Amikor azt vizsgáljuk, hogyan és miért szavaznak az emberek a választásokon, az elemzések többnyire az életkorra, az iskolai végzettségre, a lakóhelyre vagy a társadalmi-gazdasági helyzetre összpontosítanak – írja az Independent.
Nagy-Britanniában ritkábban kerül szóba a vallási hovatartozás, pedig a felnőttek közel kétharmada vallásosnak tartja magát – vagy vallási identitással rendelkezik, vagy meggyőződésből, esetleg aktív részvétellel kapcsolódik egyházi közösségekhez.
A brit keresztények – a felnőttek mintegy harmada – számára a vallási identitás továbbra is komoly hatással bír politikai döntéseikre. Egy új, most először publikált közvélemény-kutatás szerint a Reform UK komoly áttörést ért el ebben a körben, alapjaiban írva át azt, amit eddig a keresztény szavazók politikai viselkedéséről gondoltunk.
A keresztény közösségek és a nagy brit pártok kapcsolata történelmileg mély gyökerekkel bír. A Konzervatív Párt már a 19. század közepétől szorosan kötődik az anglikán egyházhoz. A katolikusok és a szabadegyházi protestánsok – például a baptisták és metodisták – hagyományosan inkább a Munkáspártot vagy a Liberális/Liberális Demokrata Pártot támogatták. Még Nagy-Britannia egyre szekulárisabbá válása sem törte meg ezeket a kapcsolatokat: az anglikánok például akkor is a konzervatívokra szavaztak, amikor a párt országos támogatottsága visszaesett. A 2024-es választásokon az anglikánok 39%-a voksolt a torykra, míg a párt országosan csupán 24%-ot szerzett.
Az 1980-as évektől, különösen pedig a 2015 utáni választások során azonban érzékelhető átrendeződés indult el a keresztény szavazók körében. A Munkáspárt iránti, korábban erős katolikus kötődés meggyengült, és hasonló a helyzet más keresztény felekezetek – például a baptisták, metodisták vagy presbiteriánusok – esetében is. A Reformpárt most úgy tűnik, képes volt betölteni ezt az űrt.
Borítókép: Nigel Farage, a Reform UK vezetője (Fotó: AFP)
