Csattanós válasz

Egy nappal azután, hogy a kormányzó baloldali koalíció vezetői a nagy nyilvánosság előtt összességében igen kedvezőnek értékelték saját elmúlt kétéves tevékenységüket, drámai módon szembesítette a politikára figyelő közvéleményt a társadalom gyökeresen eltérő értékítéletével egy napvilágot látott felmérés. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Medián friss közvélemény-kutatása csattanós választ adott Medgyessy Péter és tsai önkritikával csak igen finoman átszőtt értékelésére. Egy pillanatra sem megfeledkezve az ilyen adatsorok tanulmányozásakor kötelező szkepszisről, más cégek hasonló időszakban készült felméréseitől egyelőre eltekintve is érdemes talán néhány, a pillanatfelvétel eredményeiből kihámozható összefüggésre ráirányítani a figyelmet.
Először: a Medián, ellentétben több társával, márciusban a Fidesz és az MSZP támogatottsága közötti olló zárulásáról tudósított, a januári adatokkal összevetve a vezető ellenzéki párt számára kedvezőtlen tendenciát rajzolva fel. Április elejére azonban nem csupán ez a trend tört meg, hanem – a szavazási hajlandóság csökkenésével párhuzamosan – a Fidesz támogatottsága a választani tudó biztos szavazók körében rekordokat döntögetett, az imént emlegetett olló a januári szakadéknál is szélesebbre nyílt. Miután a felmérést és az európai parlamenti (EP) megméretést szűk két hónap választja el egymástól, kijelenthetjük, hogy a Fidesz tetemes előnnyel fordult az intenzív kampány szakaszára. A Medián szerint az EP-választáson a Fidesz a szavazatok 56, az MSZP 36 százalékára számíthat. Ez a statisztikai hibahatárt többszörösen meghaladó előny, ami az MSZP sajátos mozgósítási gyakorlatát ismerve és a következő hetekben sok piszkos kampánytrükköt feltételezve is elegendőnek látszik ahhoz, hogy az ellenzék több mandátumot szerezzen, mint a kormányoldal.
Másodszor: a Medián a 2002-es országgyűlési választást közvetlenül megelőzően a legpontosabban mérte fel a két nagy párt támogatottságát. Igaz, a hibahatáron belüli tévedés a sorrendet is megfordította az április 7-ei első szavazási fordulóban. Nagyobbat is szoktak tévedni, de nem ebben.
Harmadszor: a miniszterelnök többé-kevésbé népszerű, de a választók mozgósítására alkalmatlan közjogi ötletrohamát a felmérés szerint lemosta a nemzeti petíció. Ha hihetünk a Mediánnak, bőven összegyűjthető egymillió aláírás a költségvetés módosításának kikényszerítéséhez. Különösen rossz hír a Fidesz kezdeményezését kommunista ötletként megbélyegző Kuncze Gábornak, hogy az úgynevezett SZDSZ maradék szavazóinak fele is úgy gondolja, többségében támogatható célokat fogalmazott meg a Fidesz petíciója.
Negyedszer: hiábavalónak látszik a koalíció minden erőfeszítése, amellyel azt próbálja szuggerálni, hogy a gazdaságban minden rendben van, a kormány ura a helyzetnek. Az emberek mindennapi tapasztalata nem igazolja a kiragadott statisztikai adatokkal folytatott bűvészkedést; a jelek szerint a kormányon a közjogit kiegészítő szociális populizmus (gyógyszerárak), az autópálya-építéstől az EU-csatlakozásig mindent a rövid távú kampánycéloknak alárendelő politizálás sem segít. Marad még az ellenfél démonizálása, a társadalom mesterségesen gerjesztett viták (abortusz) mentén való kettészakítása, de – legalábbis eddig – ebben is mintha kevésbé lenne sikeres az MSZP, mint két éve ellenzékben.
Aki viszont a fentiekből azt a következtetést vonja le, hogy a Fidesz tulajdonképpen már meg is nyerte a június 13-i voksolást, illetve ezzel automatikusan a következő, 2006-os (?) parlamenti választás egyértelmű favoritjává válik, az súlyosan téved.