A szabadságszobor aradi kálváriája

Kiszabadítottuk! – hirdeti választási szlogennek is beillő jelszavát néhány hete a szabadságszobor újraállítására utalva a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ). Az RMDSZ számára a közelgő romániai választásokra való tekintettel vitathatatlanul kedvező kampányaduval szolgál a szoborcsoport felállítása.

Első, 1890. október 6-i leleplezésétől 2004. április 25-i újraállításáig az aradi szobor valóságos kálvárián ment keresztül, amelyre a múlt század rendkívül jellemző módon rányomta bélyegét. A Brãtianu-kormány 1925. május 30-i ülésén döntött Zala György művének lebontásáról. A szoborcsoport történetében 1999 jelentette a fordulópontot. Dávid Ibolya, az Orbán-kormány igazságügy-minisztere Radu Vasile román miniszterelnökkel folytatott megbeszélése után bejelentette: egyezményt dolgoznak ki egy aradi emlékpark létrehozásáról. 2001 októberében a román–magyar kormányközi vegyes bizottság kisebbségi albizottsága eldöntötte, szakértői bizottságot hoznak létre a szobor újrafelállítása ügyében. Később az Orbán Viktor és Adrian Nastase által aláírt egyetértési nyilatkozatban a felek megegyeztek, hogy a jegyzőkönyvben foglalt ajánlásokat a két kormány jóváhagyja, és megteszi a szükséges intézkedéseket a gyakorlati megvalósítás érdekében. A szoborügy időközben az együttműködésre lépő RMDSZ és a román Szociáldemokrata Párt megállapodásaiba is bekerült, majd 2002 novemberében az aradi városi tanács határozatot hozott az emlékműnek a Tűzoltó téren való felállításáról.
Újabb akadályt Adrian Nastase gördített a megvalósítás elé. A miniszterelnök kijelentette, a román kormánynak nem fűződik különösebb érdeke ahhoz, hogy felállítsák a Szabadság-szobrot, mivel „szimbolikája nem sugározza a megértést, a harmadik évezredbeli román–magyar barátságot és együttműködést”. Az aradi városházát azzal vádolják, hogy a hatályos jogszabályok áthágásával bocsátotta ki a szabadságszobor köztérre helyezéséhez szükséges építési engedélyt. A bírósági huzavona egészen idén márciusig tartott, amikor a román kormány határozatot hozott a szoborcsoport felállításáról. Bukarestben azt is eldöntötték, hogy az alkotás mellé év végéig elhelyeznek egy román diadalívet is, Arad központjába pedig később a ’48-as forradalom román mártírjainak emlékét idéző alkotást. Mindkét műre tetemes összeget utalt ki a kormány, miközben a szabadságszoborra semmit. Nastasénak a vasárnapi szoboravatásról való távolmaradása arra utal, hogy a román kormányfő nem akar szavazatokat veszíteni a szabadságszobrot Nagy-Magyarország jelképének tekintő nacionalista táborból. Medgyessy Péternek és az RMDSZ-nek viszont mindenképpen kedvez, hogy most nem leplezik le a román diadalívet, „csak” a román–magyar megbékélés parkjává avatják a Tűzoltó teret.