A Nagy Manipulátor-díj

Hírek, amelyeket nem talál meg sem a CNN-en, sem a Fox Newson. Ez a felirat olvasható az Information Clearing House nevű független amerikai hírportálon, amelyet egy kaliforniai férfi működtet annak érdekében, hogy az amerikai állampolgárok megtudhassák azokat az információkat is, amelyeket a fősodratú média elhallgat. Egy másik, News Freedom című website – egyedülálló módon – kommentálja, pontosítja a nemzetközi hírügynökségek jelentéseit, rávilágítva a tudósítások ellentmondásaira, a ferdítésekre és a csúsztatásokra is. A Take Back The Media pedig bojkottot hirdetett a szerintük elfogult Rush Limbaugh amerikai rádiókommentátor ellen. Mindez jól mutatja, milyen a sajtószabadság állapota az Egyesült Államokban.
„Hírek, amelyekről szó sem esik az MTV-n, az RTL-en vagy a TV2-n, vélemények, amelyek sosem hallhatók a Gazdasági vagy a Klub Rádióban.” Ilyen mottóval kellene elindítani a magyar Hírszabadság portált azért, hogy a közszolgálati és a kereskedelmi médiumok torzításaival és manipulációival szemben legyenek alternatív hírforrások, amelyek esélyt sem adnak azoknak, akik agymosásra törekednek.
Régóta tudjuk, hogy a balliberális médiumok fő profilja az agyonhallgatás. Ez történt a palesztin fogorvos által „egy zsidó múzeum” ellen tervezett merénylet esetében, amikor gyávaságban minden hírszolgáltatónak sikerült alulmúlnia versenytársát. De nem volt különb Kondor Katalin megnyert perének médiakezelése sem. Pedig a sajtó szabad: nincs cenzúra, csupán súgógép és előre elfaxolt interjúkérdések. A sikeres és legfőképp gazdag újságírók azonban saját meggyőződésüknek megfelelően manipulálják a közvéleményt.
A jelenlegi sajtóhelyzet tökéletes leképződése a Magyar Televízió Este című műsora, amely idén Pulitzer-emlékdíjat kapott. A produkció szerkesztőségét az a Simon András vezeti, aki a 2002-es választás idején, még a TV2 munkatársaként egy vitaműsorban kiküldte a stúdióból a Fidesz képviselőjét, hogy az MSZP-s politikussal ellenvélemény nélkül beszélgethessen. Simon András az adófizetők pénzéből fenntartott televízióban ma 1,8 millió forintot keres havonta, és a bulvárlapok szerint veterán autókat gyűjt. De ha minimálbérért dolgozna, és a söralátétekért bolondulna, akkor sem szabadna manipulatív riportokat sugároznia műsorában.
Az Este 2003. augusztus 18-i adásába a katolikus papok szexuális eltévelyedéséről olyan riportot készült, amelyben nem hiteles információk alapján igyekeztek összekapcsolni a pedofíliát az egyházzal. Az összeállításba belekerült a családját kiirtó Pándy András is, aki se nem katolikus, se nem pap, de ilyen apróságok nem számítanak egy közszolgálati televízióban. Az ORTT panaszbizottsága ennek ellenére elmarasztalta az adást. Az Este egyébként a szóban forgó összeállítást néhány héttel azután mutatta be, hogy a Vatikán felszólította a világ katolikus politikusait, lépjenek fel országukban az egyneműek házasságának törvényesítése ellen. De ez nyilván csak véletlen egybeesés, és nem a pápa ellen indított médiahadjárat része, azt pedig csak figyelmetlenségből hallgatták el, hogy az amerikai katolikus püspöki konferencia felkérésére a New York-i John Jay Kriminalisztikai Intézet által tavaly készített kutatás szerint a katolikus papokra jellemző a legkevésbé a gyermekek zaklatása.
Az Este riportja azonban nem csak emiatt érdekes. Az MTV ugyanis tavaly igyekezett meggyőzni az ORTT panaszbizottságát a riport szakmai megalapozottságáról, és ennek érdekében szakértőket kért fel. A közszolgálati televízió Endreffy Zoltán, SZDSZ-es nyílt levelek rendszeres aláírója és Buda Péter, illetve Gábor György, a Miniszterelnöki Hivatal alkalmazásában álló két vallásfilozófus tanulmányára hivatkozva kívánta védeni a pedofil papokról szóló, manipulatív riportját. A köztévé Este című közszolgálati műsora és Gábor György szoros kapcsolatát mutatja, hogy független szakértőként 2004. március 26-án A passió című Mel Gibson-film ürügyén ő volt a műsor vendége. A kormány alkalmazásában álló, ám független teológus vitapartner nélkül beszélt a (Simon András műsorvezető szerint „sok vitát kiváltó”) filmalkotásról. Gábor „károsnak, kártékonynak”, „nem hitelesnek” nevezte A passiót, és azt mondta: „Ez igazából… a plazaközönséget célozza meg. Azt a közönséget, amelynek teljesen mindegy, hogy éppen milyen darabolós filmet néz… Ráadásul ez még egy kicsit érdekesebb, mert itt nem géppisztollyal megy a mészárlás, hanem szöges korbáccsal.” A Pulitzer-emlékdíjas Este műsorvezetője erre kijelentette: „Biztos vagyok benne, hogy most sokakat megbántott a szavaival, jóllehet tudom, nem ez volt a szándéka.” A műsornak persze jóllehet, ez volt a szándéka. És az is koncepció, hogy az Este stúdiójában baloldali politikusnak sem nagyon kell tartani a bekérdezésektől. Itt Medgyessy Péter bármikor, bármennyit beszélhet a holokausztról, „az aljas bűnről, amelyet magyarok követték el magyarok ellen” anélkül, hogy Krizsó Szilvia valaha is megkérdezné tőle, hogy mint a köztársaság miniszterelnöke mikor mondja ki, hogy a kommunizmus bűneit is magyarok követték el magyarok ellen. Ebben a műsorban a három éve az Orbán-kormány ellen kampányoló, látványosan egy témára koncentráló Amnesty International felmérése téma lehet, ám a tüntetéseken megjelenő rendőri erőszakról, a demonstrálók és a tudósító újságírók ellen elkövetett bántalmazásokról szó sem esik.
De az Este műsora nem csak az effajta egyoldalúságban bővelkedik. Az „aranyifjak” ügye miatt kirobbant politikai botrányról (május 19.) megtudjuk, hogy itt tulajdonképpen csak két tehetséges fiatalember remek üzleti érzékéről van szó. Az adásban előbb Mátrai Márta Fidesz-képviselő szólal meg, majd külön Baráth Etele államtitkár, az egyik tehetséges fiú apja, aki az ellenzéki képviselő mondandóját így már könnyen nyilváníthatja hazugnak. A Nagy Manipulátor-díj azonban a gyűlöletbeszédre vonatkozó törvény alkotmányellenességéről szóló összeállításnak jár (készítette: Baranyi Béla). A riport a tavalyi Ferencváros–Debrecen labdarúgó-mérkőzés utáni botrány idején készített felvételekre épül. Láthatunk zsidózó fradistákat, és a debreceni csapat – egy rúgástól a földre került – edzőjét. Ebben a szövegkörnyezetben a filmkocka azt sugallja, hogy a földön fekvő Szentes Lázár antiszemita támadás áldozata lett, holott egy Fradi-szurkoló azért rúgta meg, mert az ellenfél csapatának edzője. Az anyag vágója (nomen est omen – Rontó Mária) ennyi erővel egy kocsmai verekedéssel is illusztrálhatta volna a gyűlöletbeszédet. De volt itt más is. A filmbe minden belekerült, amit a riport készítői a jobboldalhoz kapcsolnak: a Viking Klubban fellépő skinheadektől az izraeli zászló égetőiig, csak egyvalami nem került be: az SZDSZ közeli Tilos Rádió és a „kiirtanám az összes keresztényt” mondat. De tudatosnak tűnik az a spekuláció is, hogy a riportban csak a jobboldali pártokról nem derül ki, hogy ők legalább annyira elítélik az antiszemitizmust és a rasszizmust, mint a hosszan, lágy hangon búgó kormánypárti képviselők.
Ha a közvéleményt óhajtanám manipulálni, akkor azt mondanám, hogy az Este című műsor nyilván azért kapta a Pulitzer-emlékdíjat, mert elfogultan kormánypárti és következetesen jobboldalellenes. A jóhiszeműség alapján azonban azt gondolom, hogy a magazin szerkesztői nem a szakma szabályai szerint járnak el. A lényeg azonban egyértelmű: ha tudatosan manipulálnak, akkor azért, ha pedig hibáznak, akkor azért nem érdemeltek volna Pulitzer-emlékdíjat.