Az utóbbi hetekben mintha kevesebbet támadták volna önt a parlamentben.
– Az Alkotmánybíróság a közelmúltban kimondta: az ügyészség önálló alkotmányos tényező, az Országgyűlés által nem utasítható. Az Országgyűlésnek ellenőrzési joga van az ügyészség fölött, de ez nem jelent irányítási jogot. Kimondta azt is: a legfőbb ügyész interpellációs kérdésre adott válaszának leszavazása nem érinti a legfőbb ügyész közjogi helyzetét. Magyarán, a legfőbb ügyész nem mozdítható el, és ezen a helyzeten csak alkotmánymódosítással lehet változtatni . Talán ennek tudható be, hogy az utóbbi időben elmaradtak az interpellációk. Én a jövőben is készen állok arra, hogy az Alkotmánybíróság határozatának keretei között válaszoljak a kérdésekre.
– Vagyis nem érik majd váratlanul az interpellációkba burkolt újabb támadások?
– Mint ahogy eddig sem tudtam befolyásolni a kritikákat, illetve azt, hogy a szakmai kérdéseket miként ítéljék meg, nyilván ezután sem tudom majd befolyásolni. Remélem, előbb-utóbb győz a józan ész. Mindig biztosítani fogom az ügyészi szervezet szigorú szakmai alapokon való működését. A döntéseinkért a jövőben is vállalom a szakmai felelősséget. Azt, hogy ezt hogyan ítélik meg politikai szempontból, nem tudom, és nem is akarom befolyásolni.
– Két héttel ezelőtt, hosszú kiadatási procedúra után, hazatért Bécsből Kulcsár Attila, a K&H-ügy főszereplője, aki a várakozásoknak megfelelően nem tett vallomást. Sokan úgy vélik: az igazán nagy botrányokat okozó gazdasági bűncselekményeket a hatóságok képtelenek felderíteni, és a K&H-ügy is erre a sorsra jut.
– A gazdasági bűnügyek nehezen deríthetők fel. Ezek olyan fehérgalléros bűnözési formák, amelyeknél alapvető elem a titkosság, az elrejtettség és a szálak öszszekuszálása. Azért az utóbbi években bőven volt példa olyan milliárdos nagyságrendű ügyekben elrendelt nyomozásokra, ahol a folyamatban lévő vizsgálatok sikerrel kecsegtetnek, vagy már vádemelések voltak.
– Azért ismerje el, az igazság malmai nálunk nagyon lassan őrölnek. Azt mondják a bűnüldözésre szakosodott szakértők, hogy két ok van a háttérben, ami a nagy gazdasági bűncselekmények felderítésében megnehezíti a nyomozóhatóság munkáját. Az egyik, hogy szakmailag nincsenek felkészülve a rendőrök, illetve az ügyészek, a másik, hogy a nagy, közpénzt érintő botrányos ügyek hátterében szinte mindig fellelhetők az erős, messzire vezető politikai szálak, amelyek rendre megakadályozzák a gyors eredményre vezető nyomozást.
– A szakmai tudás valóban nagyon fontos. Az ügyészségi reformmal létrehoztuk a Legfőbb Ügyészségen és a Fővárosi Főügyészségen is a kiemelt ügyek osztályát, amelyek a súlyos gazdasági bűnügyek, korrupciógyanús ügyek vizsgálatát is felügyeli. Ide komoly szakmai tudást koncentráltunk. Az ügyészségen igen magas szakmai színvonalú munka folyik. Ma már az a jellemző, hogy speciális gazdasági szaktudással is rendelkező szakjogászok dolgoznak az ügyészségen. Az utóbbi években sikerült felkészíteni az ügyészi szervezetet az új kihívásokra, szükség is volt erre, hiszen Magyarországon a gazdasági bűnözés új formái a rendszerváltással együtt jelentek meg, ezeket a tényállásokat az ügyészeknek is meg kellett tanulniuk. A politikai befolyásolásra vonatkozó kérdésükre válaszolva kijelenthetem: az ügyészség tevékenységébe eddig sem szólhatott bele a politika, és ezután sem szólhat bele.
– Dávid Ibolya volt igazságügy-miniszter nemrég azt javasolta, hogy a főügyészség a K&H Equities-ügyben teljes egészében vonja magához a nyomozást. Talán éppen azért kérte ezt az MDF elnöke, mert ezt az ügyet keresztül-kasul átszövi a politika, sőt azt is lehetett tapasztalni – és ez utólag teljesen tisztán kimutatható volt –, hogy politikai irányítású titkosszolgálati eszközöket sem nélkülöző kiszivárogtatás is folyt, vélhetően az ügy társadalmi megítélésének befolyásolása céljából. Mi az oka annak, hogy önök ezt az ügyet nem merik a vállukra venni?
– Az ügyészség a törvény szerint nyomozhat is, tehát ennyiben a kérdés jogos. Valóban, Dávid Ibolya egy ilyen irányú kérést intézett az ügyészség felé. Nagyon ritkán fordul elő, hogy a kizárólagos ügyészségi nyomozati hatáskörbe tartozó ügyeken kívül magunkhoz vonjunk ügyeket. Egyébként célunk, hogy a nagyon nehéz ténybeli és jogi megítélésű ügyeknél megteremtsük a lehetőségét annak, hogy ügyészségi nyomozással derítsük ki az igazságot. Az ügyészségi reformban többek között ezért hoztuk létre a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatalt, amely sikeresen tevékenykedett az elmúlt időszakban. A többi nyomozó hivatal fejlesztése azonban korántsem fejeződött be, éppen az ismert pénzügyi nehézségek miatt, és további fejlesztésekre sincsen módunk. Tehát nincs se megfelelő technikai ellátottságunk, sem pedig lehetőségünk olyan személyi fejlesztésre, amely a súlyos, kizárólagos ügyészségi hatáskörbe tartozó nyomozati teher mellett lehetővé tenné más ügyek gyakori átvételét. Ez egyszer-egyszer előfordul. Ilyen volt például a Budai Hengermalom ügye, amit a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal átvett és ki is nyomozott. Azonban a K&H-ügyben nagyon széles nyomozati tevékenységet kell végezni. Ez sokszereplős ügy, és több bűncselekmény-kategóriára kiterjedő nyomozati munkát igényel. Ezek közül az egyik legfontosabb a pénzmosási tevékenység, ami különböző külföldi szálak felgöngyölítését is igényli. Egyszerűen nincsen rá kapacitásunk, hogy ezeket az ügyészség egyedül ki tudja vizsgálni. Tehát ez egy kizáró jellegű körülmény, amely minden további megfontolást megelőz, és emiatt nem teszi lehetővé az ügyészség számára az ügy átvételét. Dávid Ibolyának azt válaszoltam, és ezt természetesen ma is tartom, hogy ha olyan körülmény adódik, amely – az imént elmondottak ellenére – múlhatatlanul szükségessé teszi az ügy átvételét, akkor természetesen az ügyészség át fogja venni. Ilyen körülmény azonban mostanáig nem merült fel.
– Tehát az ügyészség továbbra is fokozott felügyeletet gyakorol és irányítja a nyomozást, amit egyes vélemények szerint nagyon szűk kapacitással végez a rendőrség is. Óhatatlanul is az a gyanú ébred a szemlélőben, szándékos lehet, hogy ezt a nagy horderejű, szerteágazó ügyet ilyen kevés nyomozóval vizsgáltatják. Talán éppen emiatt fordulhatott elő, hogy az ügy három kulcsszereplőjének is sikerült külföldre távoznia, megnehezítve a büntetőeljárást. Beleszólhat-e az ügyészség abba, hogy több nyomozótisztet állítson rá az ügyre az ORFK?
– Az ügyész irányítja a nyomozást, fokozott felügyeletnél valóban elég széles körűek ezek a jogosítványok, de a rendőrség határozza meg, hogy kik és hányan foglalkoznak az üggyel. Mindenkinek az az érdeke, az ügyészségnek és a többi hatóságnak is, hogy minél hamarabb és sikeresebben befejeződjön az ügy. Ezért mi mindent megteszünk. Nyilván lehetnek objektív nehézségek. Nem látunk bele az ORFK személyzeti kérdéseibe, hiszen ez egy másik apparátus. Ám figyelembe kell venni: az ügyben külföldi szál is van, nem is kevés. Elég sok jogsegélykérelmet bocsátottunk ki, és ezek sok adatot biztosíthatnak. Ha megérkeznek a válaszok, nyilván nagyobb kapacitást kell majd az ügy felderítéséhez biztosítani, hogy gyorsabban jussunk előre. Úgy vélem, s külföldi szálak felgöngyölítésével felgyorsul majd a nyomozás.
– Az ügyészség fontolgatja-e, hogy bizonyos szereplőkkel, gyanúsítottakkal vádalkut kössön a brókerügy felderítése érdekében?
– A büntetőeljárásról szóló törvény bizonyos együttműködési lehetőségeket kínál a terhelteknek. Arra most nem tudok válaszolni, mert operatív módon sem ebben, sem más nyomozásba nem avatkozom bele, hogy van-e olyan lehetőség és esély ebben az ügyben, hogy valakivel ilyen együttműködés létrejöjjön. Ez egyébként is egy olyan szabályozás nyomán jöhet létre, amely szabályozás a nyilvánosságot teljes mértékben kizárja. Erről akkor sem lehetne nyilatkozni, ha ilyen valamikor létrejönne. De ez az ügyészség hatáskörébe tartozik, ezért mindig mérlegelnie kell minden lehetőséget, amelyek az ügyet előre viszik.
– Úgy tűnik, a K&H-ügy miatt felállított parlamenti vizsgálóbizottság nem képes elvégezni feladatát, mert nem jut hozzá az információkhoz. Az utóbbi napokban például azzal borzolták a köz kedélyét, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatalt irányító államtitkár megakadályozta, hogy ellenzéki honatyák betekinthessenek a Kulcsár lehallgatásáról készített jegyzőkönyvekbe. Vajon az ügyészség bekérheti-e ezeket a jegyzőkönyveket, elősegítve ezzel a nyomozás hatékonyságát?
– Az ügyészség egy büntetőügy felderítésénél minden releváns adatot megismerhet, de csak azokat az adatokat, amelyek az ügyre vonatkoznak vagy azzal kapcsolatba hozhatók, illetve amelyek segítik az ügy felderítését. Az ügyészség célja, hogy felderítse: történt-e bűncselekmény, ha igen, ki az elkövető. Célja az is, hogy a felelősségre vonás megtörténjen.
– Az ügyészség tehát bekérte az ominózus lehallgatási jegyzőkönyveket?
– A jegyzőkönyvek egy része a feljelentés mellékletét képezte. Ezeket az ügyészség is megismerte, és azt kérte, hogy minden, az üggyel kapcsolatos releváns jegyzőkönyvet küldjenek meg számára. Hogy hány ilyen jegyzőkönyv van, arról nincs tudomásom.
– De nem foglalhatja le az összeset, ha szükségesnek tartja?
– Az ügyészség, még egyszer mondom, bizonyítékokat értékelhet és bizonyítékokat szerezhet be. Ebben az esetben a releváns jegyzőkönyveket bekéri. Ha tudomásunk van arról, hogy valamilyen bűncselekmény bizonyítéka valahol megtalálható, akkor az ügyészség ezeket a bizonyítékokat le is foglalhatja. De az, hogy milyen irat mit tartalmaz, azt az ügyészség természetesen nem tudhatja előre. Annak azért valami alapjának kell lennie, hogy az ügyészség bizonyítékot foglaljon le. Jelen esetben az a természetes, hogy bekértük a jegyzőkönyveket. Azok, akik látták és értékelték ezeket, nyilván tudják azt is, hogy van-e kapcsolatuk az üggyel.
– Az utóbbi időben a politikai élet szereplői vitáikat előszeretettel helyezik át a büntetőeljárás kereteibe, feljelentgetik egymást, és egy másik színtéren, bírósági fórumokon vívják meg politikai csatáikat. Mi erről a véleménye?
– Valóban sokat lehet erről olvasni. Kétségtelen, hogy sok feljelentés van, ami politikusok ellen vagy politikusok által történik. Az ügyészség alkotmányos kötelezettsége, hogy ne azt vizsgálja, ki a feljelentő vagy ki a feljelentett. Számunkra csak az ügy és az abban szereplő személyek léteznek, tekintet nélkül arra, milyen politikai színezetet lehet nekik adni. Erre kényesen vigyázunk. Mindenkinek alkotmányos joga, hogy feljelentést tegyen. Természetesen az alaptalan feljelentéseknek is lehet jogszabályi következménye.
– Az ügyészség évek óta anyagi gondokkal küzd. Miként érinti a hivatal gazdasági helyzetét a kormány megszorító intézkedése?
– Az ügyészségi reform továbbvitelét lelassítja, illetve bizonyos területeken felfüggeszti a pénzhiány. Az ügyészi, illetve – a bírósággal együttműködve – a bírói életpályamodellt már kidolgoztuk, egy törvényjavaslatot az Igazságügyi Minisztérium bevonásával el is készítettünk. Ez azonban nem került az Országgyűlés elé, igaz, ennek is lettek volna anyagi vonzatai. Ugyanakkor le kell szögeznem: elképzelhetetlen a modern európai bíróság és ügyészség életpályamodell nélkül. Ráadásul az idén még az inflációnak megfelelő béremelést sem tudtuk elérni. Ebben a kérdésben együttműködünk a bíróságokkal, hiszen egy cipőben járunk. Az ügyészség is csak akkor képes hosszú távon színvonalas teljesítményt nyújtani, ha a technikai-infrastrukturális feltételek is megfelelőek lesznek. Sajnos két éve semmilyen komolyabb beruházást nem tudtunk elkezdeni.
– Jogában áll-e az ügyészségnek, hogy a közpénz védelme érdekében fellépjen olyan esetben is, ha a sajtóban nyilvánosságra kerül, és így az ügyészség tudomására is jut, hogy egy olyan állampolgárnak az érdekeltségébe tartozó cég kapott politikai kapcsolatainak köszönhetően 800 millió vissza nem térítendő állami támogatást, amely állampolgár egyik cége korábban egy állami tulajdonú banknak okozott egymilliárd forintot is meghaladó kárt? Ilyen esetben indíthatnak vizsgálatot?
– Az ügyészségnek minden olyan esetben kötelessége vizsgálatot indítani, amelyben fennáll a bűncselekmény gyanúja, illetve valaki erre utaló feljelentést tett. Régi vita, hogy például újságcikkekből kiolvasható-e ilyen alapos gyanú. Az általános ügyészségi felfogás szerint csak megfelelő dokumentumokból lehet következtetni bűncselekmény gyanújára, ami miatt nyomozást el kell rendelni. Ezért is szokás általában feljelentés nyomán megindítani a büntetőeljárást.
– Május 1-jétől mi is az Európai Unió tagjai leszünk. Az ügyészség felkészült a csatlakozásra?
– Nagyon sok minden megváltozik, a napi munkát tovább kell végezni, a folyamatosság biztosítva lesz. De sok új dologra is fel kell készülnünk, hiszen az ügyészi szervezet kilép a hazai keretek közül, és uniós ügyészség lesz. Ez nemcsak azt jelenti, hogy rengeteg uniós jogszabályt kell ismernünk és alkalmaznunk, hanem együtt kell működnünk az uniós ügyészségekkel, képesnek kell lennünk arra, hogy akár Magyarország területén kívül is segítséget nyújtsunk. Úgy ítélem meg, elméletben felkészültünk erre a változásra. A gyakorlat nyilván felszínre fogja hozni a nehézségeket, de azt gondolom, a szakmai tudás és a nyelvtudás is megvan ahhoz, hogy ezeknek az új kihívásoknak az ügyészség megfeleljen.
Polt Péter. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1980-ban szerez diplomát summa cum laude minősítéssel. Kétévi ügyészségi joggyakorlat után 1982-ben bírói-ügyészi szakvizsgát tesz. Az Országos Kriminológiai és Kriminalisztikai Intézet tudományos munkatársa, majd 1983 és 1985 között egyetemi tanársegéd, 1985-től adjunktus az ELTE büntetőjogi tanszékén. 1990-ben az országgyűlési képviselő-választásokon a Fidesz egyéni, 1994-ben országos listás képviselőjelöltje, 1995-ig a Fidesz tagja. 1995 júniusában az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesévé, 2000-ben legfőbb ügyésszé választotta az Országgyűlés. Több hazai és nemzetközi tudományos társaság tagja. Publikációi a büntetőjog, a büntetőeljárás-jog és az emberi jogok témakörében jelentek meg.
