Magyar-hegy

Gyakran a divat befolyásolja az úti célok megválasztását. Régebben sokan látogattak Lengyelországba, mostanában nagy népszerűségnek örvend a horvát tengerpart, Törökországot viszont mintha kevesebben keresnék fel. Pedig elsőrangú tengerparti fürdőhelyei vannak, Isztambul a világ egyik legszebb fekvésű városa; aki pedig vásárlási szenvedélyének kíván hódolni, annak nagy élményt jelent a török bazár nyüzsgő forgataga, a vásárlás személyes jellege. Ugyanakkor jelentős magyar történelmi emlékhelyek is találhatók a kis-ázsiai országban. És a magyar névnek Lengyelországon kívül Törökországban van feltétlen elismertsége és tisztelete. Köztudomású, hogy a törökök igen segítőkészek és kedvesek magyar vendégeikhez.
Az idén emlékezünk a Rákóczi-szabadságharc kitörésének háromszázadik évfordulójára. Ám az ünneplés közepette elsikkadt, hogy ez egyben II. Rákóczi Ferenc édesanyja, Zrínyi Ilona halálának háromszázadik évfordulója is. Fia szabadulását a bécsújhelyi börtönből még megérhette, de a híres brezáni kiáltvány megszületését, amelyben II. Rákóczi Ferenc fegyverbe szólított „minden nemest és nemtelent felkelés és harc céljára a törvénytelen és szenvedhetetlen iga alól felszabadítani Magyarországot”, már nem érte meg. Két hónappal azelőtt halt meg a törökországi Nikodémia (ma Izmit) melletti Karatepe község határában fekvő Virágmezőn.
Az itt lévő majorházat férjével, Thököly Imrével vásárolták a török nagyvezírtől abból az öt erszény pénzből, amelyet a rendszeres járandóságon felül sorsenyhítőnek kaptak Bosztandzsi Musztafa agától. A virágmezei ház kisebb hegy aljában állt. Ezt a hegyet a törökök azóta Magyar-hegynek, az ott folyó patakot Magyar-pataknak nevezik. A környék a korabeli leírások szerint elragadó volt: a ház körül virágba borult mezők, ligetek, olaj-, citrom-, fügefa, gránátalma, szőlő. A közeli patakban pisztráng, a réten szarvasok, őzek, fácánok. Élelemre az ott lakóknak alig kellett költeniük.
A helybéliek segítségével sikerült megtalálnom a Virágmezőt. Ma is szép. Az egykori majorháznak már nincs nyoma, a helyén vadon növő páfrányok találhatók egy tisztáson. A hegytetőn, amelyet Magyar-tetőnek neveznek, szamócaültetvények vannak. Erre a helyre, ahol Zrínyi Ilona utolsó éveit töltötte, emlékművet kellene állítani. A helybeliek engedélyével addig is táblát helyeztem el, amelyet Sárvári József székesfehérvári asztalosmester készített. Thököly Imre 48 éves korában szintén itt hunyt el, csupán két évvel élte túl feleségét. Zrínyi Ilonát Isztambul Galatea nevű városrészében temették el, az ottani jezsuita kolostor kápolnájában. (A volt kolostor épületében ma francia nyelvű gimnázium működik.) Nyughelye fölött latin nyelvű felirat található, amelyet férje, Thököly Imre vésetett. Szövege a következő: „Itt nyugszik hősies tettei után a férfi lelkű asszony, nemének és századának dicsősége, Zrínyi Ilona, a Zrínyi és Frangepán nemzetség utolsó dísze, Thököly és Rákóczi fejedelem mindkettőnek méltó hitvese. Kitűnő horvátok, erdélyiek, magyarok és székelyek között. Nagy tettei által még híresebb az egész világon. A sors szeszélyét erős lélekkel tűrve nagy volt a jó és még nagyobb a balszerencsében.” Az emlékhely ma is látható, noha Zrínyi Ilona hamvait a magyar állam 1906-ban Kassára vitette.
Munkács hős védelmezőjének személyét és tetteit a korabeli közvélemény nagyra értékelte, francia és holland újságok is elismerően írtak róla. Például ilyet: „… soha asszony nagyobb gyöngédséggel és szenvedéllyel nem szerette férjét”. XIV. Lajos francia király a század legbátrabb asszonyának nevezte.
Történelmi alakját Madarász Viktor festette meg, s a kép óriási sikert aratott 1861-ben a párizsi szalonban. A műalkotáson egy nemes nő méltósága érződik, szemben vallatóinak alantasságával. Férjét, Thököly Imrét, a „kuruc királyt” hasonlóképpen nagyra tartották külhonban. A párizsi Bibliotheque Nationale-ban e korból származó, egész alakos rézmetszet alatt ez a latin nyelvű szöveg olvasható: „Ha ki nem ismerné fel ez itt ragyogó szoborarcot, az fejedelmi dicsőt, ismeri jól a világ. Imre néven híres Thököly ragyog itt, fia hősi Istvánnak, miután jámborul ez tovatűnt. Fenn sugározzon erény és lét ércnél örökebbül! Reményed, herceg, hozza reá a segélyt.”
Miután felesége meghalt, egyetlen bizalmasa a titkára, Komáromi János maradt, aki ápolta súlyos ízületi betegségében. Elkísérte Yalovába, ahol már az ókorban ismert termálforrás volt. Itt keresett gyógyulást egykor Nagy Konstantin és Justinianus is. Thökölynek sajnos a fürdő már nem használt: 1705. szeptember 13-án meghalt. Hűséges titkára temette el Izmitben az örmények temetőjében. Végső nyughelyére, a késmárki evangélikus templomba 1906-ban került. A magyar állam 1908-ban szép obeliszket állíttatott az izmiti sír helyére. Az obeliszk a földrengések következtében azóta ledőlt, mára már a temetőt is felszámolták. Sikerült megtalálnom a síremlék egy darabját az izmiti tengerparton fekvő szoborparkban görög és római szobrok, szarkofágok között. Ide a legutóbbi, 1999. évi földrengés után került.
A történelmi hűség kedvéért el kell mondani, hogy a bujdosóknak menedéket adó Török Birodalom nem csak hódítónk volt. Árnyaltabb képet kaphatnánk az Erdélyi Fejedelemség történetéről, Bocskai, Bethlen, Thököly törökorientációs politikájáról is, ha alaposabban feltárnánk a törökökhöz fűződő bonyolult viszonyt. Nádasdy Ferenc országbíró 1688-ban írta híres Oratiójában: „Példa Erdély országa: más monarchák követei jönnek-mennek, adója kevés, ezért országosan kell a törökhöz hajolni, amire példa ismét csak Erdély országa. A török barátsága nélkül nincsen békesség és csendesség.”
Hazafelé a repülőn eszembe ötlött a Virágmezőn segítséget nyújtó idős török ember, aki egész napját a magyar emlékhely keresésének áldozta. Amikor szolgálatait dollárban akartam megfizetni, határozottan elhárította a pénzt. Inkább házába hívott, és gyümölccsel, török kávéval kínált meg. Hasonlóképpen jártam Izmitben a Thököly-obeliszk felkutatásakor, amikor egy találomra megszólított fiatal üzletember fél napját szentelte az ügynek. Végül felidéztem a Törökországba menekült Kossuth-emigráció sorsát is. Az orosz cár követelte a magyar menekültek kiszolgáltatását, fegyveres fellépéssel fenyegetőzött. A török szultán válasza az volt, hogy a menekülteket nem adja ki, és ha ezért megtámadják, fegyverrel fog ellenállni. Volt, van hát magyar–török barátság is.