Tényleg nem értik vagy szándékosan nem akarják érteni? Lett volna idő megszokni Donald Trump kétségtelenül sajátságos kommunikációját. Az amerikai elnök már az első mandátuma alatt kóstolót adott őszinte, nyers, sőt olykor nagyotmondó stílusából. Ugyanazt folytatja most is; miért tenne mást? A politikai korrektségben edzett, simanyelvű, fősodratú nemzetközi média és politikai ellenfelei mégis nap mint nap sikítófrászt kapnak egy-egy hangzatosabb kijelentése után.
Igaz, ad nekik muníciót bőven. Grönland elfoglalása, Kanada bekebelezése, a Panama-csatorna visszaszerzése, ukrajnai béke 24 óra alatt, gázai riviéra, globális vámháború, iráni bombázás, hogy csak a legfontosabbakat említsük. Csak úgy zengett tőlük a sajtó. „Komoly” elemzések születtek arról, hogy vajon az Egyesült Államok lerohanja-e a NATO-tag Dániát. Cinikus mémek, hogy hol késik a világbéke. És bizony nekem is magyaráznom kellett, hogy egyhamar aligha fogunk ötcsillagos hotelt foglalni a gázai tengerparton.
Akkor az amerikai elnök zöldségeket beszél? Nem is kell komolyan venni? Korántsem.
Donald Trump egyszerűen új stílust hozott a politikai kommunikációba. Egyrészt mert minden bizonnyal ő személyiségében ilyen. Harsány, nyílt és szókimondó. Másrészt mert ízig-vérig üzletember. Magasra helyezi a tétet, ahonnét könnyű engedni. Az Egyesült Államok érdekeit helyezi mindenek elé. Vegyük észre, hogy rendszer van a káoszban!
Úgy tűnik, mintha hirtelen felindulásból fogalmazna, de valójában leggyakrabban átgondolt stratégia áll mögötte. Általában egy erős üzenet. Vagy a tudatosan épített kiszámíthatatlanság; senki nem tudja pontosan, mikor beszél komolyan és mi lesz a következő lépése. Nem utolsósorban tematizál: ő határozza meg, hogy mikor és miről szóljon a közbeszéd.
Ezt a stílust lehet szeretni vagy nem szeretni. De egy dolog bizonyos: működik. Dánia külügyminisztere éppen a napokban erősítette meg, hogy készek fokozni a biztonsági együttműködést a stratégiai fontosságú északi szigeten. A Panama-csatorna beruházásait az amerikaiak kicsavarták a kínaiak kezéből, és megállapodtak a katonai gyakorlatok engedélyezésében. A vámháborúban a rivális Kínával és néhány más országgal már egyezség született (miközben a szövetséges Európai Unióval még mindig nem jutottak dűlőre). A szőnyeg alá söpört palesztinkérdéssel újra komolyan foglalkoznak az arab államok is.