Simon Zsolt (33) Rimaszombaton született, felsőfokú tanulmányait a Brünni Mezőgazdasági Főiskola Üzemmérnöki–közgazdasági Karán végezte. A főiskola után a Meleghegy (Teply Vrch) környéki családi gazdaságukban kezdett tevékenykedni, és rövid időn belül kiépítette az Agrotrade társaságot, amely 1300 hektár területen gazdálkodott. Simonnak meggyőződése: életkora nem akadálya annak, hogy szakavatottan töltse be a miniszteri tisztséget. Állítja továbbá, mindig úgy cselekedett, hogy soha ne legyen zsarolható. Erről az útról magas államigazgatási posztján sem kíván letérni, mert tudatában van annak, hogy Szlovákiában ez az egyedüli útja a mezőgazdaság megreformálásának (forrás: www.csallokoz.sk).
Bő másfél esztendeje, hogy a Magyar Koalíció Pártja irányítja a szlovák agrárpolitikát. A tárca átvétele a kisebbségben lévő magyarságnak is komoly esélyeket jelent. Mennyire sikerült valóra váltania az ezzel kapcsolatos reményeket?
– Tény, hogy a mezőgazdaság fejlődése a szlovákiai magyarság egyik legnagyobb esélye. Az általunk lakott déli peremvidékeken kevesebb az ipari park, a föld és az állattenyésztés jelenti a legfőbb megélhetést. A földterülethez kötött uniós és nemzeti támogatások idei bevezetése jelentős mértékben megerősítheti a magyarlakta térségekben is a gazdaságokat. Nálunk tavaly – átszámolva – még négyezer forint körül volt az egy hektárra jutó költségvetési segítség. Ez az összeg az idén előreláthatólag meghaladja majd a 30 ezer forintot. A változás tehát hat-hétszeres. Ráadásul a közvetlen kifizetések egyharmadát, az uniós pénzekhez adható nemzeti önrészt már egy hónappal ezelőtt kiutaltuk a gazdáknak, hogy elegendő tőkéjük legyen a tavaszi munkálatok megkezdéséhez.
– Hogyan oldották meg ezt a gyors segítséget? Nálunk az agrártüntetésekkel is csak azt sikerült elérni, hogy bankhitelből kapják a termelők május–júniusban az első részletet.
– Nem tisztem és nem is vállalkozom arra, hogy a szlovák és a magyar minisztérium tevékenységét összehasonlítsam. Csak a saját munkámról tudok beszámolni. Amikor 2002 őszén átvettem a szlovák agrártárca irányítását, mindent az uniós felkészülésnek rendeltünk alá. Nehéz dolgunk volt, mert az elődöm az ágazat irányításával nemigen foglalkozott. A kifizetőügynökség például mindössze tizenöt munkatársat foglalkoztató alosztályként működött. Ma 475-en dolgoznak itt. Az ügynökség, ha nem is százszázalékosan, de működik. A tűzkeresztségen az intézmény akkor esett át, amikor egy hónap alatt kellett elbírálnia a közvetlen kifizetések első részére beérkezett igényléseket. A SAPARD-pályázatokkal kapcsolatos szerződéskötés is már nyolcvan százalékon áll, igaz, az elnyert összegeknek még csak a negyede érkezett meg a nyertesekhez. Május 14-ig fogadjuk a közvetlen kifizetések második ütemére vonatkozó kérelmeket, az unióból érkező részt reményeink szerint már az év vége felé át lehet utalni. A nyáron indulhatnak a pályázatokon elnyerhető agrárfejlesztési támogatások, jelenleg erre készítjük fel a gazdálkodókat.
– Ismét kínálkozik egy párhuzam: a közvetlen kifizetések uniós részét nálunk jövőre ígérik, és a nemzeti kiegészítés sem szerepel az idei költségvetésben. De visszatérve Szlovákiára: nemrégiben egy füzetet adtak ki, amelyben az ágazat jövőjéről olvashatnak a termelők. Mennyire tekintik fontosnak az agrárpolitikában a hosszú távú tervezést?
– Ez az, amire a jövőt alapozzuk. Már kezdettől fogva elsődleges feladatomnak tekintettem, hogy véget vessek a folyton változó támogatási rendszernek, és a gazdák számára kiszámíthatóvá tegyem a következő éveket. A füzet, amit kérdésében említett, 2006-ig tartalmazza az esztendőről esztendőre igényelhető, brüsszeli és nemzeti kasszából folyósított segítséget, és arra készülünk, hogy ezt a kalauzt az uniós agrárpolitika reformjával kapcsolatos költségvetési alkudozások lezárulta után a 2007–2013 közötti időszakra is kiadjuk. Emellett elkészítettük vidékfejlesztési tervünket, amely a magyarok lakta falvaknak is jelentős lehetőséget nyújt az előrelépésre. Nem véletlen, hogy a pályázati lehetőségek megnyíltával hihetetlen körükben az érdeklődés.
– A hírek szerint több százezer hektárnyi olyan, úgynevezett nevesítetlen termőföld van Szlovákiában, amelynek egykori tulajdonosa ismert, ám ő maga vagy örököse a földért még nem jelentkezett. Ez a kérdés magyar állampolgárokat is érinthet. Nekik mit kell tenniük a családi birtok viszszaszerzéséért?
– Akinek Szlovákiában olyan földtulajdona volt, amelyet korábban elvett az állam vagy egy ilyen földtulajdonos örököse, legjobb, ha a településre vonatkozó, a mi kataszteri hivatalunkban fellelhető tulajdoni lapon néz utána, igényt tarthat-e ismét a területre. Erre még ebben az évben lehetőség van. Azok vehetnek részt a nevesítésben, akiknek egykori földjeit a szlovák földalap nem tulajdonolja, hanem csak kezelésbe vette. Ez az eset gyakori, ilyenkor a tulajdoni lapon még ott szerepel az egykori tulajdonos, és mellette zárójelben olvasható a szlovák földalap neve.
– A napokban egy hazai üzletlánc száz forint alatt kínált szlovák tejjel csalogatta a vevőket. Elemzők szerint a szlovák agrártermékek mennyisége nagymértékben növekszik Magyarországon az uniós belépés után. Kell-e tartanunk ettől?
– A tej előállítása nálunk csakugyan olcsóbb, mert a tehenészetek koncentráltak maradtak. Egy-egy üzemre, fejőházra legalább 500-600 jószág jut. Így literenként hatvan forintért is nyereséges lehet nálunk a termelés. Egyébként úgy gondolom, a magyarországi gazdáknak nincs mitől tartaniuk, nálunk jóval kisebb a művelt földterület. A szlovákiai termelők sokkal jobban félnek attól, hogy az uniós belépés napja után elárasztja az országot az olcsó magyar gyümölcs és zöldség. Én inkább arra helyezném a hangsúlyt, hogy az összefogásra törekedjünk, hiszen vannak közös versenytársaink.
– Ennek egyik példája lehetne a tokaji szőlő és bor körüli névhasználati vita lezárása. Van erre remény?
– Mi változatlanul nyitottak vagyunk az egyezségre. Tokaji bor és régió véleményem szerint csak egy lehet, amit nem vág ketté államhatár. Erről egyébként egy 1908-as magyar törvény is így rendelkezett. A magyar kormánynak el kellene ismernie azt a három szlovákiai község által körbezárt, 440-650 hektáros területet, amelyen mi tokaji szőlőt termelünk. Ennek tízszerese a magyarországi terület. Viszont a szlovák termék egyre biztosan alkalmas: a magyar tokaji piacának megzavarására, az árak letörésére. Nem érdemes tehát harcolnunk, inkább össze kellene fognunk a hagyományos borászati eljárással előállított tokaji hírnevének erősítése céljából.
Fideszes gratuláció. Gratulált a szlovák kormány agrárminiszterének az uniós felkészülésben mutatkozó lemaradás gyors pótlásáért a Fidesz gazdatagozatának elnöke azon a közéleti fórumon, amelyet Simon Zsolttal közösen tartottak a hét végén a szlovákiai Ipolyvarbón. Faludi Sándor szerint ilyesmivel hazánk a tétova és káros kormányzati magatartás miatt nem dicsekedhet. Jakab István, a magyarországi gazdakörök vezetője is kiemelte: tragikussá vált lemaradásunk, és miközben néhány éve még a szlovákiai gazdák irigyeltek minket, most fordított a helyzet.
