Pár éve gondolt egyet Kerekes László: kikötőt épít a Balatonon. A rendszerváltás óta hajózott, dolgozott az Adriai-tengeren, s közben ez jutott eszébe. Horvátországban előbb egy osztrák céget képviselt, majd 1997-ben megalapította saját vállalkozását. Tengeri jachtokat értékesített, adott bérbe, vitorlásiskolát működtetett. Később létrehozott két kikötőt. Az egyiket – kétszázhatvan férőhellyel – Tribunjban, a másikat Kremikben, ahol négyszáz hajó pihenhet egy időben.
Tapasztalata már volt elég ahhoz, hogy belevágjon a magyarországi munkába. Hat évvel ezelőtt kezdett helyet keresni a kikötőnek. Balatonfűzfőn megtalálta. Szerencséje volt, mert a település részletes rendezési tervében éppen ilyen létesítmény szerepelt az elhanyagolt, gazos vidék helyén. Fejér Vilmos, a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság vezetője pedig felajánlotta: tíz évre bérbe adja a kezelésükben lévő zagykazettát.
Két érvényes pályázatot adtak be a 2001-ben meghirdetett, rendkívül rossz állapotban lévő épületre, az egykori Sirály vendéglőre. Végül az önkormányzat Kerekes László cégének adta el, nem egészen negyvenhétmillió forintért. Egy évvel később, ősszel megkezdődött az építkezés. Rendhagyó módszer mellett döntöttek: nem csökkentik, hanem növelik a tó vízterületét azzal, hogy a kikötőmedencét a szárazföldtől veszik el. A 2,8 hektár alapterületű zagykazettából százezer köbméter – tizenötezer teherautónyi – iszapot hordtak el. Lassacskán elkészült a mű: a balatoni hagyományoknak megfelelő mólós, cölöpös, a széltől és a hullámoktól rendkívül jól védett hajókikötő, teljes körű szolgáltatással. Kerekes László talán a leginkább az Adrián megszokott, de Magyarországon egyedülálló színvonalú, tizenhat tonna teherbírású darura a legbüszkébb. Ezzel a hatalmas szerkezettel a legnagyobb balatoni hajókat is ki tudják emelni a vízből árbocostól, mindenestől. Elég, ha a tulajdonos csak a hajóját hozza. Minden más megtalálható itt, a Marina Fűzfőben. Adnak állványt a téli tároláshoz, kikötőmesteri szolgálatot, ha kell, akkor karbantartják, lemossák a vitorlást. Négy apartmant lehet bérelni rövid és hosszú távra, s Kerekes László reméli, hogy az övék lesz a környék legjobb vendéglője. Egy kilenc-tíz méter hosszúságú hajó éves tárolási díja – teljes körű szolgáltatással – 420 ezer forint.
Rosszkor, jó helyen fogott bele a cég a 700 millió forintos beruházásba. Nem sokkal a kormányváltás után ugyanis szétfoszlott a Széchenyi-terv, így hát – más lehetőség híján – a társaság 250 millió forintnyi törzstőkéjét 450 millió forint bankhitellel kellett kiegészíteni. Kerekes László optimista. Pedig – miként mondja – tudja jól, hogy az efféle befektetés igen lassan térül meg. Húsz évre becsüli ezt az időt. Annak ellenére is bizakodó, hogy a Balaton külföldön egyre kevésbé vonzó. Szerinte ma senki nem foglalkozik a tóval, s ez hosszú távon még sok gondot okoz majd. Horvátországot hozza fel riasztó példaként; déli szomszédunk ugyanis még mindig nem tudta visszaszerezni a háború miatt elveszített vendégkörét. Hozzánk is egyre kevesebb turista érkezik, s ez a folyamat aligha fordítható vissza. A főszezon ma két júliusi hétből áll, s emiatt veszélybe került a Balaton környéki vállalkozók megélhetése. Központi források, támogatások, programok nélkül a világ egyetlen régiója sem tudott fejlődni – állítja az üzletember.
Az állami tehetetlenkedés ellenére a májusi uniós csatlakozás fellendítheti kissé a környék idegenforgalmát. Német és osztrák hajósokat várnak a hazai vizekre. Olyanokat, akik jobban kedvelik a tavi vitorlázást a tengerinél. A három évvel ezelőtti súlyos hiány után százötven-kétszáz szabad kikötői férőhely ma biztosan van a Balatonon. Kerekes László szerint két oka van a változásnak. Sokan elvitték a hajójukat az Adriára, s akadtak szép számmal olyanok is, akik elszegényedtek, s inkább otthon, a kertben tartják a vitorlást, vagy épp feladták szenvedélyüket. Pedig a rendszerváltás után néhány évvel új lendületet kapott a hazai nagyhajózás. Korábban főként az itthon készített vitorlások voltak a jellemzők, majd 1994–1995-ben megjelentek a korszerű, márkás, külföldi gyári hajók. A fejlődés 1998-tól 2002-ig érte el a csúcsát, akkor évente huszonöt-harminc értékes jachtot adtak el egy-egy típusból Magyarországon. Azóta ismét pang a piac, rendkívül nehezen boldogulnak a magyar hajóépítők is. – Nem a legjobb időszak, de valahogy túléljük – summázza az elmondottakat Kerekes László.
A kezdetek. Az első balatoni vitorlásklub, a Balatoni Yacht Egylet (BYE) a gőzhajózással csaknem egy időben, már 1867-ben megalakult. Az egyesületre jellemző volt, hogy nemcsak a hajók nagyságát, hanem a tagok számát is meghatározta (25 fő, és legkevesebb 25 tonnás hajó). Később, 1884-ben alapították a Balatoni Vitorlázó Egyletet (BVE), amely sportvitorlázásra szakosodott. A balatonfüredi székhelyű egyesület igyekezett a vitorlázást közkedveltté, elérhetővé tenni. Létrehozásában igen nagy szerepet játszott az angol Richárd Young, aki már 1870-ben hajóépítő műhelyt és sólyateret készített Füreden. A BVE – később vette csak fel a trónörökös felesége neve után a Stefánia Yacht Egylet nevet – huszonegy hajóval indult, de a vitorlások száma rövidesen negyvenre emelkedett. Már 1884 augusztusában megtartották az első vitorlásversenyt, és 1885-ben megépítették a klubházat. Az 1885-ös esztendő a sporthajók építésének kezdetét is jelentette, mert Young telepét átvéve Ratseg E. Mihály megindította nagy hajóépítő üzemét. A 20 tonnás Alma, a 18 tonnás Álmom, a 16 tonnás Rám jachtok voltak az első sporthajók, amelyek az egylet gyárában épültek. Az ezredfordulóra az egyesület tagjainak száma elérte a százat: évi 10-12 versenyen indultak. Az első világháború elsöpörte a vitorlás sportot, amely csak 1920 tájékán tért ismét magához. Ekkor két klub is alakult. A Királyi Magyar Yacht Club és a Balatoni Yacht Club. Az előbbi az arisztokrácia, az utóbbi a polgárság egyesülete volt. Magyar színekben Uhl Raoul vett részt elsőként olimpián, 1928-ban, Amszterdamban. Tavaly, 95 éves korában hunyt el. Hetvenöt évvel ezelőtt, 1929. december 3-án alapították meg a Magyar Vitorlás és Yacht Szövetséget, a mai Magyar Vitorlás Szövetség elődjét. (Forrás: sailing.hu)
