A népszavazást valószínűleg nem lehet a jövő év előtt megtartani, viszont Blair aligha akarja megkockáztatni a vereséget a következő kormányciklus előtt. Ha új brit általános választás lesz jövő májusban – ahogyan a legtöbben sejtik –, akkor várhatóan csak 2005 őszén tartják meg a referendumot. Tony Blair részéről kényszerlépés ez: álláspontja mindeddig az volt, hogy a nemzetközi szerződések megkötése és ratifikálása a kormány illetve a parlament dolga. Csakhogy ez nem közönséges nemzetközi szerződés, hanem olyan, amely meghatározó az ország egész jövőjére nézve. Mi több, szuperállammá teszi az uniót, amelynek alkotmánya átveszi a nemzeti alkotmányok szerepét, és kiterjeszti Brüsszel befolyását.
Ezért követelték kezdettől fogva a konzervatívok és a liberális demokraták a közvélemény növekvő részével együtt a népszavazást. Ez nem jelenti azt, hogy mindenki, aki referendumot óhajt, feltétlenül az európai alkotmány ellen fog szavazni, de Blair gyanúja az, hogy a szavazás eredményében tükröződni fog a konzervatív ellenzék és a lakosság többségének ellenérzése a növekvő európai integrálással szemben. Amint az ellenkezők táborának egyik legékesszólóbb hangadója írja, a Giscard d’Estaing elnöklete alatt felvázolt EU-alkotmány mögött Napóleon áll, nem John Locke; a francia etatizmus és institucionalizmus, nem az angolszász individualizmus.
Az EU-alkotmány ellenzőinek a dilemmája az, hogy jól tudják: Nagy-Britannia érdeke a gazdasági unió, annak pedig a politikai integráció az elkerülhetetlen velejárója. Az integráló alkotmány leszavazása utóvédharc. Az egyre teljesebb integrációt csak az unió állandó bővülése késleltetheti – vagy fordíthatja visszájára. Az integráció ellenzékének fő reménye ma „Európa Keletje”.
origo.hu
Gázolás miatt állt le a közlekedés Sárospataknál
