Cseh megosztottság Benes megítélésében

A cseh közvélemény máig megosztott Eduard Benes megítélésében. A politikust Tomás G. Masaryk mellett Csehszlovákia egyik megteremtőjének tekintik, ám pályafutásának értékelői rámutatnak: élete zárószakaszában szembesülnie kellett az általa követett politika kudarcával – a müncheni döntés elfogadásával, a nyugati szövetségesekbe vetett bizalom megrendülésével, majd 1945 után a kommunisták, úgymond, alkotmányos hatalomátvételével.

Egyes cseh történészek szerint a Benes és az úgynevezett Nemzeti Front kormánya által meghirdetett nemzeti és szociális forradalom fő célja a csehszlovákiai németek és magyarok kitelepítése, vagyonuk elkobzása, az osztályharc és a nemzeti gyűlölködés ébren tartása volt. Hírhedt dekrétumai hűen tükrözik egyik korabeli, mostanság gyakran idézett, 1945 májusában elmondott beszédét, amelyben Benes hangoztatta: fontos feladat a cseh országrészekben a német, illetve Szlovákiában a magyar lakosság megalkuvás nélküli felszámolása. Benes szóhasználata szerint a „likvidálás” végrehajtása jól szolgálhatja a csehek és szlovákok egységes nemzetállamának megteremtését.
Eduard Benes 1945 és 1948 közti ténykedését a cseh politikusok kiegyensúlyozva, óvatosan értékelik. Nagy államférfiúnak tartják, de sietnek hozzátenni: nagy hibája volt, hogy az ország jövőjét a Szovjetunióhoz kötötte. A Benest zászlajukra tűzők kritikátlanul dicsőítik a dekrétumokat, a németek kitelepítését, s azt is, hogy Benes nagy érdeme, hogy a müncheni döntés után nem változott véres csatatérré az ország. Sezimovo Ústíban, ahol Benes meghalt, az önkormányzat háromméteres bronzszoborral kívánja megörökíteni a politikus emlékét. Ám az alkotás túlságosan hatalmasra sikerült, ezért a városatyák felszólították a szobrászt: Benest faragja kisebbre, hiszen még sokan emlékeznek kistermetű, sovány alakjára…

---