Riasztó belegondolni, mennyi kép zúdul ránk nap mint nap. Hétköznapjaink civilizált környezetében az élet valamennyi színterén képekkel, hangokkal, szövegekkel akarnak befolyásolni bennünket, leginkább azért, hogy valamilyen portéka megvásárlására serkentsenek. Szerencsére többé-kevésbé jól kiigazodunk a képek és szövegek világában, ismerjük a kapcsolatokat, érteni véljük a jelentéseket, sőt általában úgy gondoljuk, hogy védekezni is tudunk befolyásoló hatásuk ellen. De ezeknek a képeknek a többsége, amilyen gyakran tolakodik elénk adott időszakban, olyan hamar el is tűnik nyomtalanul, és 20–30 év elteltével már képtelenek leszünk megfejteni a jelentésüket. Száz év múlva csak a XX. század legmegszállottabb kutatói fogják tudni, mi köze volt egymáshoz Andy Warholnak és Mick Jaggernek; mit jelent a „bomba ár” vagy az „ajándék klíma” kifejezés.
Ez így természetes. A „képek forradalma” nem csupán az utóbbi száz–kétszáz évnek köszönhető, bár a XIX–XX. század tagadhatatlanul jelentős minőségi és mennyiségi változást hozott e téren is. A döntő fordulat inkább a sokszorosítás megjelenése és tömeges elterjedése volt. Aligha gondolnánk arra, hogy eredetét tekintve szoros kapcsolat van a postaládánkba kéretlenül gyömöszölt reklámújság és az imakönyv lapjai közé csúsztatott szentkép között. Persze egyértelmű a különbség is: az elsőmisés szentképeket sokszor évszázadokon keresztül őrizgetjük, ellenben a hatalmas árleszállításról szóló és vonzó küllemű bontott csirkék képével illusztrált beszámolókat általában olvasatlanul hajítjuk a kukába.
A XVI–XIX. századi népszerű grafikák készítői hosszabb és komolyabb hatásra számíthattak. Igaz, általában nem fogyasztásra akarták serkenteni szemlélőjüket, hanem valamilyen spirituális érték közvetítésére törekedtek, esetleg különös vagy figyelemre méltó eseményről tudósítottak. Nem is dobták be kéretlenül senkihez a képeket, hanem valamilyen módon fizetni kellett értük búcsúban, vásárban. Egy-egy metszetet sokszor könyvekben (is) kiadtak, némelyik szentéletrajz, meditáció, vallásos társulati könyv illusztrációja éppúgy lehetett, mint önállóan is terjesztett nyomat. Kapcsolatban álltak a szórakoztató irodalommal és a mai újságok elődeivel, a híradásul kiadott röplapokkal.
Valóságos kincsesbánya Knapp Éva és Tüskés Gábor tanulmánykötete, amelynek összeállításához új forrásokat, forráscsoportokat is felhasználtak; az összefüggések eddig ismeretlen rendszerét tárták fel. Művészettörténészek, irodalmárok, történészek számára nélkülözhetetlen lesz a szép kiállítású, gazdagon illusztrált könyv.
(Knapp Éva – Tüskés Gábor: Populáris grafika a 17–18. században. Balassi Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 3200 forint)

Magyar Péter nem vette észre, hogy saját magát ássa el