Megható az üdvözlet, de most már az a kérdés, hogy milyenek lesznek az uniós tagság hétköznapjai, hogyan fogadják az új tagországokat a maguk valóságában, és melyek lesznek azok a gondok, amelyekkel közösen kell szembenéznünk. Erről kérdeztem a régi uniós tagállamokat képviselő parlamenti kollégáimat, már csak azért is, mert az Eurobarometer egyik legutóbbi felmérése szerint a tizenötök lakossága vegyes érzelmekkel fogadta a bővítést. Akadtak lelkes támogatói, mint Görögország, s kevésbé lelkesek, mint Franciaország, vagy éppen a helyzetet józanul mérlegelők, mint Németország népessége.
A németek véleményét Klaus Heegertől kérdeztem.
– Harminchat éves jogász vagyok, s mivel édesapám diplomata volt, több országban nevelkedtem, így Svájcban és a volt Szovjetunióban. Hét és fél éve élek Brüsszelben, s az utóbbi kettőben az Európai Parlamentnek dolgoztam. Ami a németeket illeti: a legtöbben a bővítés mellett vannak, elégedettek, hiszen a bővítés azt is jelenti, hogy túl vagyunk a hidegháborún, a vasfüggöny a múlté, vagyis Európa közepére kerültünk. Ha azonban jobban megnézzük az Eurobarometer adatait, két fontos részletet érdemes hangsúlyozni. A felmérés egyik kérdése így szólt: fél-e a munkahelyek elvesztésétől a bővítés után? A németek 70 százaléka erre igennel válaszolt. A másik kérdés pedig: úgy gondolja-e, hogy a bővítés lökést ad a német gazdaságnak? Erre mindössze 35 százalék válaszolt igennel.
– Az átlag német tehát támogatja a bővítést, de aggódik ennek gazdasági, mindenekelőtt szociális hatásai miatt.
– Igen, ugyanis Németországban nagy gondot okoz a 4,5 millió munkanélküli, ami nagyjából a lakosság tíz százalékát teszi ki. De beszéljünk a bővítés mindkét oldalt érintő előnyeiről! Három területet kell itt említeni. Talán a legfontosabb a politikai stabilitás, amelyhez a csatlakozó országok is hozzájárulnak. Az Oroszországgal való új viszony, különösen a balti országok esetében jó példa arra, hogy a csatlakozó országoknak nagyon világos elképzelésük van arról, milyen legyen az unió keleti kapcsolatrendszere. A második terület a gazdasági lehetőségek kihasználása. Őszintén szólva nem tudom, hogy a bővítés valóban nagyobb gazdasági növekedéshez, magasabb jóléthez vezet-e Európa egészében, de a lehetőség benne van. A harmadik terület, amelyen kölcsönös előnyök jelentkezhetnek, az igazságszolgáltatás, a belügyek és a belbiztonság terén megvalósuló együttműködés.
– Mi a véleménye az előre látható problémákról?
– Szerintem az egyik legfontosabb kérdés, hogy meg tudjuk-e határozni a közös fejlődés irányát, túl akarunk-e menni a gazdasági integráción, és törekszünk-e politikai integrációra is. Ehhez kapcsolódik a félelem, hogy a huszonöt országra bővült Európai Unióban hogyan lehet majd döntéseket hozni. Ez lesz talán a kibővített unió legnagyobb gondja.
– Mi a véleménye a korrupció elleni harcról?
– A korrupció megítélésem szerint az egyik legfőbb fenyegetés a demokráciára nézve bármely állam esetében. Az újonnan belépők számára pedig a visszaszorítása lehet az egyik legnehezebb feladat.
– Az új tagállamok attól a perctől fogva, hogy az unióba léptek, a saját elképzeléseiket is megpróbálhatják érvényre juttatni. Van lehetőségük arra, hogy véleményükkel alakítsák a kibővült unió fejlődését? – kérdezem befejezésül.
– Meggyőződésem, hogy a bővítéssel az Európai Unió új lendületet kap, de hogy ezt ki tudja-e használni politikai és társadalmi téren, arra a jövő adja meg a választ.
A franciák véleményét Virginie Thuin tolmácsolja. Két gyermek édesanyja, nyolc éve él Brüsszelben egy francia cég alkalmazottjaként.
– Megítélésem szerint az Eurobarometer eredményeit óvatosan kell kezelni, hiszen a legutóbbi francia közvélemény-kutatás már azt mutatja, hogy a franciák 62 százaléka a bővítés mellett foglal állást. A békés együttműködés megtestesülését látják benne. Ugyanakkor ez is kifejezi az emberi jogokról, a humanizmusról és az egyetemes értékekről vallott francia nézeteket. Végül is a bővítés az egyik lehetséges módja annak, hogy pontot tegyünk a hidegháborús korszak, annak konzekvenciái és az általa okozott károk végére. Őszintén szólva azonban azok a gazdasági és társadalmi nehézségek, amelyek hazámban is tapasztalhatók, arra figyelmeztetnek, hogy az ilyen együttműködést nem könnyű kialakítani, és jelzi egyúttal azt is, hogy manapság nem rendelkezünk valóban hatékony Európa-modellel. Amikor úgy beszélünk Európáról, mint a világ legversenyképesebb vagy legjobban irányított térségéről, megfeledkezünk azokról a tényekről, amelyeket az átlagember is megfigyelhet, érzékelhet. Csak egy példa: amikor 1992-ben előálltak az egységes piac és az euró ötletével, azt mondták, hogy ez elősegíti a munkanélküliség csökkentését a tagországokban, s egyszersmind hozzájárul a gazdasági növekedés felgyorsulásához. Ezek az ígéretek azonban nem váltak valóra.
– A csatlakozás egyik legnagyobb előnye az új tagországok számára, hogy érvényesíteni tudják akaratukat.
– Igen, de ne felejtsük el, hogy az éremnek két oldala van. A brüsszeli agytröszt elképzelései sokszor távol állnak a valóságtól. Franciaországnak például olyan liberális elképzeléssel kell szembenéznie, amely nem egyeztethető össze a saját kohéziós modelljével. Franciaország nagy ország, és eléggé centralizált. Erre épül a közszolgáltatási és a jóléti rendszer. A stabilitási paktum által követelt strukturális reformok arra próbálják rákényszeríteni, hogy alakítsa át ötven éve folytatott politikáját liberálisabbá, ami feltehetőleg aláásná a jóléti rendszert. Érthető hát, ha ennek elfogadása nagyon nehéz Franciaország számára. Honfitársaim nagyon félnek a bővítés foglalkoztatásra gyakorolt hatásaitól. A bérszínvonal az egyes országok között még nagyon különböző. A német újraegyesítés nehézségei és költségei élénken élnek az emberek gondolkodásában.
– A jövőben az lenne a legfontosabb a csatlakozó országok számára, hogy ne veszítsék el nemzeti szuverenitásukat. Az is fontos, hogy ne keveredjen össze az európai együttműködés és a központosított bürokrácia képzete.
– Azt tudnám javasolni, hogy legyenek óvatosak a brüsszeli tanácsok elfogadásában. Miután megismertem néhány embert, magam is megütköztem azon a könnyedségen, ahogy tanácsokat osztogatnak Európának, az egyes országoknak, nagyon gyakran olyan megszorító intézkedéseket indítványozva, amelyek negatív hatásai persze őket semmilyen formában nem érintik. Sokszor az az érzésem, hogy az Európai Unió egy olyan elit javaslatai alapján formálódik, amely nincs kitéve e javaslatok negatív hatásainak – a létbizonytalanságnak, munkanélküliségnek, szegénységnek –, sőt ellenkezőleg, annál jobban él. Megfigyeltem, hogy amikor négyszemközt beszélgetek a barátaimmal, gyakran kifejezést adnak csalódottságuknak, de ha más is bekapcsolódik a társalgásba, más hangnemre váltanak, jó európaiaknak akarnak látszani. Én nem félek kimondani, hogy sokkal jobban szerettem volna egy azonnali és nyílt együttműködést a kilencvenes évek elején a közép- és kelet-európai országokkal, mint ezt a versenyfutást, az egyre integráltabb, egyre jobban szabványosított, kötelező erejű bürokráciát.
A görögök kevésbé látszanak szkeptikusnak, ha a bővítésről van szó. Az ő véleményükről Stella Tutunzitól érdeklődtem. Magyarul beszélgetünk. Minek köszönhető ez?
– Annak, hogy magyar is vagyok. A szüleim a negyvenes évek végén, a görög polgárháború után érkeztek Magyarországra. Édesanyám ott született, apám kisgyerekként került oda, mindketten ott nőttek fel, de én már Berlinben születtem, egyetemre is ott jártam. A berlini Freie Universitäten végeztem politológiát, de fél évig a budapesti ELTE-n is tanultam, ami igazán nagy élmény volt, szerettem ott lenni. Már majdnem nyolc hónapja élek Brüsszelben, André Brie német képviselő mellett dolgozom mint gyakornok.
– A görögök támogatták az unió bővítését…
– Szerintem azért, mert a bővítés Görögország számára is számtalan gazdasági előnnyel jár. Geopolitikai szempontból kulcspozíciót foglal el, azt lehet mondani, hogy a Közel-Kelet kapuja, ráadásul mindig is a híd szerepét töltötte be a Kelet és a Nyugat között. Ezt a lehetőséget most még jobban ki tudja használni. Úgy gondolom azonban, hogy Görögország nemcsak a jelenlegi bővítést veszi figyelembe, hanem előretekint arra az időszakra, amikor a közelében fekvő többi ország, Macedónia, Bulgária és Románia is csatlakozik, hiszen szoros gazdasági kapcsolatokat tart fenn velük.
– Görögország hagyományosan jó viszonyt tart fenn hazánkkal, a polgárháború után sok görög menekült a kelet-közép-európai országokba, így hozzánk is. A második és harmadik nemzedékből sokan még mindig ezekben az országokban élnek, de ápolják a kapcsolatot Görögországgal is.
– Van egy másik szempont is. A görögök mindig jobban támogatták a kelet-európai államokat, ez részben talán a görögkeleti vallás miatt van így, részben azért, mert a baloldali görög kormányok ápolták a jó viszonyt a szocialista országokkal. Említésre érdemes egy harmadik tényező is: a görögök nem akarnak meghajolni az amerikai akarat előtt. Úgy gondolják, hogy a kibővített unió jobban ellen tud állni az amerikai nyomásnak. De mint említettem, rokonszenveznek a közép- és kelet-európai országokkal, leginkább ezért támogatják, hogy az Európai Unióban egy kicsit több „kelet” legyen a „nyugathoz” képest.
– Jól tudják, hogy a bővítés sok előnyt, de sok nehézséget is hoz magával, hiszen Görögország megtapasztalta, milyen gazdasági és társadalmi változásokkal jár együtt a belépés.
– Görögország 1981-ben lett a közösség tagja, hoszszas vívódás után. Az emberek eleinte nem akartak belépni, ugyanis azt hitték, hogy megint egy nagy birodalomba, túlságosan is az amerikaiak által befolyásolt térségbe kerülnek. Papandreu ugyanabban az évben azzal nyerte meg a választásokat, hogy azt ígérte, ha ő lesz a miniszterelnök, Görögország visszakozik. Ez azonban szerencsére nem következett be, mert az ország polgárai meggyőződtek róla, hogy a közösség nem azonos egy birodalommal. Persze a szuverenitás egy részét fel kell adni, ez az igazság, és emiatt az új tagországoknak még lesznek konfliktusaik, de meggyőződésem, hogy több lesz a nyereségük, mint a veszteségük.
– Görögországban 1981-től igen nagy arányú fejlődés bontakozott ki. Jó példát szolgáltat arra, milyen előnyök származnak a tagságból.
– Az új tagországok is tapasztalják majd ezt, viszont a múltban mindig csak kevés ország, legfeljebb három csatlakozott egyszerre, most viszont tíz tagországgal bővült az unió. Ez bizonyára több nehézséget fog okozni. Türelmet és optimizmust kívánok a magyaroknak, és ne felejtsék el, a csatlakozás nem azt jelenti, hogy a paradicsomba kerültek, de ha a huszonöt tagállam összetart, akkor a világ színpadán és Európán belül is nagyobb sikert érnek el. Lényeges, hogy az egyes államok ne csak a saját érdekeiket nézzék, hanem azok, akik a politikáért felelősek, nagyobb összefüggésekben gondolkodjanak.
Az olaszok a bővítés lelkes támogatói, ennek hátteréről Gaia Gambinit kérdezem. Ő a nők jogaival foglalkozó egyik nemzetközi projektet irányítja egy olasz képviselő munkatársaként.
– Harmincéves vagyok, jogot végeztem. Mielőtt Brüsszelbe kerültem, egy évig Lisszabonban dolgoztam az Olasz Kulturális Intézet képviselőjeként. Hasonló megbízatással ugyancsak egy évet töltöttem az Egyesült Államokban. Mindig is a kommunikáció érdekelt, azt hiszem, ez a természetes közegem. A nemzetközi projektet én fogom össze. Nyolc afrikai és egy olasz civil szervezet vesz részt benne, én elsősorban a médiakapcsolatokért vagyok felelős. Nos, ami az Európai Uniót illeti, azt hiszem, az olaszok talán azért támogatják olyan erőteljesen a bővítést, mert természetünk társaságkedvelő, barátkozó, de azért is, mert már jó ideje üzleti kapcsolatokat tartanak fenn a most csatlakozott országokkal.
– Ön is úgy gondolja, hogy a bővítéssel Európa erősebb lett, és ha a régi meg az új tagállamok egyesítik erejüket, minden nehézséget le tudnak győzni?
– Azt hiszem, a most bekerült országok új életet hoznak az unió gazdaságába. Kétségeim csak az oktatással kapcsolatban vannak, mert azt látom, hogy országonként ez nagyon különböző struktúrájú. Társadalmi és szociális területen kellő energiát kell fordítanunk arra, hogy bizonyos közös elveket alakítsunk ki. Meglátásom szerint nem elég csak a gazdasági kérdésekre koncentrálni. Az Európai Parlament, de a civil társadalom tagjai is lidércnyomásként tekintenek a gazdasági nehézségek elé: istenem, hogyan fogunk mindent harmonizálni? Persze a gazdaság nagyon fontos, de a társadalmi és oktatási kérdések szintén lényegesek, mert ha nem hozunk létre valamilyen összhangot az oktatásban, a szakképzésben, a szociális ellátás területén, az visszaveti a gazdasági fejlődést is. Szerintem a civil társadalmat is be kell vonni a bővítésbe, mert az Európai Uniót nem csak azok alkotják, akik a brüsszeli intézményekben dolgoznak. Az új tagállamoknak azt ajánlanám, hogy ne a gazdasági segélyekre koncentráljanak. Tudom, természetes dolog ugyanazt a támogatást követelni, amelyet más országok már megkaptak, de arra is figyelni kell, hogy valamennyi európai országban ugyanazt a szociális, kulturális és oktatási szintet biztosítsák.
– Akik olyan országban éltek, amely el volt szigetelve a Nyugattól, azt feltételezték, hogy ott minden jobb, különösen, hogy a demokrácia valóban működik. Most meg azt látják, hogy nincs akkora különbség.
– Igen, Nyugat-Európában is csak vízzel főznek. A döntések sok esetben a politikusok közötti szűk körű tárgyalásokon, de sokkal inkább a szakértők vitáiban, a színfalak mögött születnek. A háttérben pedig ott van a „big business”, és nyomást gyakorol az unió kormányának számító Európai Bizottságra. Az embereket be kellene vonni a vitákba, a politikai pártoknak pedig versenyezniük kellene azoknak a legjobb eszméknek a kiválogatásában és támogatásában, amelyeknek a szellemében fel kellene építeni Európát. Ez nincs, és ezt hiányolom. Emiatt is fontos, hogy olyan országok, mint például Magyarország, beléptek az unióba. Azt remélem, hogy az új tagországokkal új eszmék, ötletek bukkannak fel, újfajta párbeszéd kezdődik, amely nem arról fog szólni, hogy az új országok hogyan vegyenek át mindent, ami Nyugaton van.
– Az unióban lévő országok különböznek a nemzeti történelem, a kultúra és természetesen a nyelv szempontjából is. A közös európai tudat kialakítása tehát nagyon nehéz.
– Ezért is örültem, amikor a legutolsó pillanatban a konvent beillesztette az alkotmányba az európai népi kezdeményezés intézményét. Az erre vonatkozó törvénycikk arról szól, hogy egymillió ember aláírásával – akik több országot képviselnek – kényszeríteni lehet az Európai Bizottságot arra, hogy egy meghatározott kérdésben európai törvényt terjesszen a parlament elé. Ez azt jelenti, hogy különböző tagállamok állampolgárai közösen dolgozhatnak egy politikai programon, ami segítene abban, hogy minél többen értsék meg: együtt élünk ezen a földrészen, és együtt is kell alakítanunk.
Végül egy euroszkeptikus vélemény a svéd Henrik Dahlson újságíró-politológustól, aki az eurokritikus mozgalmak európai szövetsége, a TEAM főtitkára. A szövetség Skandináviában jött létre, de ma már húsz országban vannak tagjai. Henrik Dahlson a TEAM irányítása mellett az Európai Parlament EDD csoportjának (Europe of Democracies and Diversities – Demokráciák és Sokszínűség Európája) munkáját segíti.
– Általánosságban véve a bővítésnek nagy a támogatottsága Svédországban és más skandináv országokban. Azt gondolom, a svédek úgy tekintenek rá, mint Európa egyesítésének lehetőségére a megosztottság évei és a kommunista országokban korábban uralkodó politikai elnyomás után. Ez motiválja a támogatásukat, ugyanakkor miközben a polgárok nagy része az unió bővítése mellett foglal állást, Svédország uniós tagságának támogatottsága csökken. Az unióban jelenleg végbemenő fejlemények miatt egyre nő az aggodalom. A svédeknek 1994-ben úgy „adták el” az uniót, hogy az egy gazdasági együttműködés. Akkoriban gazdasági válság volt nálunk, és mindenki azt gondolta, hogy a csatlakozás megoldja a gondjainkat. De egyre világosabbá válik, hogy az unió nem csupán gazdasági együttműködés, hanem sokkal inkább politikai hatalmat koncentráló szervezet. A svédek nagyon gondolkodnak azon, hogy adjanak-e még több hatalmat Brüsszelnek. Ez az oka annak, hogy nemrég nemet mondtak az eurózónához való csatlakozásra. Az euró elfogadása ugyanis azt jelenti, hogy a nemzeti kormány elveszíti gazdaságirányítási eszközeinek nagy részét. Ha nincs önálló valuta, nincs lehetőség a kamatláb befolyásolására, a gazdasági bajok kezelésére. A nem szavazatok aránya erőteljes volt: a voksolók 56 százaléka az euró ellen foglalt állást, csak 42 százalék támogatta. Ez azt jelenti, hogy mind a jobb-, mind a baloldali szavazók körében nagy az ellenzéke a jelenleg tapasztalható hatalomkoncentrációnak.
– Az Eurobarometer felmérésének adatait úgy is lehet értelmezni, hogy a svédek készek az átfogó vitára az unió jövőjéről.
– Ez igaz. És ezentúl nem arról lesz szó, hogy egy európai ország tagja legyen-e az uniónak, vagy sem, hogy az unió jó dolog-e, vagy sem, hanem arról, hogy milyen Európai Uniót akarunk. Véleményem szerint eljött az ideje annak, hogy a készülő alkotmányról az állampolgárok bevonásával folytassunk érdemi vitát, majd azt követően minden országban népszavazáson döntsenek róla. Most, a belépés után a magyar állampolgároknak is fel kell tenniük a kérdést: milyen uniót akarnak? A jelenlegi alkotmánytervezet elfogadásával ugyanis olyan alakulat jönne létre, amelyet többé-kevésbé a nagy európai államok vezetnek, amelyben a nagy országoknak döntő befolyásuk van. Ez viszont ellentmondana annak az európai egységnek, amely a kommunizmus, a berlini fal összeomlása után létrejött.
– Kevés szó esik a csatlakozásnak arról a mindkét fél számára előnyös oldaláról, hogy sokat tanulhatunk egymástól.
– Nyugat-Európában másképp alakultak a kulturális hagyományok, a történelem, ebből következik, hogy nagyon keveset tudunk az újonnan érkezettekről. Én is úgy gondolom, hogy sokat tanulhatunk egymástól, ami nagy előny a mi szempontunkból. Természetesen azt is remélhetjük, hogy a megnövekedett kereskedelmi együttműködés révén mind a keleti, mind a nyugati térfél sokat nyer, nagyobb lesz a piac, s ez remélhetőleg serkenti a gazdasági növekedést.
– A nyugati cégek elfoglalták a piacainkat, romlik a fizetési mérleg. Fel lehet vetni ezeket a nehézségeket az uniós fórumokon a megoldás reményében?
– Őszintén szólva nem hiszem, hogy van olyan fórum az unióban, ahol a belső gazdasági problémákról lehetne beszélni, Brüsszelt nem különösebben érdekli Magyarország negatív kereskedelmi mérlege. Lehet, hogy figyelmeztetésben részesítik, ha ez negatív hatással van az unió egészére, de semmilyen segítség nem várható Brüsszelből, csak utasítások. Általában véve az az érzésem, hogy ott nem tűnnek szembe azok a problémák, amelyekkel az állampolgárok jelentős részének szembe kell néznie, mindenekelőtt a vidéki lakosságnak, az idősebb korosztálynak vagy a nem megfelelően képzett, illetve nem eléggé mobil rétegeknek. Kétségtelen, hogy a kibővített unió új lehetőségeket nyújt a jól képzett városi elitrétegeknek, de nem a lakosság egészének. Erről például érdemes volna vitát kezdeményezni. Svédországban úgy jött létre a jóléti állam, hogy a gazdasági növekedés eredményeit valamennyi állampolgár élvezte. Hosszú távon csak így lehet a társadalmat erőssé tenni. Az újonnan csatlakozó országoknak ügyelniük kell arra, hogy társadalmukban ne legyenek túlságosan leszakadó rétegek. Ez a politikai stabilitás alapja.
origo.hu
Ukrajna EU-s tagságáról szóló szavazásra buzdít a kormány – videó
