A bokszot emlegettem fentebb. A boksz – bár nem kedvelem – nem ilyen. Az egy intenzív, teljes testet megmozgató küzdősport, amelyben a küzdők csak az öklüket használják a támadáshoz és a védekezéshez is, méghozzá szigorú szabályok szerint. Na, ez a mesében meg a sportban így van, ám a nagybetűs Életben nincs így. Ott ugyanis szabályt – a tisztesség szabályait – nyugodtan lehet megsérteni, lehet hazudni, átkozódni, hamisítani, azaz mindent lehet, következmények nélkül, felelősséget nem vállalva, csak pusztuljon a másik. A fentebb emlegetett facebook-áradat ezt bizonyítja. Magyarán azt, hogy nincsenek már társadalmi normák, nincsenek közéleti értékek, szabályok, nincs rend – ha van is – nem kötelező a betartásuk.
Azért rend mégis van. Itt-ott legalább is. A minap kedvenc benzinkutamnál tankoltam, s a pénztárcámból kiesett talán, ha kétszáz forint aprópénz. Azonnal leguggoltam, hogy előkaparjam az autóm alól. S akkor odajött egy rendőr, vélhetőleg ő is tankolt, s felszólított, hogy ne térdeljek ott, mert nem áll jól nekem, s egy mellém beálló kocsi el is üthet. Viszont ő rögvest kikaparta a minimális aprópénzt az autóm alól. Nem ütötte el senki, mindenesetre hálásan megköszöntem neki, némiképp dadogva, a segítséget, s megállapítottam, milyen jó, hogy néha ilyen is a boksz. S az is eszembe jutott, hogy talán lesz még egyszer, ha nem is ünnep a világon, de legalább jogálom helyett igazi jogállam is.
A szerző újságíró
