Hazánkban mindössze három cég szolgáltat időjárási adatokat, készít előrejelzéseket: az állami tulajdonban lévő Országos Meteorológiai Szolgálat (OMSZ), a korábban Pártai és Társa néven működő, majd januártól nevét European Weather Service-re (EWS) változtató kft. és az ICI Interaktív Meteorológia, amely húszmillió forintos alaptőkéjű részvénytársaság. E szakma képviselői jól ismerik egymást, hisz annak idején mindannyian az OMSZ-nél kezdték a pályát, de néhányan fantáziát láttak az időjárásjelentés-készítő piacban. A kérdés tehát az, miért éppen most robbant ki a meteorológusháború.
Az OMSZ ugyan állami cég, de költségvetésének csak egy részét fedezi az államkasszából érkező pénz; tavaly 833 milliót, az idén már majd egymilliárd forintot kell maguknak előteremteniük. A gazdasági megszorító intézkedések tehát sújtják a meteorológusokat is. Miközben mindjobban kellene a saját bevétel, az EWS egyre nagyobb teret hódít a médiapiacon. Egyebek mellett a Juventus, a Danubius és a Klubrádió, valamint a Magyar ATV veszi igénybe a kft. szolgáltatásait, de híreink szerint hamarosan ugyanez a kis cég jelenik meg a Hír Tv-nél is, sőt még az a furcsa helyzet is előállt, hogy a közszolgálati televízióban, amelyik egyébként az OMSZ-szel áll szerződésben, reggelenként a Nap-kelte közben Pártai Lucia mondja el a saját időjárás-jelentését. A nagy OMSZ-nek persze ettől még nem lenne félnivalója, hisz bevételeinek zöme nem a médiaszolgáltatásból származik, de a mondás szerint jobb félni, mint megijedni. A Westel ugyanis az EWS-szel szerződve indította el a közelmúltban a helyfüggő időjárásjelentés-szolgáltatást, amely wapon és sms-ben érhető el, és ehhez az adatokat Aigner Szilárd és Pártai Lucia cége biztosítja. Az Index internetes portál információja szerint azért vált vonzóbbá az EWS a médiatulajdonosoknak, mert így nem kell havi néhány tízezer forintot fizetniük az OMSZ-nek, sőt az időjárás-jelentés közléséért a Westeltől vélhetően még pénzt is kapnak. S a Westel hátszelével vitorlázó kis magáncég a korábbinál jóval erősebb vetélytársnak bizonyulhat.
Az OMSZ elnöke, Mersich Iván elöljáróban azt fejtegeti, hogy a meteorológia olyan foglalkozás, amelyik magányosan nem művelhető. A jó, pontos adatok biztosításához együtt kell működnie az egész világnak, ezt segítik a nagy nemzetközi szakmai szervezetek. A mérési eredményeket és előrejelzéseket a nemzeti szolgálatok szétküldik, majd egymás adatait felhasználva is dolgoznak. A kalapba tehát mindenki beledob valamit, kivéve azokat a kis cégeket, amelyek úgy gondolják, hogy az interneten is megjelenő információk szabadon használhatók, és újra lehet hasznosítani őket. Az Egyesült Államokban ez jogszerű tevékenység, mert ott minden meteorológiai adat nyilvános, igaz, az ottani szolgálatot az állam teljes egészében ki is stafírozza – magyarázza Mersich. Nyugat-Európában, hasonlóan a magyar gyakorlathoz, csak részben állja az állam a számlát, és arra biztatja a meteorológiai intézeteket, hogy értékesítsék a piacon szolgáltatásaikat. Ezekben az országokban azonban a piac szabályozott, nem lehet büntetlenül elvenni, és saját zsebre továbbadni az adatokat. Azokért előbb fizetni kell.
Bár az élesedő piaci verseny bizonyítja, hogy egyre nagyobb szükség lenne nálunk is meteorológiai törvényre, csekély az esély arra, hogy belátható időn belül megszületik. A törvényhozók ennél sokkal fontosabb teendőkkel vannak elfoglalva – mondja Mersich Iván. Szerinte a törvény szabályozhatná, mi az OMSZ állami feladata, ezért mennyi pénzt kap a kasszából, és mit kell saját erőből előteremtenie. A szerzői jogi törvény egy passzusa szerint már ma sem tehetné meg egy magáncég, hogy az OMSZ adatait tovább hasznosítja, és a hasznot zsebre teszi, csakhogy Pártai Lucia arra hivatkozik, hogy az adatokat nem az OMSZ-től veszi, így nincs is miért jogdíjat fizetnie. A dolog bizonyíthatatlan, hiszen egy időjárás-jelentésben közölt adatokról nem lehet kideríteni, hogy honnan származnak. Ha öt fok van kinn, az akkor is öt fok, ha állami, akkor is, ha magáncég méri. Az EWS-t nem fenyegeti az a veszély sem, hogy nagyot téved, mert megbízható nemzetközi és magyar adatokkal dolgozik.
Törvényi szabályozás híján tehát nem lehet igazságot tenni ebben a vitában, miként az sem kérhető számon, miért nem tesznek időről időre szakmai vizsgát a kis magáncégek, mint Nyugaton, ahol ez kötelező. Marad tehát egyetlen olyan pont, amely talán jogi döntést igényelhet: az European Weather Service név, amelyet magyarra Európai Meteorológiai Szolgálatnak fordítanak. Mersich szerint ez a név megtévesztő, azt a látszatot kelti, mintha mögötte nemzetközi szervezet állna, ami egy hárommillió forint törzstőkéjű, néhány személyt foglalkoztató kft. esetében enyhe felvágás. Nem beszélve arról, hogy a „weather” pontos magyar fordításban időjárást, nem pedig meteorológiát jelent. Mindent egybevetve Mersich Iván nem ellensége a piaci versengésnek, de szeretné, ha világos szabályok szerint lehetne versenyezni, s akkor nem kellene ehhez hasonló ügyekkel foglalkozniuk.
A meteorológusháború másik résztvevője, Pártai Lucia ugyan furcsának tartja, hogy az OMSZ nem őt, hanem a sajtót kereste meg problémáival, ennek ellenére sem szeretné viszont, ha a meteorológusok rossz színben tűnnének fel, hisz viták helyett azt várják tőlük, hogy jól dolgozzanak, vagyis pontos előrejelzést készítsenek. Az Index internetes portálhoz eljuttatott nyilatkozata szerint cége tízéves múltra tekint vissza, és megfelelő szakmai végzettséggel, tapasztalattal és infrastruktúrával rendelkezik a feladatai elvégzéséhez. Tevékenységi körében semmi olyasmi nem szerepel, ami az OMSZ nemzetközi kapcsolatait sérti. Célja, hogy egészséges versenyhelyzetet teremtsen a piacon, valamint hogy az OMSZ-szel együttműködve pontos, használható előrejelzést biztosítson. Pártai Lucia lapunk megkeresésére még hozzátette: jogi képviselői állnak a tárgyalások elé, s bizonyos abban, hogy a szakma érdekében is a megegyezést keresik.
Vajon az európai uniós piac talán már néhány hónap múlva megérkező szereplői a fair play szabályai szerint játszanak majd nálunk, vagy kihasználják a magyarországi szabályozatlanságot? Az OMSZ monopolhelyzete nyilvánvalóan nem védhető, sőt ha nem figyel, gyorsan megelőzheti valamelyik külföldről érkező vetélytárs. Aligha elegendő tehát arra várnia, hogy törvény szülessen, amelyik majd megvédi pozícióit, s aligha csak Pártai Lucia és Aigner Szilárd ellen kell majd hadakoznia. És nem az a legnagyobb tét, hogy ki melyik híradó után szerepel a televízióban, bármennyire szeretjük és tiszteljük is régen megszokott meteorológusainkat.

Megöltek egy nőt Budapesten