Egyes cseh történészek szerint a Benes és az úgynevezett Nemzeti Front kormánya által meghirdetett nemzeti és szociális forradalom fő célja a csehszlovákiai németek és magyarok kitelepítése, vagyonuk elkobzása, az osztályharc és a nemzeti gyűlölködés ébren tartása volt. Hírhedt dekrétumai hűen tükrözik egyik korabeli, mostanság gyakran idézett, 1945 májusában elmondott beszédét, amelyben Benes hangoztatta: fontos feladat a cseh országrészekben a német, illetve Szlovákiában a magyar lakosság megalkuvás nélküli felszámolása. Benes szóhasználata szerint a „likvidálás” végrehajtása jól szolgálhatja a csehek és szlovákok egységes nemzetállamának megteremtését.
Eduard Benes 1945 és 1948 közti ténykedését a cseh politikusok kiegyensúlyozva, óvatosan értékelik. Nagy államférfiúnak tartják, de sietnek hozzátenni: nagy hibája volt, hogy az ország jövőjét a Szovjetunióhoz kötötte. A Benest zászlajukra tűzők kritikátlanul dicsőítik a dekrétumokat, a németek kitelepítését, s azt is, hogy Benes nagy érdeme, hogy a müncheni döntés után nem változott véres csatatérré az ország. Sezimovo Ústíban, ahol Benes meghalt, az önkormányzat háromméteres bronzszoborral kívánja megörökíteni a politikus emlékét. Ám az alkotás túlságosan hatalmasra sikerült, ezért a városatyák felszólították a szobrászt: Benest faragja kisebbre, hiszen még sokan emlékeznek kistermetű, sovány alakjára…
Régi indulatok. A cseh nacionalistáknak ott van a Benes-törvényük, a kitelepített csehországi németeknek meg Edmund Stoiber csehellenes vasárnapi beszéde. A kettőben van valami közös: régi indulatokat kavarnak fel – bírálta a Právo cseh baloldali napilap a bajor kormányfő vasárnapi beszédét, amely a szülőföldjükről elűzött szudétanémetek pünkösdi összejövetelén, Nürnbergben hangzott el. (MTI)
