Statisztikai kihívások

Újabb áldozata van a független intézmények elleni kormányzati hajtóvadászatnak, Mellár Tamást, a Központi Statisztikai Hivatal elnökét kapták puskavégre – a kapitális trófeák hajszolása közben, csak úgy mellékesen. Nem tudni, mi volt Mellár Tamás bűne, magyarázatot ne várjunk, úgysem kapunk. Kiss Péter kancelláriaminiszter berendelte magához a KSH elnökét, s miként humánus vezetőhöz illik, minden különösebb felhajtás, mellébeszélés nélkül arra kérte, hogy mondjon le. Mellár erre nem volt hajlandó, ám Kiss Péter nem jött zavarba, s érző szívvel bejelentette, akkor ki van rúgva. November 24-ig, hétfőig kap időt, hogy összerámolja a motyóját, letakarítsa íróasztalát, kiporszívózza dolgozószobája padlószőnyegét. A pénztárban felveheti a fizetését, a titkárságon pedig rendezheti a kávészámláját. Még nem döntötték el, hogy a következő népszámlálásnál adatfelvevő biztosként számítanak-e rá, viszont május 1-je után nyugodtan nyithat egy cukrászdát Bécsben. Szakmai tevékenysége ellen nem merült fel kifogás, de ha sokat kérdezősködik, találhatnak valamit. Kiss Péter egy szóval sem indokolta a döntést, szerinte Mellár az a fajta állami köztisztviselő, akit a miniszterelnök bármikor elszalajthat meleg kolbászért, de ha úri kedve úgy diktálja, minden magyarázat nélkül kirúghatja. Mert a miniszterelnök és az ő magasságos hivatala mindig tudja, hogy a köznek mi válik hasznára.

Kiss Péter tehát nem adta okát Mellár menesztésének, megtette helyette Gál J. Zoltán, a méltán népszerű kormányszóvivő. Szólott pedig Gál J. Zoltán ekképpen: a KSH elnökét azért váltották le, mert a kabinet olyan elnököt szeretne, akinek vezetésével a hivatal meg tud felelni az uniós csatlakozással járó kihívásoknak. Reméljük és feltételezzük, hogy a négy matematikai alapművelet törvényei az unióban is érvényben maradnak, tán még az átlagok kiszámítására is a csatlakozás előtti normák lesznek az irányadók, ezért az uniós kihívásokra való utalást nem értjük.

A kijelölt utód, Pukli Péter képzettsége, felkészültsége mitől lenne „uniósabb”, mint Melláré, miféle kritériumok alapján állapították meg, hogy ő inkább megfelel a csatlakozással járó elvárásoknak? Netán az a baj, hogy Mellár nem volt hajlandó a kormány tetszése szerint kozmetikázni az adatokat, szépítgetni a kimutatásokat? Szocialista viszonyok között az ilyesmi súlyos szakmai hiba. Ilyen esetekben nem számít a diploma, a gyakorlat, a tudományos elmélyültség, a nemzetközi elismertség, a lelkiismeretesség, sőt, ezek a kvalitások kifejezetten a szakmai alkalmatlanságot jelzik, hiszen egy szocialista szakembernek bőven elegendő annyit tudnia, hogy az adott pillanatban kihez és mihez igazodjék.
Pukli Péter nyilván megfelelő szakember, aki a hivatal 1,4 milliárd forinttal megnyirbált költségvetése ellenére is remek statisztikákat készít majd, olyan szépeket, amelyektől még Kovács László mogorva ábrázata is felragyog, mi több, az intézmény nemrég elbocsátott dolgozói is elégedetten csettintenek.

Mellár Tamás munkaügyi bírósághoz fordul. Nem árt, ha siet, mert félő, hamarosan a bíróságokat is átalakítják, hogy megfeleljenek az uniós csatlakozással járó újszerű kihívásoknak.