Sokszor hallani, hogy az uniós csatlakozás következtében jelentősen emelkednek majd a biztosítási piacon a díjak. Más hírek viszont arról szólnak, a bővítés és a verseny akár díjcsökkenést is hozhat. Az áremelkedést prognosztizálók álláspontjukat azzal támasztják alá, hogy Nyugat-Európában az ügyfelek a magyarországi díjak többszörösét fizetik ki, s ahhoz igazodik majd a honi piac is. A magasabb kinti árak magyarázata: ott az ingatlanok és ingóságok ára magasabb, mint hazánkban, továbbá a szolgáltatások tarifái is jócskán meghaladják a miénket. Ezáltal a megsérült vagy megsemmisült javak kijavítása, helyreállítása vagy pótlása többe kerül. A díjnövekedés irányába mutat, hogy a kártérítésekben minden bizonnyal egyre nagyobb arányban szerepelnek majd a személyi, s kisebb mértékben a dologi károk, és megjelenik majd a fájdalomdíj is. Jó példa erre, hogy amíg a nyolcvanas években a károk kilencven százaléka dologi, tíz százaléka személyi volt, addig manapság ez az arány 80:20 százalékra módosult. Ugyanakkor Nyugat-Európában a személyi károk aránya 35-40 százalék, így vélhetőleg itthon is erre a szintre tolódik majd el.
A díjcsökkenést prognosztizálók a jövőben tovább élesedő versenyre alapozzák állításukat. Egyes szakértők úgy látják, az európai piac jelentős társaságai már jelen vannak a honi piacon, ezért újak érkezése nem várható. Ugyanakkor a nagyok árnyékában egy-egy piaci szegmensre – nagy valószínűséggel a lakossági és a céges flották gfb-jére – specializálódó olcsó társaság jelenhet meg. Ma még kérdéses, hogy az uniós csatlakozással megnyílt lehetőségekkel hány ügyfél él majd. Az eltelt időszakban számtalan hír látott napvilágot arról, hogy például a szomszédos Szlovákiában jóval alacsonyabbak a tarifák. Ám a lakosság külföldi kötéseit a nyelvi akadályok nehezítik. (Az apró betűs részt sokan még magyarul sem olvassák el, nemhogy szlovákul.) Az adminisztrációs problémák is gátat szabnak, hiszen követelmény, hogy a jármű rögzítve legyen az állami regisztrációs rendszerben. Ráadásul a gfb-díjak északi szomszédunknál az előző egy év alatt csaknem 35 százalékkal emelkedtek. A határokon átívelő szolgáltatások volumene pedig – elemzők szerint – elenyésző lesz, hiszen az Európai Unióban ezen lakossági szolgáltatások aránya egy ezrelék alatt van. Ugyanakkor Ausztriában az 1995. évi uniós csatlakozást követő öt év alatt háromszorosára – 145-ről 396-ra – nőtt az országhatáron átnyúló szolgáltatást nyújtó biztosítók száma. A határfelettiség nagy valószínűséggel inkább a nagyvállalati biztosításokra lesz jellemző, ahol a globális vállalatok magukkal hozzák biztosítójukat.
Itthon a közelmúltban „árverseny” kezdődött a cégek között, amit egyesek pozitív folyamatnak, mások nem tisztességes piacszerzési lépésnek tituláltak. Ismeretes, egy-két kisebb cég jelent meg alacsonyabb kötelező biztosítási tarifával, amit a nagyobb társaságok dömpingárnak neveztek. Az Allianz Hungária Biztosító Rt. elnök-vezérigazgatója, Patai Mihály a közelmúltban ekképpen fogalmazott: két társaság hazárdőr módon szerzett ügyfeleket, ezáltal azok díjai még költségeiket sem fedezik. Így lépésük akár ellentétes lehet a biztosítási törvénnyel és az etikai kódexszel is, amely tiltja a kockázat lefedéséhez szükséges árnál kisebb díj alkalmazását. Más szakértők rámutattak: az uniós csatlakozást követően a biztosítókat leginkább érintő változás, hogy a cégeknek magasabb tőkekövetelményeknek kell megfelelniük. Az új szabályozás miatt 17-18 milliárd forint pótlólagos tőkére lesz szükségük. A biztosítási szektor nagyobb tőkeszükséglete három okra vezethető vissza: emelkedik a biztosítóknak előírt minimális biztonsági tőkeszükséglet, változik a nem életbiztosítási üzletág minimális szavatolótőke-szükségletének számítása, és változik az életág minimális szavatolótőke-szükségletének számítása is. Közülük legnagyobb hatása a társaságok részére kötelezően előírt, magasabb minimális biztonsági tőkenagyságnak van. Egy korábbi elemzés szerint a tőkehiány negyede a biztosítóegyesületeknél jelentkezik – ami jóval meghaladja piaci részesedésüket –, mivel az új szolvenciaszabályok szerint a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítást végző egyesületek minimális biztonsági tőkéjébe már nem lehet beszámítani a viszontbiztosítást. Egyébként ehhez hasonló folyamat már korábban lezajlott Nyugat-Európában, s a végeredmény, hogy például Olaszországban minden tizedik biztosító csődbe jutott, ezek állományát és kötelezettségeit a nagyobb társaságok vették át. A probléma ezért jelentős itthon is – emelték ki a szakértők, s véleményük szerint hasonló folyamat zajlik le rövidesen Magyarországon is.
Hazánkban 750-800 ezer autótulajdonosnak van cascója, míg a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítások száma eléri a 3,7 milliót. Cascót kötni érdemes, hiszen ma az átlagos kárösszeg eléri a 300-400 ezer forintot, s évente az autósok 13 százaléka töri össze gépjárművét.
Janovics Jenő
Senki sem gondolta olyan komolyan a színházcsinálást, mint ő
