Két szék között a földön

Nehéz nem észrevenni, hogy valami baj lehet a törvényhozásban, mert a frissen életbe lépő jogszabályokról, rendelkezésekről sorra az derül ki, hogy többféleképpen is értelmezhetők, átgondolatlanok, azonnali módosításra szorulnának. Egy átlagos újságolvasó különösebb erőfeszítés nélkül, fejből fújja a sort, megemlítve az Alkotmánybíróság által visszadobott kórháztörvényt, az előkészítetlenül bevezetett, az autóeladásokat hónapokra megakasztó regisztrációsadó-rendeletet, a gyógyszerhiánnyal járó patikai árstopot, a helyi lehetőségeket lenullázó önkormányzati támogatásokról szóló törvényt, a vendéglősöket minden este többórás számolgatásra kényszerítő standelőírást, a kormányciklusokat átívelő időtartamra kinevezett köztisztviselők elmozdítását célzó módosítások garmadáját, a négy hónapra hozott áfatörvényt, a kiherélt státustörvényt – meg a többit.
A sebtiben kisütött törvényeket aztán legtöbbször felszolgálják úgy, ahogy vannak, néha azonban mégis megpróbálnak javítani rajtuk valamicskét, utólagos fűszerezéssel meg egy kevés vegyes körettel – hátha úgy lecsúsznak. Ez történik most, a színlelt munkaszerződések visszaszorítására, a járulékfizetési morál javítására tavaly ősszel hozott rendelkezésekkel.
A rendelet legfontosabb előírása az, hogy a kétes jogviszonyban álló alkalmazottakat, magyarán a számla ellenében dolgozók tömegeit annak rendje és módja szerint be kell jelenteni. Az a cég, amelyik ezt június 30-ig megteszi, mentesül a büntetés alól, amelyik nem, azt megbírságolják, a kényszervállalkozóval egyetemben. Egyszerű lenne a képlet, ha a törvény meg tudná mondani, hogy ki számít színlelt munkaszerződéssel dolgozó kényszervállalkozónak, és ki nem. Burány Sándor munkaügyi miniszter ugyan kijelentette, hogy nem tekinti színlelt szerződéssel dolgozóknak a számlaadó újságírókat, a művészeket, az őrző-védőket és a sportolókat, de hogy miért pont őket, az nem egészen világos, miként az sem, hogy akkor ezekkel a derék nem kényszervállalkozó kényszervállalkozókkal most mi legyen. A munkaügyi miniszter kijelentése ugyanis mindaddig semmit sem ér, amíg el nem fogadják a nyomában készülő módosító javaslatokat. Ha marad a megszokott ütem, nemhogy június 30-ig, de még ebben a kormányzati ciklusban sem lesz belőlük semmi.
Magyarországon jelenleg az egyéni vállalkozók és családtagjaik számát mintegy 400 ezerre becsülik. Nagy részüket nem a meggazdagodás lehetősége, hanem valóban a kényszer vitte a vállalkozók sorába. Eszük ágában sem volt negyedéves áfabevallással, könyveléssel, számlaadással meg számlagyűjtéssel bíbelődni, de nem volt más választásuk. Ezt tudjuk, hiszen mindannyiunk ismeretségi körében van olyan ember, aki számla ellenében dolgozik ugyanott, ahol évekkel korábban alkalmazottként dolgozott, és aligha hiheti bárki is, hogy ennyire kaotikus szabályozás, ráadásul ilyen magas adók, illetve járulékok mellett tömegesen veszik majd őket ismét státusba. Eleddig pár tucatnyi kényszervállalkozást számoltak fel a törvény hatására, és szakemberek szerint egyáltalán nem várható, hogy a határidő közeledtével megindul valamiféle átjelentési roham. Tegyük fel, hogy így lesz, és akkor az adóhivatalnak nem marad más választása, mint hogy mérlegelés nélkül bírságoljon, elkerülhetetlenül büntetve olyan embereket is, akiket a munkaügyi miniszter meg a készülő törvénymódosítások nem tartanak kényszervállalkozónak, vagy pedig törvényt sértve és idei céljait feledve becsukja a szemét, hogy adjon még egy kis haladékot, legalább addig, amíg a sokat hangoztatott változtató szándék törvénnyé érik.
Ha fogadni lehetne rá, a bukmékerek az utóbbi tippet adnák alacsonyabb odsszal, mert úgy okoskodnának, hogy a kormány nem szívesen ugrik neki a nagy érdekérvényesítő képességgel rendelkező újságíróknak és a népszerű művészeknek. De mi lesz a valódi, a miniszter által is kényszervállalkozóknak minősített kényszervállalkozókkal, a kőművesekkel, a mezőgazdasági termelőkkel, az adatrögzítőkkel, a sofőrökkel és a többi számlaadásra ítélt, befolyással, népszerűséggel aligha dicsekedhető „mezei” munkavállalóval?
A vállalkozók abban bíznak, ha érdekérvényesítő képességük egyenként kicsi is, együtt azonban már vannak annyian, hogy egy több pontján is megkérdőjelezhető szabályozás végrehajtása kedvéért senki nem veszi majd komolyan a beígért retorziókat. Arra játszanak: a Medgyessy-kormány tudja, ekkora tömeg ellenében csak elbukni lehet a következő választást.