Se tudomány, se fejlesztés

Köszönet és elismerés a három OTKA-szakkollégiumi elnök professzortársamnak, hogy határozottan szót emeltek a kutatástámogatási keretek súlyos csökkentése ellen (Tudományos kutatás veszélyben, Magyar Nemzet, április 16., 18. oldal). Nagyon lényegesnek tartom, hogy amikor nagyon sok fórumon a tudásalapú társadalom felépítésének szükségességéről esik szó, a gyakorlatban ne történjenek ezzel ellentétes, a kormányzat felelős képviselőinek hangzatos szavait hiteltelenítő intézkedések.
Azt hiszem, senkinek sem lehet kétsége afelől, hogy gazdasági helyzetünk hanyatlása, a pénzügyi egyensúly romlása, adósságaink növekedése nem azért következett be, mintha túl sokat költöttünk volna a tudományos kutatások támogatására. Akadémiánk elnöke több ízben hangsúlyozta, hogy hazánk tudományos teljesítménye abszolút értelemben is elismerésre méltó, a ráfordítások tudományos eredményekben való realizálódásának arányait tekintve pedig egyenesen a világ élvonalába tartozik. Aligha hihető, hogy a kutatástámogatások csökkentése volna a követendő út ennek az aránynak a további javítására.
Ellenkezőleg! A nemzetközi tudományos élet minden területén komoly verseny zajlik. Ennek fontos tényezője, hogy milyen az adott ország innovációs képessége, menynyire tudja tudományos utánpótlását kinevelni és megtartani, mennyire tud bekapcsolódni a jelentős nemzetközi tudományos kutatási programokba. Úgy látom, a jelenlegi tendencia ezzel sok tekintetben ellentétes, egyaránt sújtva a felsőoktatást, a kutatóintézeteket és a független kutatástámogatási rendszert.
A felsőoktatást, a kutatói utánpótlás kinevelését és megtartását súlyosan érinti a minőségi oktatás elégtelen támogatása, a tényleges ráfordításokat nem fedező normatíva, a doktori és posztdoktori ösztöndíjak alacsony száma. Nyilvánvaló, hogy a fiatal kutatók egészséges tudományos fejlődéséhez, tudományos iskolázottságukhoz szervesen hozzátartoznak a külföldi kutatói ösztöndíjak, egyfajta modern „peregrináció”. Az viszont már nem nevezhető normális helyzetnek, hogy alapvető eszközök használatához, módszerek elsajátításához csak külföldön juthassanak hozzá. Arról nem is beszélve, hogy mennyire abnormális az a helyzet, ha például egy családos fiatal kutató csak azzal tud magának és családjának az értelmiségi léthez méltó viszonyokat teremteni, ha hozzájut egy-egy hosszabb külföldi ösztöndíjhoz.
Tudományos műhelyeink számára pedig létfontosságú, hogy részt vehessenek nemzetközi kutatási programokban, részévé válhassanak kutatási konzorciumoknak, hálózatoknak. Ez azonban a legtöbb esetben csak akkor lehetséges, ha megvan a bekapcsolódáshoz szükséges hazai pályázati fedezet is. Az OTKA-támogatások súlyos csökkentése ezt is veszélyezteti!
A közvéleménynek is tudnia kell, hogy működik egy Európai Tudományos Alapítvány (ESF), és ennek különböző szakmai bizottságai, amely tudományos kutatási együttműködéseket, kutatócseréket, szakmai konferenciákat, munkamegbeszéléseket támogat a szakmai bizottságok által fontosnak minősített központi témákban (EuroCores). Az adott témákban az egyes országokban folyó kutatásokat azonban az egyes országoknak maguknak kell támogatniuk. Az vehet részt az együttműködésekben, az kaphat támogatást a fiatal kutatók cseréjéhez, mobilitásához, a nemzetközi rendezvényeken való részvételhez, akinek van saját kutatási támogatása is. Éppen a napokban vettem részt Bécsben az egyik szakmai bizottság megbeszélésén. A résztvevőket arról is tájékoztatták, mennyire fontosnak tartja Ausztria a kutatási támogatások folyamatos növelését, ami jelenleg náluk a nemzeti jövedelem 2,6 százalékát teszi ki.
Ennek az Európai Tudományos Alapítványnak a magyarországi partnere a Magyar Tudományos Akadémia és az OTKA mint független nemzeti alapkutatás-támogatási rendszer. Belátható, hogy bármilyen pénzügyi lépés, amely ezeknek az intézményeknek a kutatástámogatási lehetőségeit csökkenti, ellentétes nemcsak a magyar tudomány fejlesztésének céljaival, de ellentétes hazánk európai uniós integrációjával, tehát az ország alapvető politikai és gazdasági érdekeivel is.

Dr. Varga Zoltán tanszékvezető egyetemi tanár,
az Európai Tudományos Alapítvány Élet-
és Környezettudományi Állandó Bizottságának tagja