„Az újbeszél nehezen tűri az igazságot” – Interjú Gulyás Istvánnal

Három és fél évtizedes televíziós pályafutás után biztonsági őrök kísérték ki a közmédia épületéből Gulyás Istvánt, az M5 korábbi csatornaigazgatóját. A Táncsics Mihály-díjas újságíró lapunknak beszélt elbocsátásának körülményeiről, az Ez itt a kérdés és a Hazajáró megszüntetéséről, valamint a konzervatív nyilvánosság jövőjéről és saját terveiről.

Fotó: Éberling András

– A közmédia új vezetése azt állítja, hogy korábban többször figyelmeztették az általuk jogsértőnek minősített magatartás miatt. Milyen konkrét szakmai vagy szerkesztői döntéseket kifogásoltak?
– Két esetben – ez már többszörnek számít –, de ezeket nehéz lenne az én vagy az M5 részéről jogsértőnek nevezni. A másik oldalról viszont megállhat a szerkesztői szabadság megsértése vagy befolyásolása. Mindkét ügyben egy-egy személyről, személyiségről van szó. Egy nyári – talán jú­lius 15-i – Ez itt a kérdésben (megjegyzem, egy tavaszi műsor ismétlése volt) Máthé Áron megemlítette egy összefüggésben a „Soros-birodalmat” – nem erről szólt a műsor, csak szóba jött a beszélgetés során –, emiatt törölni kellett az ismétlési listáról, és a teljes nyári ismétlési listát át kellett variálni. Megtettük. A másik esetben – augusztus vége felé – egy műsorpromóciót kellett levenni, mert Bogár László professzor szerepelt benne. A téma egyébként Mohács volt, semmi politika.

– A műsor megszüntetését végül egy szakmailag kifogásolt témaválasztással indokolták. Valóban szakmai hibáról volt szó, vagy a jobboldali, nemzeti nézőpont megjelenítése vált kényelmetlenné az új vezetésnek?
– Ezt a „szakmailag kifogásolt témaválasztást” próbálták meg eltüntetni a YouTube-ról. A szeptember elsejei Ez itt a kérdést. Szerencsére Mező Gábor – köszönet érte – valahonnan kikukázta és föltette a Hamis Gulyásra, illetve a NAVA oldalán is elérhető. Meg lehet nézni, nézik is rendesen, már százezer fölött a megtekintés, és el lehet dönteni, hogy mennyire szakmai hiba. A kérdés második felére pedig az a válaszom, hogy igen, de nem csupán a vezetésnek vált kényelmetlenné, hanem a szárba szökkenő új propagandának is. Orwellt szabadon idézve, az „újbeszél” nehezen tűri az igazságot, mert az „gondolatbűn”.

Fotó: Facebook

– Az eddigi utolsó adásban több lehetséges magyarázatot ütköztettek a CIA igazgatójának moszkvai útjáról. Különbözött ez bármiben is a megszokott televíziós háttérbeszélgetésektől? Miért válhatott éppen ez elfogadhatatlanná a közmédia új vezetésének szemében?
– Pontosítsunk: az általam vezetett utolsó adásban, mert szerdán (szeptember másodikán) még lement egy Ez itt a kérdés, és csak másnap – köszönjük meg a 444-es Herczeg Márknak – szántották be a műsort. A felháborodás, ami – véleménybuborékoktól függetlenül – kitört, azt jelzi, hogy volt valamiféle nézői konszenzus a műsor körül. Talán pont azért, mert valódi véleményeket ütköztetett, nem a napi politika mocsarában fetrengett, hanem a dolgok, jelenségek szociokulturális eredője felé mozgott. Az állami tévének nem új, hanem átmeneti vezetése van. Az a feladata, hogy takarítsa az utat az új vezetés előtt. Igazodik az éppen aktuális politikai elvárásokhoz, és szervilisen végrehajtja a közvetlen vagy éppen közvetett parancsokat, legyenek azok akár politikai bulvár, trash műfajba is csomagolva. Szakmaiságot ne kérjünk rajta számon.

– Németh Balázs politikai bosszúról beszélt, és a történteket a mohácsi állami megemlékezés közvetítésével hozta összefüggésbe. Számonkérték önt vagy munkatársait azért, mert az M5 adásban láthatóvá vált a félig üres nézőtér?
– Németh Balázs régi kollégám, jó megérzései, információi szoktak lenni, de én ezt nem tudhatom. Ha így is lenne, soha nem fogják bevallani. Hogy mi történt a negyedik, vagy „ötödik” emeleten, arról semmiféle információm nincs. Mindenesetre amikor megláttam a hézagosan – ez most eufemizmus a részemről – feltöltött teret, felmerült bennem a gondolat: ebből baj lesz!

– Az Ez itt a kérdés megszüntetése előtt nem sokkal a Hazajáró is kikerült a közmédiából. Csatornaigazgatóként hogyan élte meg a műsor eltávolítását, volt-e lehetősége tenni a megmaradásáért?
– Messzemenően nem értettem vele egyet. Egyrészt tisztességesen megcsinált sorozat volt, szakmai, esztétikai szempontból semmi kifogásolható nem volt benne. Másrészt kifutó széria: 389 részt már leadott a közmédia. Tizenegy rész volt hátra, amit az állami tévé ideiglenes vezetése elkaszált. Hogy miért? Valószínűleg azért, mert Moys Zoltán neve is szerepelt a stáblistán. A nézők szerették, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy közösségi összefogással, támogatással sikerült befejezni.

– Több, magát függetlennek és objektívnek meghatározó médium „konteós műsorként” bélyegezte meg az Ez itt a kérdést. Hogyan fogadta ezt a minősítést?

– Politikai trashsel nemigen szoktam foglalkozni. Nem ezeknek, hanem a nézőknek készítek műsort. Majd ők eldöntik, hogy mit gondolnak. A „független és objektív” jelző egyébként is oximoronként kezd viselkedni anyanyelvünkben, ha a sajtóra használjuk.

– A jobboldali médiát gyakran érte az a bírálat, hogy nem biztosít elegendő teret az eltérő véleményeknek. Hogyan kommentálná ezt a minősítést?
– Bár számos kivétel volt, van igazságtartalma a bírálatnak. De, ha egy kicsit mélyebbre ásunk, akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a kritika arról az oldalról érkezett tömegében, ahol véleménybunkerekben üldögélő emberek osztották az észt olyan dolgokról, amelyekről még érintőleges tapasztalatuk sem volt, előítéletük annál több. Hogy ez gyökeresen változik-e, még nem tudhatom. Az mindenesetre biztató, hogy a konzervatív média szegmentálódik, színesedik, nyílik. A másik oldal meg tolja tovább az igehirdetést, kiegészítve némi házmester-mentalitással. Már ami a feljelentősdit illeti. Tisztelet a kivételnek!

– Pályája a rendszerváltoztatás hajnalán indult, és manapság divatossá vált újra ezzel a történelmi kifejezéssel dobálózni. Tapasztalatai alapján mennyire tartja ezt jogosnak? Mennyiben hasonlítható valóban a magyar politika áprilisi fordulata az 1989-es rendszerváltáshoz? 
– Rendszerváltoztatás eddig egyszer volt. Most a politikai stílus változását próbálják rendszerváltoztatásnak beállítani. Egyelőre annyi történt, hogy a politika a valós fizikai térből az online térbe költözött és a közösségi platformokon zajlik. Kérdés, hogy lehet-e politikának nevezni a „fejben kardozást”, a „szájkaratét”, a hergelést és a házmester-mentalitást. Remélem, nem, de a folyamatok sajnos nem ezt mutatják. És itt van az igazi veszély, mert ha ez eluralkodik, akkor valóban lehet majd rendszerváltás, de az zuhanást jelenthet az ötvenes évek magyar valóságába. Oda, ahol elég volt az is valakinek az eltakarításához, kiiktatásához, bebörtönzéséhez, hogy „az anyja egy malomtulajdonos kulák szeretője volt”.

– Hírigazgatóként és csatornavezetőként meghatározó szerepet játszott a nemzeti-konzervatív média kialakításában. Mikor érezte a legerősebbnek és mikor a legkiszolgáltatottabbnak a jobboldali nyilvánosságot?

– Azt tettem, amit lelkiismeretem és szakmai hitvallásom szerint tennem kellett. És emiatt olykor az ellenségeim, gyakran a látszólagos barátaim rúgtak ki. Az az igazság, hogy én a konzervatív nyilvánosságot soha nem éreztem sem túl erősnek, sem túl kiszolgáltatottnak. Sokkal inkább éreztem benne a naivitást, az illúziókergetést, a vágyvezéreltséget, és az utóbbi, nem is olyan rövid időszakban a kontraszelekciót, az egyre erősebb kontrollt, az inkompetencia megjelenését, és imitt-amott a nepotizmus vadhajtásait. Lehet, hogy túl kritikus vagyok. Vállalom! De azt is látni kell, hogy megindult valami egészséges erjedés a konzervatív médiában, ami több mint reményre ad okot.

– Korábban úgy fogalmazott, hogy önnek nem a hírigazgatói szék, hanem a műsorvezetés jelenti a magas pozíciót. Láthatjuk kérdezni önt a közeljövőben, akár a Hazajáróhoz hasonló, közösségi finanszírozású műsorban?
– És ezt most is tartom! Tárgyalok, tapogatózom, értékelem az ajánlatokat és hamarosan döntök. Köszönöm a rengeteg támogató üzenetet a virtuális térben, az öleléseket, kézfogásokat, vállveregetéseket, a szép szavakat a fizikai térben! Ezek megerősítenek abban, hogy soha ne adjam fel. 

Fotó: Éberling András 

Világos érték, szakmai önállóság, valódi viták

Gulyás István Táncsics Mihály-díjas televíziós újságíró a Miskolci Egyetem tanársegédjeként kezdte a pályáját, majd a Holnap című irodalmi és társadalomtudományi folyóiratnál, valamint miskolci és egri helyi médiumoknál dolgozott. 1997-ben került a Magyar Televízió miskolci regionális stúdiójához, később a Ma reggel, majd a Híradó főszerkesztője lett. Alapítóként és hírigazgatóként vett részt a Hír TV elindításában, 2005-ben pedig az Echo TV létrehozásában vállalt meghatározó szerepet. Több tucat dokumentum- és ismeretterjesztő film szerkesztője, rendezője, illetve producere; nevéhez fűződik az Underground Superstarz című koncertfilm, valamint az Erőss Zsoltról készült, A Hópárduc talpra áll című portréfilm. 2010-ben visszatért a közmédiába, ahol a Szempont főszerkesztőjeként, hírműsorok műsorvezetőjeként, majd hírigazgatóként dolgozott. Az M1 hírcsatorna indulásában is közreműködött. 2020-tól az M5 Ez itt a kérdés című vitaműsorának főszerkesztője és műsorvezetője, később a kulturális csatorna igazgatója volt. A közmédia 2026 szeptemberében megszüntette műsorát, majd azonnali hatállyal felmondta munkaviszonyát. A nemzeti-konzervatív nyilvánosság egyik jól ismert arcaként szakmai hitvallását a világos értékrend, a szerkesztői önállóság és a valódi viták iránti elkötelezettség határozta meg.