A baloldali média kedvence

Az MDF vezetősége 2002 nyarán, egy szürke hétköznapon arra ébredt, hogy nincs médium, amely néhány szóban összefoglalható mondanivalójukat közvetítené a választópolgárok számára. A párt egy napilap alapítására tett kísérletét, amelyet a tapogatózó tárgyalások alkalmával egy főszerkesztő azzal utasított el, hogy „nincsen nektek annyi pénzetek”. Így a fórumos képviselőknek egy ideig maradt a bulvársajtóban való szolid nyomulás, meg az internetes hírlevél. Aztán jött a nagy ötlet: benyomulni a közszolgálati televízióba.
A Fidesz és az MDF közötti megállapodás szerint a Fidesz három, az MDF pedig egy főt delegálhatott volna tavaly az MTV kuratóriumába, a kisebbik ellenzéki párt azonban felrúgva az egyezséget, két tagot kívánt jelölni. A Fidesz azzal a hivatkozással, hogy a 2003 tavaszán megválasztott új kuratóriumba nem lehetett volna a régi tagokat jelölni, nem delegált kurátort a Magyar Televízió Közalapítvány elnökségébe, így az MDF a törvény értelmében négy tagot jelölhetett. A kuratóriumban Kerekes Pál, Bakó Lajos, Kozma Huba és Peták István közreműködésével választották meg a később nevelt lánya érdekeltségébe tartozó céggel szerződést kötő és az MTV reklámidejét törvénytelenül eladó Ragáts Imrét, Suchman Tamás MSZP-s politikus egykori pártfogoltját. A kormánypártok és a kisebbik ellenzéki párt háttérmegegyezése értelmében az MDF Dobos Menyhért főigazgató révén ellenőrzése alá vehetett néhány, a nézettség szempontjából nem túl jelentős közéleti műsort, ugyanakkor a Fiala-Obersovszky páros által vezetett közéleti talkshow, az Élesben más igazgatósághoz került, és Juszt László A tévé ügyvédje című főműsoridős produkciója is érinthetetlen maradhatott. Nem lett semmi A hét című politikai program visszaállításának merész tervéből, és a Híradóban való pozíciószerzés is hamvába holt. A négy kurátornyi befolyás csupán egy nézetlen műsorsávban jelentkező délelőtti szolgáltató magazin megvalósítására volt elég, és arra, hogy a TV2 volt résztulajdonosa, Tolvaly Ferenc – a kereskedelmi csatornától kirúgott másodvonalas – emberei állást kapjanak az MTV-ben. Persze Dávid Ibolyát mindig kedves, megértő riporterek kérdezgetik a Nap-keltének nevezett Angol utcai kábeltévében, ahol egyszer még az a hír is felröppent, hogy Gyárfás műsorában jobboldali irányultságú műsorvezetők és szerkesztők is helyet kaphatnak. Végül ez sem valósult meg, viszont időközben a TV2-től kirúgott Nika György lett a Híradó főszerkesztője, majd a Gál J. Zoltán kormányszóvivő barátjaként ismert, korábban szintén TV2-ős Rudi Zoltánt, az MTV hírigazgatóját választották elnökké, természetesen az MDF támogatásával. Persze Lakat T. Károly a Nap-keltében jól eldiskurálgat Gémesi Györggyel, az MDF alelnökével, vagy mint a vívószövetség elnökével, közben pedig szép csöndben Avar Károly, a kormány által gründolt Gazdasági Rádió munkatársa lett a Híradó főszerkesztő-helyettese. (Avar Károly egyébként annak az Avar Jánosnak a testvére, aki a Magyar ATV Újságíróklubjának tagja és a Vasárnapi Hírek című lap főszerkesztője.)
Az MDF médiapolitikai impotenciájának tudható be, hogy tulajdonképpen semmit sem sikerült tenniük azért, hogy az MTV tájékoztatása kiegyensúlyozottabb legyen. De az is lehet, hogy a fórum vezetői csupán több szereplési lehetőségre vágytak, céljaik között eleve nem szerepelt a közszolgálati médium baloldali befolyásának enyhítése. Számításuk azonban, hogy az MDF népszerűbbé válhat, ha vezetői egy háromszázalékos nézettségű politikai esztrádműsorban (értsd Gyárfás műsorában) mellékszerepet kapnak, nem vált be. Bár az ORTT hírműsorelemzése szerint Dávid Ibolya és Herényi Károly jóval többször jelenik meg a híradókban, mint több kormánytag vagy mint Áder János, a Fidesz frakcióvezetője, a fórum üzenetei nem találnak utat a közvéleményhez. Az MDF prominensei éles logikával rájöttek, hogy a baloldali elkötelezettségű hazai médiában csak úgy válhatnak kedvencekké és a hírfolyam részévé, ha a Fideszt támadják. Így vált fellépési lehetőséggé az MDF számára az Este című produkció, amelyet valamilyen súlyos félreértés miatt tévesen a jobboldali sajtóban is elfogulatlannak tartanak. Március 22-én Dávid Ibolya ebben a műsorban indította el Fidesz elleni kampányát. Havi 1,8 millióval honorált beszélgetőpartnerének, Simon Andrásnak ekkor gratulált az MDF elnöke a Pulizter-emlékdíjhoz, amelyet még a fórumhoz közel álló médium, illetve újságíró sem kaphatott meg soha, így az idén sem. Ám ez a körülmény az elnök asszonyt nem zavarta különösebben, és az sem, hogy az Este olyan „korrekt” műsor, amelyben a Fidesz Nemzeti Petíciójáról szóló negatív tartalmú riportban kétszer szólal meg SZDSZ-es politikus, míg jobboldali egyszer sem.
Dávid Ibolya nem érezte kínosnak azt sem, hogy annak a műsorvezetőnek gratulál, aki még a TV2 munkatársaként a 2002-es választások idején egy tévévita félidejénél, a „kiegyensúlyozottság” jegyében Rogán Antal fideszes képviselőt kiküldte a stúdióból, míg a szocialista párti Juhász Gábor elmondhatta választási monológját. A konzervatív-keresztény párt elnök asszonya figyelmét elkerülhette, hogy az Este 2003. augusztus 18-i adásában egy katolikusellenes riportot sugárzott az egyházi személyek szexuális eltévelyedéseire vonatkozó, évtizedekkel ezelőtti állítólagos pápai utasításról, valamint amerikai papok ilyen jellegű közelmúltbeli botrányairól úgy, hogy a családja kiirtásáról hírhedtté vált Pándy Andrást a katolikus papsággal kapcsolatban lelkészként mutatták be. Az ORTT Panaszbizottsága a riport ellen tiltakozó KDNP beadványát megalapozottnak találta, és úgy vélte, az Este műsora manipulatív, megtévesztő és gyűlöletkeltő volt. Ezek után már nem meglepő, hogy Dávid Ibolya, a balra záró MDF elnöke szintén példaértékűnek nevezte a Milliárdok mágusai című oknyomozó riportkönyvet is, amely idén szintén kiérdemelte a Joseph Pulitzer Emlékdíjat, és amelynek megjelenéséről épp az Estében számolt be az egyik szerző. A riportkönyv egyik alkotója, György Bence, a TV2 szerkesztője, akinek édesapja György Gábor, a Sláger Rádió volt vezérigazgatója, és a brókerbotrány kulcsszereplőjének, Kulcsár Attilának korábbi ügyfele. (György Gábor egyébként az MSZP listáján indul az EP-választáson.) A kötet másik szerzője Mong Attila, a Figyelő és az Info Rádió munkatársa, akinek az adó betelefonálós műsorában még sohasem sikerült lepleznie baloldali pártszimpátiáját. Dávid Ibolya erre a könyvre hivatkozva jelentette ki az Este című műsorban: a két nagy párt megállapodott, hogy az állami beruházásokat felülértékelve, az így nyert összeg 30:70 százalékát visszajuttatják párt közeli cégeknek.
E kijelentés óta és a választások közeledtével a sajtó egyre jobban kedveli Dávid Ibolyát. A Népszabadság nagy betűkkel hívja fel olvasói figyelmét az elnök asszony töretlen népszerűségére, az Estében Medgyasszay László szólózhat hosszan, a szabad demokratákhoz közel álló Political Capital Institute megbízásából készült közvélemény-kutatás szerint pedig az MDF mandátumhoz juthat az EP-választáson. Dávid elég muníciót ad a baloldal publicistáinak is. A Magyar Hírlapban az Orbánt támadó Galló Béla szerint Dávid Ibolya „ügyesen politizál”. Az előbb említett Avar János pedig Dávid Ibolya múlt heti nyilatkozatára utalva Néppárti néptánc címen írt lapjában vasárnap, szintén a Fidesz vezetője elleni cikket. Egy évvel ezelőtt Dávid Ibolya a Fidesz kongresszusán elhangzott beszédében úgy fogalmazott: „Az MDF hagyományosan keresztény, konzervatív párt, soha nem kényszerült világnézetének, értékeinek váltogatására.”
Arra nem is. Csupán pártelnökének leváltására fog rákényszerülni. Az EP-választások másnapján.