Ez a kettős mérce lényege, nem az, amit a mostanság Magyar Péterhez dörgölődző ravaszi tekintetű megmondóember dörmög az orra alatt.
A Kuncze Gáborról alkotott teljes képhez álljon itt két megdöbbentő és felkavaró vélemény.
Schmidt Mária valahol azt írta az SZDSZ egykori elnökéről:
„Kuncze egy önhitt mellékszereplő, akit a történelem feldobott a felszínre, magasra emelt, de ki is rostált, mert az arcmérete és a teljesítménye között túl nagy maradt az eltérés.”
A zseniális Pilhál György pedig az alábbiakat fogalmazta meg egy korábbi Tollhegyenben az exbelügyminiszterről:
„Kuncze-tréfa volt az is, amikor az Amerikában élő Wass Albert élete alkonyán hazatéréséhez magyar állampolgársági bizonyítványt kért tőle, ám ő csak egy ideiglenes fecnit ajánlott fel, bruhaha… Szintén jó vicc volt, amikor egy tüntetésen megbilincseltette Pongrátz Gergely ’56-os felkelőparancsnokot. De olyan is volt, hogy ő nevezett tréfának, »ócska műbalhénak« egy neki föltett kérdést: mikor fizeti vissza az SZDSZ az ötszázmilliós székháztartozását?”
Az a helyzet, hogy Kuncze szájából egyetlen szónak sem szabad hitelt adni, és ezt a társadalom jelentős része is így gondolja, ezért hordták ki már réges-régen a szabad madarasokat tokkal-vonóval a történelem szemétdombjára.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!