Azonban a beszélgetés egyik legérdekesebb része az volt, amikor Poór Péter elmondta a véleményét Koncz Zsuzsa és Bródy János hazugságairól:

A tisztánlátás kedvéért érdemes felidézni, valójában milyen lázadó volt az egykori SZDSZ-es különítmény, a ma Magyar Péterhez dörgölődző Bródy János és a jobboldali magyarokat lenéző Koncz Zsuzsa.

Bródyról Hobo írt néhány nem túl hízelgő mondatot a Túllélő trallala című kötetében, az egyik dalának szövegét felidézve:

„Mondd, miért hagytuk, hogy így legyen?
Van, aki hagyta, van, aki nem,
Túl messze ment a rock and roll srác,

Hiába mondták neki: Nana, vigyázz!

Ez 1980-ban jött ki és valóban túl messzire mentünk, 11 megyéből kitiltottak, ha a próféciát a Hobo Blues Bandre vonatkoztatjuk. De ez semmi a Kex vagy a Syrius szomorú végével összehasonlítva. A kezdő sor Bródy-idézet, a második sor a válaszom erre. […] Eleinte tiszteltem, kedveltem őt és azt vártam, hogy az Illés feloszlása után valami vadabba, forradalmiba kezd, de a Fonográf az ellenkezőjét bizonyította. […] Ráadásul 1971-ben Human Rights című Illés-albumot az amerikai kommunista fegyvercsempész agitátor Angela Davisnek ajánlották. Árulásnak tartottam és nagyon berágtam Bródyra. Mindez a 69-ben megjelent, számomra máig kultikus kislemez után történt. Miért hagytuk, hogy így legyen? – kérdezte nemzedékétől és aztán mégis hagyta.”

Koncz Zsuzsáról, a liberálisok és a baloldal szimbólumáról, ikonjáról pedig már Mező Gábor újságíró, a Századvég kutatója már korábban lerántotta az igazságot takaró leplet:

„[…] Nagyon nevetséges ez a Koncz Zsuzsa Jelbeszéd-botrány. Ez az egyetlen, amihez tud ragaszkodni, hogy ebből nagyon nagy balhé volt. Azt hazudta, hogy utána évekig nem jelenhetett meg lemeze. Ha valaki beüti a Wikipédiára, látni fogja, hogy a következő években sorra jelentek meg a lemezei. Arra nem vette a fáradságot Koncz Zsuzsa, hogy úgy hazudjon, hogy az ne legyen egy perc alatt lenyomozható. […] Az őmellettük álló sajtó erről nem fog tudomást venni. […] Boldizsár Iván menyeként, a fia feleségeként a diktatúrának a kegyeltje volt. Azt is tudjuk, hogy benne volt az Országos Béketanácsban, ami már a 60-as években is nagyon égő lett volna egy normális embernek, de akkor, amikor ő benne volt a 70-es évek végén, 80-as évek elején, szánalmas. Egy ilyen ember, aki benne volt a diktatúra propagandaszervezetében, ő beszél arról, hogy ő milyen lázadó volt, ez olyan hazugság, ami önmagáért beszél. […]”

Poór Péter nagyon udvarias volt a beszélgetés során, de még így is elgondolkodtatóak voltak a gondolatai a két egykori pályatárs által rendszeresen hangoztatott , átírt múltjukkal kapcsolatban.

Koncz és Bródy szégyellheti magát.

Borítókép: Koncz Zsuzsa és Bródy János 1981-ben (Fotó: Fortepan/Urbán Tamás)

…

Ha az összes Poszt-traumát látni szeretné, kattintson IDE!