Elfordulás Erdélytől

Megszegett kampánycsend, visszaélések, kihágások, botrányok, csalások – szovjet utódállamok választásait idézte a múlt vasárnapi román önkormányzati megméretés, még akkor is, ha annak eredményei helyenként bizakodásra adhatnak okot. Az unióba igyekvő Romániában a demokrácia alappillérének számító szabad választás lebonyolítása egyelőre kemény diónak tűnik. A megméretést szabályozó törvény sincs rendben, az Európa Tanács elnöksége nemrég kérte fel a Velencei Bizottságot, hogy készítsen jelentést a jogszabályról. Ez utóbbi módosításának ténye, alig néhány héttel a választások előtt, már önmagában sem elfogadható eljárás a világ civilizált államaiban. Az antidemokratikus módszerek alkalmazásához mára magyar partnert is talált a bukaresti hatalom. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) nem tűri el maga mellett a politikai alternatíva csíráját sem, s e leplezetlenül intoleráns magatartását jól ötvözi az Iliescu és Nastase nevével fémjelzett baloldal pozícióhajhászó törekvéseivel. Mindezek tükrében érdemes értékelni azt, ami vasárnap történt Romániában. Az erdélyi magyarság három helyszínre fókuszált kiemelt figyelemmel: Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Székelyudvarhelyre.
A kincses városban első pillantásra bejött az RMDSZ taktikája. Azzal, hogy a magyar szavazók túlnyomó többsége a kormánypárti Ioan Rust támogatta, Gheorghe Funar kiszorult a második, döntő fordulóból. Amennyiben ugyanis a magyarok önálló jelöltet vagy az ellenzék politikusát tüntették volna ki bizalmukkal, úgy a szélsőségesen nacionalista polgármester most a demokrata-liberális Emil Boc társaságában várhatná a második menetet. Így viszont Funar – legalábbis négy évre – eltűnhet a kolozsvári magyarok mindennapjaiból, s e tény lélektani fontosságát csak az érezheti igazán, aki eltöltött legalább néhány hetet a piros-sárga-kék színű szemétládák, a végtelen zászlótenger és a soha be nem tömött gödrök városában. Csakhogy: az RMDSZ vállalt támogatása Ioan Rus mellett annyit jelent, hogy Markó Béláék újabb viszonosság nélküli gesztust tesznek az utódkommunista pártnak, személy szerint egy olyan politikusnak, aki hallani sem akar az autonómiáról, de az aradi szabadságszobor felállítását sem tartotta kívánatosnak.
Marosvásárhelyen látványosat bukott az RMDSZ. A „Vásárhely mindenekelőtt” szlogen, Kelemen Atilla, a képviselőházi frakció vezetőjének jelölése a polgármesteri posztra mind azt mutatta: az RMDSZ ezúttal valóban komolyan veszi a megméretést a Bolyaiak városában. Nem úgy, ahogyan ezt négy évvel ezelőtt tette. Az akkori hiba azonban hosszú távon végzetesnek bizonyult. Dorin Florea értett a nép nyelvén, s nem riadt vissza az antidemokratikus módszerektől sem saját hatalmának megtartása érdekében. Ráadásul élvezte a kormánypárt támogatását is. Érdekes hírek érkeztek a választás napján Marosvásárhelyről. Markó Béla arról tájékoztatta a sajtót, hogy súlyos rendellenességet követtek el a választásokon, több száz olyan szavazócédulát találtak, amelyen nem volt érvényesítő pecsét. Az ügy kapcsán a rendőrség és az ügyészség is kiszállt a helyszínre, ezért egy órára felfüggesztették a szavazást. Felmerült a csalás lehetősége. Az RMDSZ elnöke sajátos következtetést fogalmazott meg az eset kapcsán. Arra emlékeztetett, hogy az Európai Néppárt (EPP) Orbán Viktor alelnök aláírásával Székelyudvarhelyre kért akkreditálást a választások törvényességének az ellenőrzésére. Úgy vélte, hogy az EPP alelnöke nem tájékozódott megfelelően a romániai helyhatósági választásokról, mert ha ezt megtette volna, akkor valószínűleg nem Székelyudvarhelyre kértek volna megfigyelői engedélyt, hanem Marosvásárhelyre. Azaz közvetve Orbán Viktor a felelős az esetleges marosvásárhelyi csalásokért. Még véletlenül sem az, aki csalt vagy csalni szándékozott, tehát Florea és a mögötte álló Szociáldemokrata Párt, amely nem más, mint az RMDSZ parlamenti szavazatainak köszönhetően négy éve hatalmat gyakorló román kormánypárt. Folytatható-e a következő hónapokban egy félkoalíciós együttműködés azzal a párttal, amely a csalást is megkockáztatja az RMDSZ-jelölt legyőzéséért? Az RMDSZ eddigi politikájának ismeretében: nagyon is.
Markó haragszik Orbán Viktorra. Jobban, mint Floreára. Utóbbi „csak” Marosvásárhelyt tartotta meg, előbbi megszégyenítette őt. Az Európai Néppárt megfigyelőinek árgus tekintete mellett az RMDSZ nem tehette zavartalanul azt Székelyudvarhelyen, amit az utódkommunista román partnerpárt igyekezett véghezvinni országszerte: ellehetetleníteni az ellenfelet, kihasználni a hatalmi pozíció előnyeit. A székelyudvarhelyiek harmadszor is polgármesterükké választották Szász Jenőt, s így az autonómia ügyét zászlajukra tűző tábornak maradt még egyetlen szalmaszál kapaszkodó gyanánt. Ez azonban számukra jelenleg édeskevés. Az utóbbi hetek-hónapok történései ugyanis bebizonyították, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács, a Székely Nemzeti Tanács és a Magyar Polgári Szövetség köré tömörült autonómiapártiak egy igen komoly és mindenre elszánt gépezettel állnak szemben. Ez a keserű tapasztalat, párosulva az udvarhelyi csak azért is győzelemmel, talán egy új stratégia kezdetét jelentheti. Jelenleg ugyanis felmerül a kérdés, hogy a hivatalos formában nem is létező tanácsok, a kívülállók számára bonyolult rendszerben tevékenykedő autonómiapártiak felvehetik-e a versenyt a hatalom minden anyagi és infrastrukturális előnyét élvező RMDSZ-szel. Nem célszerűbb-e egyetlen, az azonos célokat valló erőket tömörítő párt létrehozása, világos programmal, irányultsággal, román és uniós partnerszervezetekkel, közismert, a politikát profi szinten művelő személyiségekkel a vezetőségben?
A helyhatósági választások összegzésekor a bukaresti Evenimnetul Zilei című napilap egy színes országtérképen illusztrálta a politikai állást. A narancssárga színnel jelölt megyékben a jobbközép Nemzeti Liberális Párt és a balközép Demokrata Párt, azaz az ellenzék győzött, a pirosra festett területeken pedig a Szociáldemokrata Párt (PSD). Négy megyét zölddel jelöltek, itt a Romániai Magyar Demokrata Szövetség volt a legsikeresebb, egy megyében a Német Demokrata Fórumnak sikerült a legtöbb tanácsosi helyet megszerezni. A narancssárga szín gyakorlatilag teljes Erdélyt lefedi, ehhez jön Bukarest és egy-két déli megye. Havasalföld, Moldva és Dobrudzsa pirosban pompázik. A végeredmény szerint egyébként majdnem azonos számú szavazatot kapott az utódkommunista baloldal és a novemberi parlamenti választásokon szövetségben induló liberális-demokrata ellenzék. Így ősszel könnyen a mérleg nyelvének szerepét töltheti be az RMDSZ. Csakhogy Markó Béla néhány héttel ezelőtti kijelentése, amely szerint a magyarok inkább a PSD-vel való együttműködést támogatnák (vajon mire alapozta ezt a sommás kijelentést?), valamint a baloldali jelölt támogatása Kolozsváron, azt jelzi: az RMDSZ már döntött. Inkább a baloldali PSD-t választja partnernek, s tartja ezáltal a hatalomban, mint az Erdély egészében népszerű liberális-demokrata szövetséget. Az RMDSZ egy ilyen döntéssel gyakorlatilag a dél- és kelet-romániai vidékkel hozná egy politikai platformra az erdélyi magyarságot, s ezáltal közvetve hátat fordítana Erdélynek.