Bécs utcáit járva hamar szembetűnik, hogy a folytonos Brüsszelre kacsintgatás helyett az osztrák politikusok sokkal inkább a nemzeti értékek, vagy egy-egy közös ügy markáns felvállalásától remélik, hogy listájuk a június 13-i megmérettetésen diadalt arat. Mindez az EU népszerűtlenségének láttán egyáltalán nem csoda.
Az osztrák pártok listáját 33 százalékos támogatottságával vezető szociáldemokraták (SPÖ) például az „Ausztriát újra meg kell hallgassák”, vagy éppen „A mi vizeinket ne privatizálja senki” jelszavakkal demonstrálják céljaikat. Az Európai Unió előtt álló talán legnehezebb kihívásról, vagyis Törökország integrációjáról a jelenleg tíz százalékon álló liberálisok (FPÖ) fejtették ki legmarkánsabb véleményüket. „Törökország mint az Európai Unió tagja? Velem nem!” – tűzte ki vezetőjük, Hans Kronberger kemény jelszavát zászlajára, fittyet hányva az esetleges nemzetközi visszhangokra.
Az FPÖ karintiai frontembere, Jörg Haider által nemrégiben hazaárulónak titulált Hannes Swobodával, az SPÖ, valamint Ursula Stenzellel, a jobboldali ÖVP listavezetőjével együtt ebédelve azonban hamar kiderül, legyenek bármilyen merészek is ezek a szólamok, a pártok inkább tekintik kihívásnak, mintsem háborúnak a június 13-i megmérettetést. Mindazonáltal a jelenleg 31 százalékos támogatói bázissal rendelkező ÖVP vezetője, Stenzel asszony tűnik társai közül a legvisszafogottabbnak, amit a biztos jövőt, munkát, esélyeket hirdető, s ezzel a legbékésebbnek mondható plakátjai is jól tükröznek. Talán nem mellékes ugyanakkor, hogy míg Kronenberger portréjára számos helyen horogkeresztet és Hitler-bajuszt rajzoltak egyesek, addig a néppárti politikus transzparensein a jelszavak mellé a „Kilépés az Európai Unióból” felszólítást helyezte néhány szkeptikus.
Később azonban, a Schönbrunnban tartott Európa-koncert előtt hiába próbálunk a kastély egyik termébe betoppanó Wolfgang Schüsselből néhány kritikus szót kihúzni, a velünk kedvesen szóba elegyedő kancellár igencsak visszafogott marad. Claus Hörr, a kancellária sajtóosztályának mindig jókedvű igazgatója viszont szívesen beszél megfigyeléseiről. Mint mondja, országa 1995-ben történt csatlakozásával tulajdonképpen mindenki veszített valamennyit. Ma már azonban látszanak az eredmények is, s bár sok a szkeptikus, összességében úgy tűnik, az osztrákok jól döntöttek, mikor Ausztria csatlakozása mellett tették le voksukat. A fiatal igazgató véleményének némileg ellentmond ugyanakkor annak a közelmúltban napvilágra került közvélemény-kutatásnak az eredménye, amely szerint ma már csak az osztrákok kevesebb mint harmada támogatja országa uniós tagságát. Az unió bővítéséből kimaradtakról szólva beszélgetőtársam úgy véli, soha nem szabad azt mondani, hogy soha, bármennyire reménytelennek látszik is egy-egy térség helyzete. A legkeményebb diónak a magát a belépés kapujában érző Törökország ígérkezik, hiszen „még ha Ankara minden rá mért feladatból jelesre vizsgázna is, az igazán nagy kérdés akkor is az marad, hogy Európa képes lesz-e bármikor befogadni ezt a hatalmas, s egészen más kultúrával rendelkező országot” – osztja meg a politikusok félelmeit Claus Hörr.
A sajtóosztály egy másik munkatársa viszont egészen más jellegű aggodalmainak ad hangot. Kezünkben épp egy pohár jófajta vörösbort tartunk, mikor rákérdez, vajon hogy lehet az, hogy bár Magyarországon készülnek a világ talán legjobb nedűi, de még itt, Ausztriában is csak alig lehet rábukkanni egy-egy palack tokajira vagy egri bikavérre. Szóhoz sem jutok, s máris újabb problémakörrel találom szemben magam. Mint meséli, míg itt Bécsben, vagy például Prágában rögvest megtalálja a hangulatos kávézókat, sörözőket, addig Budapesten túlságosan sok már a McDonald’s. A hallottakon felbuzdulva másnap útra kelek, hogy magyar termékeket keressek az osztrák főváros áruházaiban, a bő félnapos városnézés során azonban mindössze egy csomag paprikára bukkanok, melynek származási helye a felirat szerint „Magyarország vagy Spanyolország”.
Mindez után persze eszünkbe juthatnak Benita Ferrero-Waldner külügyminiszter asszony szavai, vagyis, hogy bár az EU számos kérdés megoldásához hozzásegít, az országoknak önállóan is tudniuk kell orvosolni saját bajaikat, de az esti gyorssal hazaérkezve, s a sokat látott Keleti pályaudvar valóságában körbenézve korántsem lehetünk biztosak abban, hogy erre mindannyian képesek is vagyunk.
origo.hu
Orbán Viktor: Ezért indulnak lejárató akciók Magyarország ellen
