A cseh baloldal példája

Milan Baros és Pavel Nedved szemet gyönyörködtető játékát, a cseh labdarúgó-válogatott fantasztikus portugáliai szereplését figyelve, az őszinte csodálaton kívül, sokunkban némi irigység is táptalajra talált. Miért van az, hogy nekik oly könnyedén sikerül, nekünk pedig már évtizedek óta csak a csalódás marad? S ha már a foci kapcsán ránk tört a sóvárgás, akkor Prága is megér egy kitérőt. Hogyan lehet az, hogy ott egy évtized leforgása alatt meg tudták valósítani azt, amit fővárosunkban még el sem kezdtek? Szombat óta tudjuk: a csehek nemcsak fociban és imázsteremtésben jobbak nálunk, politikai kultúrájuk is messze a mienk fölött áll. Nézzünk egy rövid hét végi körkapcsolást Prága és Budapest között.
Június 27-e, szombat délután, Prága. Az európai parlamenti választásokon elszenvedett vereség után lemond pártelnöki és kormányfői posztjáról Vladimír Spidla. A cseh szociáldemokrata párt végrehajtó bizottságának ülésén az adta meg a kegyelemdöfést a kabinetnek, hogy a küldöttek visszautasították Spidla érvelését a regnáló koalíció fennmaradása mellett. Jóllehet a miniszterelnök átvészelt egy személyét érintő bizalmi szavazást, kormánya helyzetén az sem javított, hogy kilátásba helyezte annak átalakítását. Prágai tudósítónk beszámolója szerint a tanácskozáson több felszólaló bírálta a pártvezetést amiatt, hogy eltávolodott az igazi szociáldemokrata értékektől. Megszakítva svájci programját, visszatért Prágába Václav Klaus államfő, hogy személyesen tájékozódjon a kialakult helyzetről. A repülőtéren újságíróknak elmondta: a történések nem lepték meg, hiszen a kormánykoalíció nagyon törékeny többséggel rendelkezik a képviselőházban. Az új kormányfő személyéről és az új kabinetről a szociáldemokrata párt, a jobbközép ODS és a jobboldali KDU–Csehszlovák Néppárt elnökével kíván először tárgyalni. Ha e tárgyalások nem vezetnének eredményre, akkor kerülhetne sor előre hozott választásokra, mondta Klaus. A szociáldemokraták számára az idő előtti választások kiírása súlyos kockázatot jelentene, hiszen a legutóbbi felmérések szerint támogatottságuk csupán tizennégy százalék körül mozog, miközben az ODS népszerűsége egyre felfelé ívelőbb. Csehországban mindez idő alatt nem nyílt meg a föld, nem tört ki az anarchia, állítólag a Vencel téri sörözőkben sem emelkedett a folyékony kenyér ára. Csak annyi történt, hogy a szavazók figyelmeztetését komolyan véve lemondott a kormány.
Június 27-e, szombat délután. Valahol keletebbre. „Sokat dolgoztam a kampányban, napi tizenhat órát, b…tok meg, megérdemlem!” – érvelt egy korábban titkos ügynökként is hasznosított miniszterelnök arra a pártján belüli felvetésre, hogy az európai választásokon elszenvedett súlyos vereség után talán nem a luxusvakációnak érkezett el az ideje. A kormányfő karakán ember, így a párt választmánya előtt is megerősítette: feleségével Mallorcára fog utazni. A miniszterelnök állítólag úgy vélte, a választási vereség miatt nincs szükség az önmarcangolásra. Az idős, kissé hajlott hátú, de érezhetően nagy tapasztalatú pártelnök is értékelt. Úgy vélte, a párt alapszabályát a kongresszuson azért kell módosítani, mert a fegyelem és a hatékonyság „kevésbé működik”. Hírügynökségi információk szerint a pártelnök azt is kijelentette, hogy „a választási vereség miatt nem felelősöket, hanem okokat kell keresni”. Ezek az okok pedig egyrészt a kormány teljesítményében, másrészt a párt „mozgósítási vereségében” keresendők. Mint fogalmazott: „A párt szerkezete elavult, nincsenek kapcsolatai civil szervezetekkel, és bár működik a pártdemokrácia, a fegyelem is gyenge a párttagok között, a hatalomgyakorlás nem eléggé észrevehető, a választók számára, úgy tűnik, kettős hatalom létezik ma az országban.” Az értékelés természetesen zárt ajtók mögött zajlott. A kormány a helyén van, állítólag ott is marad. A miniszterelnök elmozdításának kérdése és az esetleges idő előtti választások tabunak számítanak, mintha itt, Prágától hatszáz kilométerre egészen másképp működne a világ, s legalábbis hegyomlással járna a szavazók által megbüntetett vezetés lemondása.
Miért viselkednek másként a cseh baloldaliak, mint magyar kollégáik, ha tetszik, elvtársaik? A válasz pofonegyszerű. Csak át kell lapozni a két párt vezetőinek életrajzát, a Cseh Szociáldemokrata Párt és az MSZP történetét. A különbségek szembeötlők. A történész végzettségű Vladimír Spidla például nemhogy irányítója, bizalmasa, de még tagja sem volt soha a kommunista pártnak. Az 1989 novemberében kezdődött bársonyos forradalom idején a kommunista párt rendkívüli kongresszuson zárta ki a pártból a kompromittálódott vezetőket. Bár a cseh szociáldemokraták – az MSZP-hez hasonlóan – elsősorban a bérből és fizetésből, valamint a nyugdíjból élők szavazataira számíthatnak, és az iparvidékeken a legerősebbek, nem képezik a volt reformkommunisták menedékhelyét. Az egykori Csehszlovákia Kommunista Pártjának volt funkcionáriusai és tagjai gyakorlatilag minden pártban megtalálhatók, és arányuk a szociáldemokratáknál sem lényegesen nagyobb, mint más pártokban. Elemzők szerint ennek az az oka, hogy a cseh baloldalon markánsan elkülönül a szociáldemokrácia a hagyományos kommunista politikát folytató parlamenti párttól, a Cseh- és Morvaországi Kommunisták Pártjától. Jellemző a cseh rendszerváltoztatásra, hogy ez utóbbi formáció vezető rétege sem az 1968-as prágai tavaszt leverő „testvéri” beavatkozást követően hatalomra került kommunista elitből került ki, hanem az egykori állampárt másod- vagy harmadvonalbeli kádereiből és pártértelmiségiekből. Ugyancsak említésre méltó, hogy a kommunista párt szalonképtelennek számít a prágai parlamentben, a vele való koalíciót még a kormányzati pozíció elvesztése árán sem vállalja egyetlen politikai erő sem. Az átfogó cseh rendszerváltozás s az ebből következő szociáldemokrata letisztulás közvetlen következménye az, ami szombaton Vladimír Spidla bátor lépéséhez vezetett. A politikai kultúra győzedelmeskedett a hatalomvágy felett.
Néhány nappal ezelőtt Kovács László külügyminiszter a Nap-kelte stúdiójában ecsetelte az európai parlamenti választások belpolitikai jelentéktelenségét. Nem győzte hangsúlyozni, hogy Európa más tájain elképzelhetetlen a kormány lemondása egy ilyen megméretésen bekövetkezett kudarc után. Amikor ezt fejtegette, már állt a bál Prágában. Tapasztalt külügyérként talán lehetett volna annyi rálátása a cseh belpolitikára, hogy ne zárja ki Spidla lemondását. Kovács tévedett. A választási kudarc következtében ugyanis önszántából távozik a cseh kormányfő. Eközben Varsóban csak egy paraszthajszál tartja hatalmon Marek Belka baloldali kormányát. Bécsben Wolfgang Schüssel néppártjának alig egyszázalékos veresége komoly politikai válsághoz vezetett, Berlinben Gerhard Schröderre valóságos össztűz zúdul a sikertelenül vett európai akadályt követően, Tony Blair politikusi jövőjére pedig alighanem a kegyelemdöfést mérte a látványos választási bukás.
Magyarország május elseje óta az Európai Unió része. E közösség tagjaként kénytelenek vagyunk elsajátítani olyan normákat, viselkedésformákat, amelyek számunkra idegennek tűnhetnek. A működő politikai kultúra éppenséggel a Brüsszel-imádó szocialistáktól idegen. A vereség elismerése s a megfelelő következtetések levonása az első kötelező leckék közé tartozik az unióban. Rajta hát, elvtársak: tanulni, tanulni, tanulni!