Amiről nem lehet beszélni, arról hallgatni kell – szól Wittgenstein sokat idézett tétele. Hozzátehetjük: amiről nem lehet beszélni, azt hallgatni kell. Például a levelek hullását, vagy ahogy tengert játszik a hóvihar, egyetlen hópehely varázslatát, vagy a madarak énekét. A költő persze olyan megátalkodott, hogy még erről is beszélni akar. De legalábbis írni. A kihívást szereti, papírra menteni, foglyul ejteni a pillanatot.
A mondhatatlan és a nehezen mondható között egyensúlyoz, körülötte a kert mindensége, amelynek csodái akkor is utolérhetetlenek lennének, ha a költő örökké csak ott ülne. Ez persze lehetetlen. Az európai ember életmódjából fakadóan alig-alig képes önmagát lírai helyzetbe hozni, ritkán érinti meg a költői lét pillangója. A haiku, amely tömörségénél fogva szerintem a legköltőibb műfaj, nem véletlenül a kínai és japán költők találmánya. Az ő kultúrájuk talán még most is alkalmasabb az elmélyülésre, a semmi dolgok fölötti tűnődésre, mint a mi hajszolt és pragmatikus európaiságunk.
De a költő megteremti magában a békét, ha addig él is. Bertók László most megjelent haikugyűjteménye is ezt igazolja, és ahogy régebben a szonettekben, újabban a szabadon áradó félhosszú verseiben, ebben is mesterit alkot. A parányi hópehely, mely éppúgy tökéletes forma és csoda, mint egy pillangó, és olyan röpke a léte, mint egy felhőfoszlánynak, az eperrel, málnával illatozó és beköszöntő tavasz – ilyen kicsiségekről szólnak Bertók haikui, és majdnem mindig olyan sejtelemmel telítettek, hogy igazán csak bámulni lehet. Hogy a sokszorosan háromszor hármas alapzatra épülő kis haikupalota, amellyel most megörvendeztetett bennünket, micsoda remek daradokból áll, arra csak néhány példa:
„Ceruza? Papír? / Mit ér, ha a hóra a / rigó lába ír?” „Boldog karácsony, / húsz század pelenkái / lógnak a rácson.” „Három kilences. / Jövőre három nulla. / Nagyobb klozet lesz?” „Lágy hegygerincre / esett a kamasz erdő / fehér kis inge.” „A másik ember, / a titkos kapcsolat a / reménytelennel.”
(Bertók László: Háromkák. Magvető Kiadó, Budapest, 2004. Ára: 1490 forint)
origo.hu
Magyar Péter nem vette észre, hogy saját magát ássa el
