Hogyan tovább?

A Perzsa-öböl XX. századi háborúinál a legfontosabb szempont közvetlenül mindig a gazdasági, politikai és katonai térnyerés, valamint az évszázad nagy felfedezése, az olaj volt, amelynek birtoklása napjainkban is nagyhatalmi érdek – állapítja meg a térség történelmére és helyszíni tapasztalataira alapozva a közelmúltban a PolgART kiadónál Mezopotámia háborúi címmel megjelent könyvében Horváth Pál nyugalmazott dandártábornok, aki az elmúlt másfél évtizedben békefenntartóként kétszer is megjárta Irakot.

Patrick Sale neves Közel- és Közép-Kelet-szakértő 1996-ban egy különös dokumentumot kapott Richard Perle-től, a Pentagon védelmi politikájának egyik alapítójától. A döntő lépés az új stratégiai biztonsági nyugalomhoz címmel kidolgozott tanulmány elsőrendű feladatként jelölte meg Szaddám Huszein rezsimjének megdöntését és Szíria meggyengítését. Az ötletet az Új Amerikai Évszázadért nevű újkonzervatív csoport tagjai egy év múlva ismét elővették, elképzeléseik megvalósítására azonban csak a 2001-es New York-i és washingtoni terrortámadások adták meg az esélyt, emlékeztet az iraki háború előzményeire Horváth Pál.
Napjainkra az iraki demokratizálás fogalmát rendesen lejáratták, veti föl az amerikai megszállás egyik legfontosabb következményeként a szerző, hozzátéve, hogy a csalódott és hiszékeny tömegek könnyen radikalizálódhatnak, az eredmény pedig a terrorakciók fokozódása lehet. Mint arra rámutat, Irakban most olyan háború folyik, amelyet megnyerni nem lehet. Egy eszmét ugyanis nem lehet fegyverekkel exportálni. Egy nép vagy követi a demokratikus átalakulás normáit, mert azt jónak tartja, vagy pedig más utat választ, és tekintélyuralmi rendszerben él továbbra is.
Irakot Amerika feláldozta saját hatalmi törekvéseinek oltárán, állapítja meg a szerző, ijesztő képet vázolva fel ugyanakkor arra az esetre is, ha most a megszálló haderő kivonulna. A síita és szunnita iszlám történelmi törésvonalán fekvő, a vallási mellett etnikai és törzsi ellentétektől feszített ország darabokra hullana, amely hatalmi vákuumhoz vezetne a térségben. Megosztottsága, militarista öröksége és a tapasztalatlansága a demokrácia megvalósításában pedig csak további erőszakhoz vezetne, megélhetési terroristák martalékává, terroristafészekké válna. Hosszabb távon Irak belső etnikai feszültségei felerősödhetnek, ami fokozhatja az országon belüli vallási ellentéteket, és ez még jobban elmérgesítheti a zsidó–mohamedán és a keresztény–mohamedán viszonyt. Erős központi hatalom nélkül továbbra is véres káoszt prognosztizál Horváth Pál, aki szerint a Szaddám Huszein utáni hatalmi űr betöltésére a CIA cilinderéből előhúzott, otthon népszerűtlen személyek alkalmatlanok. Mindehhez figyelmeztetően hozzáteszi, ha az Egyesült Államok és szövetségesei nem fordítanak elég pénzt Irak újjáépítésére, az iraki nemzet megsegítésére, a vallási és etnikai ellentétek megoldására, akkor az ország még sok bajt okozhat.