Tény, hogy a román csomag nem csak a nyugdíjakról szólt, hanem egyszerre érintette a közalkalmazotti béreket és más juttatásokat is. Mégis feltűnő, hogy a nyugdíjvágást a megkérdezettek 93 százaléka ellenezte, és a megszorításokról szóló médiamegjelenések 33,5 százalékában külön is előkerültek a nyugdíjak vagy a nyugdíjasok.
Új-Zéland hosszú emlékezete
Jim Bolger 1990-ben azzal kampányolt, hogy eltörli a nyugdíjasok más jövedelmeit terhelő különadót, és ígéretét a később hírhedtté vált „no ifs, no buts, no maybes” (magyarul lényegében nincs kifogás) formulával erősítette meg. A National Party 47,8 százalékkal nyerte meg az 1990-es választást, ám a kormány a pénzügyi helyzetre hivatkozva nem eltörölte, hanem 25 százalékra emelte a pótlólagos adó kulcsát, emellett szigorította a nyugdíjrendszert.
1991 őszére a National támogatottsága 22-23 százalék környékére zuhant, vagyis nagyjából megfeleződött egyetlen év alatt. Igaz, ezt valószínűleg nem csak a nyugdíjígéret megszegése okozta, ugyanebben az időszakban ugyanis segélyvágások, recesszió, magas munkanélküliség és a „Mother of All Budgets” néven elhíresült megszorító csomag is rontotta a kormány helyzetét.
Görögország megszegett ígérete
A SYRIZA 2014-es Thesszaloniki Programja az alacsony nyugdíjúak számára a karácsonyi bónusz, vagyis egy 13. havi juttatás visszaállítását ígérte, ami 1,26 millió embert érintett volna. Emellett általában is a nyugdíjak fokozatos helyreállításáról beszéltek. A 2015. szeptemberi választáson a párt 35,46 százalékot szerzett, 2016 februárjára viszont egy mérésben már csak 17,5 százalékon állt.
A zuhanás mögötti egyik ok az volt, hogy a görögök kétharmada negatívan ítélte meg a kormány nyugdíjreform-javaslatát, amely végül kiegészítő nyugdíjakat csökkentett, fokozatosan kivezette az EKAS nevű támogatást és újraszámolta a járandóságokat. A görög esetben a nyugdíjügy nagy hullámokat keltett, de tény, hogy az adóemelések, a harmadik mentőcsomag, a recesszió és a menekültválság sem emelte a kormánypárt népszerűségét.
