Botorság lenne azt hinni, hogy
valamiféle spontán konfliktusról
van szó, hiszen a krími tatárok és
az oroszok közötti ellentétek már
évek óta érezhetõk, azok azonban
csak az utóbbi néhány hét során fajultak
nyilvános összecsapásokká.
Az éppen hat évtizeddel ezelõtt,
Sztálin által erõszakkal kitelepített,
ám 1989-tõl fokozatosan visszatelepülõ
krími tatárok ugyanis a hatalom
által kisemmizett embereknek
érzik magukat történelmi szülõföldjükön,
hiszen a helyi önkormányzatok
– a szó valódi értelmében –
egyszerûen kihúzták alóluk a földet.
A tatárok vezetõi szerint elõre
megbeszélt sémák szerint, a törvények
megsértésével és nyilvánvaló
nyereségvágytól vezérelve mennek
végbe ezek a dolgok, ám ennek ellenére
az autonóm köztársaság
kormánya és parlamentje csak
külsõ szemlélõje az eseményeknek.
Szehij Kunyicin kormányfõ
viszont az ukrán törvények hiányosságaiban
látja a konfliktus
okát. Azok ugyanis nem rendelkeznek
a repatriáltakról, ugyanakkor
olyan jogkörökkel ruházzák fel
az önkormányzatokat, hogy azok
döntéseit még a bíróságok is legfeljebb
csak a jogszabályok helytelen
alkalmazása miatt helyezhetik
hatályon kívül. A törvények például
nem mondják ki, hogy a visszatelepülteket
a föld privatizálása
során éppen olyan jogok illetik
meg, mint az egykori kolhozok
tagjait.
Amirõl pedig a törvény hallgat,
az nem is létezik, illetve azoknak a
kiskirályoknak az akaratától függ
minden, akik hatalmi helyzetükbõl
adódóan egyet jelentenek a törvénynyel.
Önkényeskedésükkel pedig
szinte kiprovokálják a krími tatárok
tiltakozó megmozdulásait, önkényes
földfoglalásait, hogy aztán ellenük
hangolhassák a zömében orosz
lakosságot, akik érdekeik megvédése
érdekében kozák druzsinákba,
önvédelmi osztagokba és más, nemzeti
alapon létrehozott közösségbe
tömörülnek. A kijevi Gyeny címû
napilap szerint a Krímben a városi
és községi hatalmi szervek szándékosan
irányítják úgy az eseményeket,
hogy a krími tatárok elégedetlenségét,
tiltakozó akcióit az orosz
lakossággal szembeni türelmetlenség
fokozódásaként tüntessék fel.
Ukrajnában a föld ugyan még
nem adásvétel tárgya – az erre vonatkozó
törvény csak a következõ év
kezdetével lép életbe –, ám ennek ellenére
máris a legjövedelmezõbb
üzlet a félszigeten. Az autonóm köztársaság
földhivatalának adatai szerint
míg egy évvel ezelõtt egy ár föld
legfeljebb 1200, addig ma már
nyolcezer hrivnyába kerül. A tengerhez
közel esõ részeken pedig
ugyanazért már ötezer dollárt, sõt
annál többet is adnak. Következésképpen,
a helyi hatalom törvénytelenségei
mellett általános jelenséggé
váltak az önkényes földfoglalások,
ám ebben korántsem a magukat kisemmizettnek
érzõt krími tatárok
jeleskednek. Azt azonban mára õk is
felismerték, hogy velük szembeni
jogtalanságokra közös fellépéssel
hívhatják fel a figyelmet.
origo.hu
Őt keresi a rendőrség a Lakatos Márk-botrányban
