A hithű Ráday

Nem csupán mint európai műveltséggel rendelkező államférfit, a Rákóczi-szabadságharc szellemi műhelyének vezetőjét, az 1705-ös szécsényi országgyűlés, az 1706-os huszti diéta, majd az 1707-es marosvásárhelyi és ónodi országgyűlések (melynek legnagyobb döntése a Habsburg-ház trónfosztása volt 1707. július 13-án) előkészítőjét, „Rákóczi jobbkezét”, a fejedelem megbízásából s nevében királyokkal és a cárral is tárgyaló vezető diplomatát, a magyar hírlapírás megteremtőjét, a Zrínyi és Kossuth közötti időszak legnagyobb magyar politikai íróját, a Habsburg-elnyomás és a protestánsokkal szembeni vallásüldözés ellen haláláig küzdő hazafit kellett volna és kellene az ifjúságnak és a széles nagyközönségnek bemutatni Ráday Pál személyében. De azt az elmélyült hitéletű figurát is, aki 24 éves korára már latinul író költő, a kegyességi irodalom jeles művelője volt, akinek Lelki hódulás címmel 1710-ben kiadott imakönyvéből a reformátusok énekeskönyvében hét még ma is megtalálható. Azt a Ráday Pált is, akit a református püspök tudós Ravasz László kora „legnagyobb református imádkozójának” nevezett, míg a római katolikus pap tanár Gorzó Gellért szerint „oly kikerekített és következetesen keresztény életet élt, hogy felekezete méltán sorozza büszkeségei s az egyetemes kereszténység mintaképei közé”.
A Ráday-család eredete a XIII. századig bizonyossággal visszavezethető. Ráday Pál előtt is, után is voltak a családnak kiemelkedő egyéniségei, mégis kétségtelen, hogy a Rákóczi-szabadságharcban, majd a szatmári békét követő két évtized úgynevezett „csendes” küzdelmében betöltött szerepe révén ő tette e nevet Európa-szerte ismertté és tiszteltté. Forduljunk azokhoz a kiváló tudósokhoz, akik Ráday Pált és több ezer oldalas kéziratát is behatóan tanulmányozták. Íme az idézetek:
Ráday jó magyar volt és hithű protestáns. (1.) Cselekedetei és életstílusa is mély és erőteljes meggyőződéséről és érzületéről tanúskodnak. (2.) Korának legnagyobb református imádkozója volt. (3.) Hosszú a sora azoknak a magyar református diákoknak, akiket Ráday külföldi tanulásukban pénzzel, tanáccsal, pártfogással segített. (4.) Oly kikerekített és következetesen keresztény életet élt, hogy felekezete méltán sorozza büszkeségei s az egyetemes kereszténység mintaképei közé. (1/a) Kevesen szolgálták akkora meggyőződéssel és lelkesedéssel, és olyan közvetlen munkatársi közelségben Rákóczi nagy államépítő terveit, mint ő. (5.) A Rákóczi-szabadságharc idején jobban a politika műhelyében élt, mint Bercsényi, szélesebb ívű pályát futott be, mint a híres brigadérosok, Bezerédi, Ocskay, s egészen az utolsó hetekig zavartalanabb és szorosabb viszonyban volt a fejedelemmel, mint Esze Tamás, Vay Ádám vagy később Mikes Kelemen. (6.) Világlátott, éles eszű, finom diplomata, és emellett meleg, vallásos kedélyű ember s buzgó magyar; igen jeles stiliszta, látszik, hogy jó költő és szónok volt. Őt sem vakítják el a szenvedélyek, tisztán lát, helyesen ítél. (7.) Ha emléktáblát akarna valaki Ráday Pálnak állítani, elég lenne annyit a kőre vésnie: a péczeli könyvtár alapítója. (8.) Zrínyi és Kossuth között a legnagyobb magyar politikai író. (9.) A szatmári béke (1711) után a reformátusok megalkották az egyetemes főgondnoki hivatalt. Az egyetemes főgondnoki tisztre előzőleg szerzett érdemeiért, valamint kitűnő képességeinél fogva Ráday Pált választották meg. (10.) Legfőbb gondja az ellenreformáció által támadott református gyülekezetek és iskolák megmentése és fenntartása volt. (4/a)
A példa előttünk áll. Tőlünk függ, követjük-e.

Az idézetek forrása:
11. Gorzó Gellért: Rádai Ráday Pál. Budapest, 1915. 81. lap.
11/a Gorzó Gellért: idézett mű, 13. l.
12. Czeglédy Sándor: Ráday Pál lelki arca. In: Ráday Pál emlékkönyv (a továbbiakban: RPEk.),
szerkesztette: Esze Tamás. Budapest, 1980. 236. l.
13. Ravasz László: Legyen világosság. Budapest, 1938. III. kötet, 339. l.
14. Makkai László: Ráday Pál és a magyar művelődés. In: RPEk., 121. l.
14/a Makkai László: i. m., 120. l.
15. Benda Kálmán – Esze Tamás – Maksay Ferenc – Pap László: Ráday Pál iratai, I. kötet,
Budapest, 1955. 19–20. l.
16. R. Várkonyi Ágnes: Ráday Pál, a politikus. In: RPEk., 17. l.
17. Thaly Kálmán: Ráday Pál jellemzése. Századok, 1870. évi 9. füzet, 592. l.
18. Jámbor Pál: A magyar irodalom története. Pest, 1864. II. kötet, 84–85. l.
19. Esze Tamás: A Rákóczi-kor publicisztikája. Irodalomtörténet 1954. évi kiadás, 22–23. l.
10. Ladányi Sándor: Ráday Pál, az egyházpolitikus. In: RPEk., 105–106. l.