Ebben az országban – független kutatások szerint – mintegy másfél millió fradista él, a Kárpát-medencei magyarokkal együtt, akik túlnyomórészt szintén azok, valószínűleg a kétmilliót is eléri a szimpatizánsok száma. Nem azt mondom, hogy Kubatovért a világ minden fradistája rajong, de az üldöztetés nem afféle mítosz, hanem nagyon sok szurkoló személyes tapasztalata régmúlt időkből, vagyis leginkább ténykérdés. Éppen ezért a hatalmi dekázgatás a klub körül elsősorban bennük, de az utánuk következő nemzedékekben is mély sebet váj. Ennek következtében az indulatok garantáltan felhorgadnak majd a közeljövőben, különösen akkor, ha még jobban erőszakoskodik a hatalom. Ha majd minden eszközzel el akarják mozdítani Kubatovot, és persze nem csak őt, nyilván a munkatársait is. Azokat az embereket, akik fradistaként, elkötelezett harcosként újraépítették a klubot.
Akármit gondol is az olvasó Kubatovról, tisztelheti, utálhatja, sőt a Fradit sem kell szeretnie, arra a legtöbben mégis rábólinthatnak, hogy ne engedjük a politikai megfélemlítést! A Ferencváros nem eladó, az elnök pedig nem lehet áldozat. A klub szurkolói csoportjai szinte biztosan kiállnak majd a jelenlegi vezetés mellett, de újpesti, kispesti, angyalföldi, vidéki szurkolótársak, barátok is támogatják őket, hiszen jól tudják: ma nekünk, holnap nektek. Hiszen a lex Kubatov részben vagy teljesen rájuk is lesújt, őket is visszavetheti a mániákus hatalom. Eljött tehát a szurkolók ideje. Eljött a mi időnk. Itt az idő, hogy megmutassuk: a Ferencváros nem a politikusok prédája, nem lehet, nem tudnak elhallgattatni minket. Azt sem engedjük, hogy a klub belső ügyeibe, szuverenitásába, döntéseibe beavatkozzanak azok a tehetségtelen, ostoba politikusok, akik éppen azon hahotáznak, ha nagy győzelmek idején az ember elmorzsol néhány könnycseppet.

A támadók minden határt átléptek: új időszak kezdődik, bár a mérkőzés eleve tisztességtelen. A végeredményt előre kiírták a táblára, a bírót lefizették, már megírták a tudósításokat, a meccset mégis le kell játszani. A Ferencváros mindenesetre felállt a középkezdéshez. A bíró belefújt a sípjába, még egy gyors összenézés a társakkal, aztán elindul végtelen útjára a labda.

Győzni fogunk, egyszerűen nincs más lehetőség. Ezt azért mindenkinek tudnia kell, aki ma pályára lépett. Ilyen a sport, ilyen az élet. De akit a nagyobb tudás, a tapasztalat edzett meg, aki jobban akarja a sikert és valóban csapatot alkot a társaival, valójában legyőzhetetlen. Erre figyelmeztet minket a történelem, még akkor is, ha a jelen időben lubickolók közül sokan nem tanulták meg a leckét.