„Serédy György úr küldött vagy kétszázat.
– Abból nincs több, csak valami ötven – szólt Mekcsey.
És egy sunyorgó szemű, arcban erősen csontos hadnagyra pillantott.
– Nem tehetek róla – felelte az. – Én itt vagyok.
És a kardját megzörrentette.”
Ez a sunyorgó szemű, arcban erősen csontos hadnagy nem más, mint Hegedüs. És bizony, erős mondat a részéről, miszerint „én itt vagyok”. Vagyis a rábízott katonák nagy része elszökött a harc elől, ő megérkezett és készen állt a küzdelemre.
Aztán inába szállt a bátorsága. Megijedt. Félt. Rettegett. Nem akart meghalni. És az árulást választotta. Ez az a lélektani helyzet, amiről azt állítom, emberileg, lélektanilag érthető, bár nem ad felmentést. És nincs is felmentés. Dobó mindössze ennyit mond a bitó alatt álló Hegedüsnek:
„Hegedüs István, esküdet megszegted, hazádat elárultad; büntetésed halál.”
A következő pillanatban pedig kirúgják Hegedüs lába alól a zsámolyt, és ő ott himbálódzik azóta a magyar közmegvetés rémes ürességében, persze csak addig, ameddig még kötelező olvasmány lesz az Egri csillagok.
Aztán ott van Ephialtész.
Spárta torzszülöttje, aki Leonidász hátába vezeti Xerxész seregét. Teszi mindezt semmi egyébért, mint pénzért. S talán még bosszúból, amiért nem lehetett belőle soha spártai harcos, torzszülöttsége okán.
A legenda szerint Ephialtész annyi pénzt kért Xerxésztől az árulásáért, „amennyit elbír”. Xerxész pedig megígérte neki, majd amikor a gnóm jelentkezett a jutalomért, Xerxész elevenen megnyúzatta és a bőrét kitömte arannyal – jelezvén, hogy az árulókat azok is megvetik, akik hasznot húznak belőlük. A valóság persze ennyire nem regényes, Hérodotosz leírása szerint Ephialtész a spártaiaktól rettegve Thesszáliába menekült, és egy Athenádész nevű férfi megölte. És jól tette.
És akkor meg is érkeztünk Leslie Mandokihoz.
S amennyire ócska, pitiáner, deheroizált, beszűkült, hedonista pogánnyá lett korban élünk, pontosan ugyanilyen ez a mi új árulónk. Ócska és pitiáner. Egy sz...rjankó. Hozzá képest még Ephialtész is egy világító fáklya, egy erkölcsi Csomolungma.
De semmi baj. Ez a sz...rjankó majd eljátszhatja még egyszer valahol, egy falusi budi háta mögött a Dzsingisz kánt, aztán vége. Jaj, semmi gyilkolás, semmi halál, ugyan már! Nála nyeri el végső értelmét Leonidász utolsó mondata a 300 című filmből, amikor ezt mondja Ephialtésznak: „Te ott, Ephialtész! Élj örökké...”
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!