Pedig a fent idézett jelentés adatai itt is riasztók. A terrorizmussal sújtott első ötven ország közül hét nyugati. A merényletek száma tavaly 63 százalékkal emelkedett, 67-re. A nyugati államok folyamatosan termelik az „utánpótlást”: a terrorizmus miatt letartóztatott gyanúsítottak ötöde kiskorú, az Iszlám Államhoz köthetőek többsége tinédzser. Németország terrorizmusindexe alapján a 27., amivel olyan országokat előz meg, mint Egyiptom, Törökország vagy Algéria (Magyarország értéke nulla – azaz itt nincs terrortámadás).

Visszakanyarodva Simon Pereszhez, ő az iszlám fundamentalizmus orvosságát a gazdasági fejlődésben látta. Álláspontja szerint a szélsőséges eszmék legfőbb táptalaja a szegénység. Ha tehát a környező ellenséges államok a gazdasági együttműködésben érdekeltek, „ágyú helyett vajra”, azaz fegyverek helyett a népre költenek, akkor kihúzzák a terrorizmus méregfogát. Izraelben ebben bíztak még 2023-ban is, mikor lehetővé tették külföldi segélyek kifizetését a Gázai övezetben, és külső munkalehetőséget kaptak a lakosok. 

 (Egyébként ugyanígy zsákutcának bizonyult az a merkeli elképzelés is, hogy Oroszország megszelídíthető, ha gazdaságilag összefonódik Európával.) Ami pedig az ágyút és vajat illeti, a Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet friss elemzése szerint tavaly példátlan ütemben emelkedtek a védelmi költések, élen Európával és a Közel-Kelettel.

Simon Peresz sokat látott, rutinos politikus volt, aki hetven éven keresztül (!) tizenkét kormányban, többek között államelnökként, miniszterelnökként, külügyminiszterként, védelmi miniszterként szolgált. Víziója azonban rosszul öregedett. A Donald Trump első elnöksége alatt tető alá hozott Ábrahám-egyezmények – előbb Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek, majd Marokkó és Szudán rendezték diplomáciai kapcsolataikat Izraellel – is bizonyították, hogy van helye a diplomáciának a konfliktusok rendezésében.

 A libanoni Hezbollah csak szájkaratéban bizonyult erősnek, és nemcsak hitelét vesztette, de lényegében az ország vezetéséből is kiszorult. Szíriában még képlékeny a helyzet, de az Aszad-rezsim fél évszázados uralma véget ért, az új vezetés hatalma megszilárdításáért küzd. Még a jemeni húszik tartják úgy-ahogy magukat, viszont most ők kerültek célkeresztbe, és mozgásterük egyre szűkül. Irán már saját területén védekezik, tárgyalóasztalhoz kényszerült, próbálja menteni a menthetőt. Közben az Ábrahám-egyezményeket komolyabban a gázai háború sem kezdte ki, sőt új megállapodások körvonalazódnak.

Az új Közel-Kelet most születik, és a történetét vérrel írják. A sivatagban a tárgyaláshoz is erő kell, mert a gyengét kíméletlenül eltiporják. Visszatért a vadkelet. És ebben Iz­rael lehet az új seriff.

A szerző az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője