Modern igazságszolgáltatási rendszerről Magyarországon a kiegyezés óta beszélhetünk, megszületése az 1869-es törvényhez köthető, ami garantálta a hatalmi ágak szétválasztását. A fejlődés során az első súlyos krízishelyzet a Tanácsköztársaság, majd a fehér terror idejére tehető, amikor az ítélkezés alapvetően a politikai elvárásoknak végrehajtója volt – mondta el Horváth Attila jogtörténész, hozzátéve: a második világháborút követően, 1945-től a kommunista diktatúra térnyerésének egyik fontos feltételeként ismét elkezdődött az erős és tekintélyes igazságszolgáltatás szétverése. Felállították a népbíróságokat, amelyeknek csak az elnöke volt bíró, a többi tagot a pártok és a szakszervezet delegálta.
Ezzel párhuzamosan folyt a régi bírói kar azon tagjainak erkölcsi meghurcolása, megbélyegzése, üldözése, leváltása, akik nem voltak hajlandók a koncepciós perekben közreműködni. Az ítélkezést a zömmel kommunista kézben lévő sajtó útján is nyomás alatt tartották – mutatott rá az egyetemi adjunktus. Mint kifejtette: a gyökeres, szovjet mintára való átalakítás fontos lépcsője az az 1949-es intézkedés, amellyel megszüntették a közigazgatási bíráskodást. Ettől kezdve a helyi és a központi hatalom döntéseit független bíróság előtt a polgárok már nem vitathatták. A következő lépcső volt az ítélőtáblák megszüntetése, így a jogorvoslati lehetőségek száma csökkent. Ekkor már a hatalommegosztás, a hatalmi ágak elválasztása, egyenrangúsága végképp illúzióvá vált, s a régi bírói kar többsége eltűnt az ítélkezésből: felállt vagy felállította a hatalom. A káderhiányt gyorstalpaló iskolákkal igyekeztek megszüntetni. Az 50-es években különféle koncepciós perekben több ezer embert ítéltek el politikai okokból, de akár a beszolgáltatási kötelezettség elmulasztása miatt is.
A legsötétebb korszak az 1956-os forradalmat követő megtorlás ideje volt, amikor 26 ezer ártatlan embert ítéltek el közvetlenül a politika nyomására, 341 halálos ítéletből 326-ot végre is hajtottak. A hatalom egy-egy ügyben még azt is megszabta, hogy mennyi legyen a büntetés, súlyosbítsanak vagy enyhítsenek fellebbezés esetén. A bírák egy jelentős része nem volt hajlandó részt venni a terrorítélkezésben: lemondtak hivatásukról, vállalva az üldöztetést, a nélkülözést, az egzisztenciális bizonytalanságot – szögezte le Horváth Attila.
origo.hu
Cserpes Laura: „Abban a pillanatban egy perc alatt váltam felnőtté”
