Nagyobb lehet a vagyonvisszaszerzés ára, mint gondolnánk

Egy tulajdonost el lehet számoltatni anélkül, hogy vele együtt a vállalatot is működésképtelenné tennék. Ha azonban szerződések, koncessziók és finanszírozási kapcsolatok egyszerre szakadnak meg, a jogi intézkedésből könnyen gazdasági sokk lesz. Brazíliától Kolumbián át az Egyesült Államokig vannak példák arra, hogy vállalatok összeomlása munkahelyeket, beruházásokat és hitelkínálatot sodort magával. Nem az a kérdés, hogy fel kell-e lépni a jogellenesen megszerzett vagyon ellen, hanem az, hogy nem lesz-e túl magas ennek a gazdasági ára.

Sebestyén Géza

2026. 09. 08. 9:10

Az eredmény egyszerre megdöbbentő és figyelmeztető. Az érintett vállalkozások foglalkoztatása mintegy 54 százalékkal, bértömegük 63 százalékkal, új bankhiteleik volumene pedig 50 százalékkal esett vissza a vizsgálat következtében.

De a dominók nem álltak meg itt. Azok a bankok, amelyeknek nagy volt a kitettségük az eljárásba vont társaságokkal szemben, más vállalatok hitelezését is visszafogták. A vizsgálatban nem érintett, de ezeken a bankokon keresztül kitett cégek új hitele 18 százalékkal csökkent, foglalkoztatásuk 10, bértömegük pedig 12 százalékkal esett.

Így válik a vagyonvisszaszerzés makrogazdasági kérdéssé. A logikai sorrend világos. A vállalat elveszíti a szerződéseit. Ennek következtében a bankja kockázatosabbnak látja, ezért szűkíti a finanszírozást. A cég így kevesebbet rendel a beszállítóitól, ami miatt a beszállító bevétele is visszaesik, és az ő kockázata is nő. Ezzel párhuzamosan a bank óvatosabb lesz más ügyfelekkel is. Emiatt olyan vállalkozás foglalkoztatása is csökkenhet, amely ellen soha semmilyen eljárás nem indult.

Az amerikai tanács

Az Arthur Andersen története ennél is kegyetlenebb. Az Enron könyvvizsgálója ellen 2002-ben indult büntetőeljárás. Az ügyfelek érthető módon menekülni kezdtek, az amerikai üzlet összeomlott, mintegy 28 ezer munkahely szűnt meg.

Három évvel később az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága egyhangú, 9-0 arányú döntéssel megsemmisítette az elmarasztaló ítéletet, mert hibásnak találta az esküdtszéknek adott instrukciókat. Csakhogy addigra nem volt mit megmenteni. A vállalat, a munkahelyek örökre elvesztek.

Egy vállalat értékének jelentős része nem gépekből és ingatlanokból fakad, hanem ügyfélkapcsolatokból, dolgozói tudásból, banki bizalomból, beszállítói szerződésekből és reputációból. Ha ezek elvesznek, akkor ezt a rombolást később még kártérítés fizetésével sem lehet jóvátenni.

Megszűnő koncessziók

Kolumbiában az Odebrecht-botrány miatt szakadt meg a Ruta del Sol II autópálya-koncesszió. A beruházás akkor mindössze 52 százalékos készültségnél tartott. Maga a kolumbiai hatóság hangsúlyozta, hogy a szerződés lezárásánál meg kell védeni a munkavállalókat, a beszállítókat, az úthasználókat és a finanszírozó bankokat.

Ám a veszteség így is óriási volt. A kolumbiai számvevőszéknek a kutatási anyagban idézett becslése évi 586 milliárd peso elmaradó gazdasági haszonnal számolt GDP-alapon. Más módszerek 808,5 milliárd pesóra tették az éves veszteséget.

Ez az eredmény számunkra is nagyon tanulságos. Egy szerződés jogi megszüntetése egy pillanat műve is lehet. Egy autópálya, más infrastruktúra vagy országos szolgáltatás folyamatos működtetése viszont folyamatos döntéseket igényel ahhoz, hogy a munkahelyeket megőrizzük.

Potenciális költségek

Pontosan senki nem tudja megmondani, hány magyar munkahelyet sodorhat veszélybe egy nem hatékonyan lefolytatott elszámoltatás. Nincs hiteles nyilvános statisztika arról, hogy az érintett vállalati kör hány embert foglalkoztat. A kockázat nagyságrendjét viszont meg lehet mutatni.

A KSH szerint 2026 második negyedévében az építőiparban 345,7 ezer, a szállítás és raktározás területén 302,3 ezer, a szakmai, tudományos és műszaki szolgáltatásokban 244,3 ezer ember dolgozott. Az építőipar különösen érzékeny. 2025 első felében a közbeszerzések értékének mintegy 45 százalékát építési beruházások adták, több mint 1200 milliárd forint értékben.

Vegyünk egy súlyos, de nem teljes ágazati leállást feltételező stresszforgatókönyvet. Ha az állami megrendelések, koncessziók és finanszírozás hirtelen kiesése az építőipari foglalkoztatás 10-15 százalékát, a szállítás-raktározás és a szakmai-műszaki szolgáltatások 5-5 százalékát érintené közvetlenül, akkor mintegy 62-79 ezer munkahely lenne érintett első körben.

A brazil 54 százalékos foglalkoztatási visszaesést hiba volna mechanikusan Magyarországra vetíteni. De pusztán a nagyságrend érzékeltetésére, ha egy 62-79 ezres közvetlenül kitett vállalati körben ilyen mértékű összeomlás következne be, az 33-43 ezer állás elvesztését jelentené.

A dominók tovább dőlnek

A legnagyobb kár ráadásul nem is az eslő körben keletkezne. Egy építőipari fővállalkozó alatt földmunkás, fuvarozó, beton-, acél- és gépbeszállító, tervező, mérnök, őrző-védő, könyvelő és informatikai szolgáltató dolgozik. Ha a fővállalkozó elveszíti a szerződését vagy likviditását, akkor az alvállalkozók árbevétele is eltűnik, a hitele, géplízingje és egyéb kötelezettségei viszont nem.

A bankok egy ilyen esetben több, egymással üzleti kapcsolatban álló vállalat kockázatának romlását látják. Pontosan ezt mérte az említett brazil kutatás is. A sokk eljutott olyan cégekhez is, amelyek maguk nem álltak vizsgálat alatt.

Magyarország számára ráadásul az időzítés is roppantt szerencsétlen. A KSH szerint 2026 második negyedévében a beruházások volumene 9,1 százalékkal, az 50 fő feletti vállalkozások beruházásai 15,5 százalékkal, az építőipari beruházások pedig 14,7 százalékkal maradtak el az egy évvel korábbitól.

Egy gyenge beruházási környezetben az elveszett állami megrendelést sokkal nehezebb piaci projekttel pótolni. Ahogyan az elbocsátott munkásokat is nehezebb másik beruházásra átirányítani. És a felszabaduló gépparknak sem garantálható, hogy munkája legyen.

Elszámoltatás vagy gazdasági önsorsrontás?

A jogellenesen megszerzett vagyont vissza kell szerezni. A bizonyított korrupciónak következménye kell legyen. Azonban nagyon nem szerencsés működő vállalatok finanszírozását, beszállítói hálózatát és több tízezer ember munkahelyét kockára tenni.

A nemzetközi esetek alapján a legveszélyesebb egyértelműen az, amikor a beavatkozások nagy, sok beszállítóval kapcsolatban álló, magas hitelállománnyal rendelkező, vékony piacon tevékenykedő vállalatot érintenek.

Ilyen esetben a vagyonvisszaszerzés költsége már nem csak azt a tulajdonost érinti, akitől az állam el akar venni valamit. Megjelenik a munkavállaló fizetésében, foglalkoztatásában, a beszállító bankszámláján, a bank hiteldöntésében, a beruházási statisztikában, végül pedig a GDP-ben is.

A gazdaság szempontjából ezért nem az a döntő kérdés, vissza lehet-e szerezni jogellenesen megszerzett vagyont, hanem az, hogy közben sikerül-e megőrizni azt a produktív tőkét, foglalkoztatást és üzleti kapcsolatot, amely a magyar gazdaság szempontjából is létfontosságú.

A szerző a BCE egyetemi docense, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője