyar választók támogatása mindennél fontosabb.

Cserpes Laura: „Abban a pillanatban egy perc alatt váltam felnőtté”