Tisztelt Szerkesztőség!

Paál István (Budapest):
Tele a pohár, már egy csepptől is kicsordul. Nekem ezt a cseppet jelentette, amikor a miniszterelnök a minap ismét elővette a 60 éves vádat a bűnös nemzetről, bűnös népről. Csak diktatúra mond ki kollektív bűnösséget (lásd: csak a halott indián a jó indián). A miniszterelnök vádbeszédében egy kalap alá vett 1944-ből minden magyart, minden rendőrt. Engem személy szerint ez utóbbi jobban és közvetlenül sért. Nem feledhető el, hogy 1944-ben – a német megszállás után – a kolostorok Budapesttől Pannonhalmáig tízezrével bújtatták az üldözötteket. Magánemberek is százával mentették a Gestapo elől az embereket. Apám rendőr volt, aki minden módon segített. Bejárt a gettóba, majd novemberben egy zsidó családot hozott haza a lakására. A három embert Budapest ostroma végéig sikeresen bújtatta. És nem ő volt az egyetlen rendőr. Őket – hála helyett – bűnösnek kikiáltani erkölcsileg elítélendő dolog. Visszautasítom a miniszterelnök vádaskodásait.

Verbóy Károly (Budapest):
A passió című filmmel kapcsolatban egy tévhitre szeretném felhívni a figyelmet. Hallottam olyan véleményt a filmet megtekintőktől – hívőktől is –, hogy Jézus kínzásai és szenvedései eltúlzottak a filmben, mert anynyi megpróbáltatást egy ember nem tud elviselni. Valóban, az emberek közül senki nem képes kibírni annyi fizikai bántalmazást, amennyin Krisztus átesett, de nem szabad elfelejteni, hogy ő nem közönséges ember volt, hanem isteni személy. A történelem folyamán az emberek – sajnos nagyon sokszor – bebizonyították, hogy milyen válogatott durvaságokat, kegyetlenségeket, barbárságokat képesek kitalálni és alkalmazni embertársaikkal szemben. De soha senki nem bírhatta annyi ideig a kínzásokat, mint Jézus. Egy földi halandó a töredékétől, jóval hamarabb életét vesztette volna, hiszen ki tudott volna annyi szöges korbácsütés, annyi rugdosás, brutalitás után, annyi gúnyolódás, szidalmazás és megaláztatás közepette a hátán egy keresztet cipelve fölbukdácsolni egy hegyre, ott megfeszíttetni és a keresztre szögelve még órákig tartó haláltusát vívni, amíg kileheli a lelkét. Krisztus isteni mivoltából fakadóan vált képessé a lelki gyötrődés mellett fizikailag is a bántalmazások elviselésére. Neki sokkal többet és hosszabban kellett éreznie, bírnia és tűrnie, mert úgy tudta teljesíteni küldetését, az emberek bűneiktől való megváltását.

Dr. Oláh Imre (Hajdúböszörmény):
A Magyar Nemzet április 6-i számában beszámoló olvasható a hajdúböszörményi független filmfesztiválról. A cikkben hibásan jelent meg, hogy Káldy László filmje kapta megosztva a város különdíját. Helyesen: az elismerést Andits Petra–Béres Dániel Menjünk című alkotása kapta, megosztva Oláh Imre Kegyetlen történelmi fordulat című filmjével. Káldy László Rózsi, Rózsi, mi bajod? és Csáky László Fluxus hajfény és napok, melyeknek értelmet adott a félelem című filmje első díjat nyert. A filmek magas színvonala és a látogatottság szempontjából az elmúlt évtizedek legnagyszerűbb fesztiválja volt az 51. független filmfesztivál.

Huszár Melinda (Budapest):
A Nyugat cserbenhagyta Magyarországot című cikkben Borbándi Gyula, a Szabad Európa Rádió (SZER) egykori munkatársa válaszol a riporter következő kérdésére (Magyar Nemzet, április 14.): Azzal is vádolták a SZER-t, hogy hitegették a felkelőket: harcoljanak tovább, mert jön az amerikai segítség. Igaz ez? Borbándi válasza: „…azt senki nem üzente, hogy tartsatok ki.” A kérdésre az egyetlen lehetséges válasz: sajnos igaz, és sok száz magyar fiatal esett áldozatul a szovjet túlerővel szemben e gyalázatos félrevezetés miatt. Magam is hallottam a felhívást, hogy tartsatok ki, mert jön a segítség, hiszen ez reménysugár volt mindannyiunk számára, akik még élünk és emlékezünk. Ne engedjük, hogy alig ötven év után bármilyen okból is megkezdődjön a történelemhamisítás.