A tervet a legnagyobb titkolózás övezte. Az elnök ugyanis tartott attól, hogy óriási felháborodást váltana ki otthon és a nagyvilágban, ha kiderülne, még véget sem ért az egyik háború, s máris belevágnak egy újabba. A támadás terve című könyv szerint – mely az iraki háború kirobbanása előtti 16 hónap eseményeit dolgozza fel – Bush még a legközelebbi munkatársai közül se avatott be mindenkit. Condoleezza Rice nemzetbiztonsági főtanácsadónak állítólag csupán annyit mondott, hogy „munkát adtam Rumsfeldnek Irakkal kapcsolatban”.
Woodward szerint 2001 novemberében Bush félrevonta a védelmi minisztert, és Irak elleni haditerveiről kérdezte. Donald Rumsfeld állítólag azt válaszolta, hogy az eredeti elképzelései már elavultak, mire az elnök – a legnagyobb titoktartás közepette – egy újabb terv kidolgozására szólította fel miniszterét. Az amerikai elnök szóvivője, Scott McClellan nyilatkozatában megerősítette, hogy Bush elnök és Rumsfeld védelmi miniszter között már az afganisztáni hadjárat alatt szó esett egy Irak elleni háború előkészítéséről. – Ez azonban nem jelenti azt, hogy döntés is született a háború elindításáról – tette hozzá a szóvivő. A szerzőnek adott interjúban Bush egyébként tagadta, hogy a háború megszállottja lenne. Woodward mindenesetre megemlíti, Tommy Franks tábornok, a Közel-Keletért és Közép-Ázsiáért felelős parancsnokság akkori vezetője cifra káromkodásokat eresztett meg, amikor az afganisztáni háború kellős közepén a Pentagon bejelentette, hogy elő kell állnia egy iraki haditervvel.
Woodward – aki a hetvenes években kollégájával, Carl Bernsteinnel robbantotta ki a Richard Nixon akkori elnök lemondásához vezető Watergate-botrányt – most azt állítja, mialatt az amerikai kormányzat a nyilvánosság előtt látszólag mindent megtett a diplomáciai megoldás érdekében, a háttérben már javában zajlott az iraki akció előkészítése. Az amerikai újságíró azt is tudni véli, hogy az Irak elleni katonai fellépés előkészületeinek pénzelését más tételek, így például a jóváhagyott afganisztáni kiadások mögé rejtették.
A könyv szerint a kabinet egyes tagjai – főként Dick Cheney alelnök – már a kezdet kezdetétől Szaddám Huszein eltávolítására törekedtek. Cheney harcias („héja”) hozzáállása a szerző szerint alapvetően befolyásolta az elnök Irakot érintő döntéseit is. Woodward megemlíti azt is, Irak ügyében az alelnök és Colin Powell külügyminiszter olyannyira nem értett egyet, hogy gyakorlatilag szóba sem álltak egymással.
Trump elmondta, mi kell a megállapodáshoz az EU-val
