A szocialisták – a 2002-es választások során tett és az oktatást érintő – ígéreteiről már a koalíciós alkudozások után kiderült, hogy egyáltalán nem vagy a tervezettől eltérő módon teljesülnek. A Horn-kabinet liberális oktatáspolitikai kudarcát követően Magyar Bálint újbóli feltűnése nem sok jót ígért. Az MSZP fogadkozása a folyamatos párbeszédre hasztalannak bizonyult, hiába ígérték, hogy „kormányzati ciklusokon átívelő nemzeti konszenzust kívánnak érvényesíteni a felsőoktatásban is”, az SZDSZ másképp gondolta. Medgyessy Péter olthatatlan társadalmi közmegegyezés utáni vágyát Magyar Bálint folyamatosan zárójelbe teszi, hiszen eddigi regnálása alatt a minisztériumi apparátustól kezdve a szakmai szervezetek és érdekképviseletek egész során át szinte az oktatási-tudományos szféra valamennyi szereplőjével sikerült feszültséggel terhes kapcsolatot kialakítania.
A kormányváltást követően példátlan tisztogatási akcióba kezdtek az SZDSZ vezette minisztériumban: a helyettes államtitkárok, a kormány- és miniszteri biztos elfogadhatatlan stílusú menesztése után a leváltási hullám elérte szinte a teljes középvezetői kart és a háttérintézmények irányítóit is. A szakmai indokok látszatára sem ügyelő, többtucatnyi szakembert sújtó hadjáratot jól példázza Aáry-Tamás Lajos esete. Az oktatási jogok biztosát Magyar Bálint a választásokat követően úgy mentette fel, hogy az érintett az intézkedésről csak a rádióból értesült. A színtiszta politikai indítékot az is jól jelzi, hogy a köztisztviselő posztjára kiírt pályázatra – a meghosszabbított határidő ellenére – nem jelentkezett olyan személy, aki méltó kihívónak bizonyult volna. A volt ombudsman dolgozatát az Országos Köznevelési Tanács döntő többsége is támogatta, így Magyar Bálint kénytelen volt ismét Aáry-Tamás Lajost kinevezni az Oktatási Jogok Biztosa Hivatalának élére.
Oktatáspolitika
A minisztérium a száznyolcvan fokos, liberális oktatáspolitikai fordulatról vélhetőleg nehezen fog megállapodásra jutni a társadalmi partnerekkel, sőt – úgy tűnik – az erőszakos változtatások csak a szembenállást erősítik. Az ígért nyugalommal, stabilitással és nyitottsággal szemben folyamatosan zajlik a korábban megkezdett programok, ösztöndíjak leállítása. A szaktárca az általuk kezdeményezett „reformokról” számos alkalommal elfelejtette megkérdezni a szakmát, a pedagógusokat és a szülőket. Sőt egyes esetekben a minisztérium munkatársai is jórészt a sajtóból értesülnek Magyar Bálint terveiről, ugyanis a tömeges „szakmai” alapú elbocsátások ellenére az oktatási alaptörvények módosításának előkészítésére rendre külső szakértői csoportok kaptak megbízást.
A Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata és tavaly elfogadott módosítása az ultraliberális elveknek megfelelően a képzés tartalmát illetően korlátlan szabadságot ad az iskoláknak, ezáltal veszélybe sodorja az iskolarendszer átjárhatóságát s azt, hogy az állam mindenkinek garantálni tudja egy jól meghatározott tudásmennyiség elsajátítását. A szabályozás semmiféle társadalmi és szakmai közmegegyezést nem tükröz. Ráadásul – a tanárok többsége szerint – ebben a formában nyílt támadást jelent a közös és általános műveltség ellen.
A felsőoktatási reformokról szóló Magyar universitas program vitája – amelynek koncepcióját elfogadta a kormány – is a tárca gyakorlatának megfelelően, az érintettekkel folytatott érdemi egyeztetések nélkül halad. Az oktatók már számos fórumon tiltakoztak az egyetemek önrendelkezését súlyosan korlátozó, a képzés minőségét veszélyeztető törekvések ellen, amelyeket a minisztérium Európára hivatkozva akar bevezetni.
Tovatűnő ígéretek
„A Magyar Szocialista Párt miniszterelnök-jelöltjeként személyes felelősséget vállalok azért, hogy kormányunk ingyenessé teszi a tankönyvet az általános iskola első nyolc évében” – fogalmazott Medgyessy Péter a 2002-es választások előtt a polgárokhoz írott levelében. Az ígéret azonban már a kormányprogramban sem köszönt vissza, az időről időre elhangzó számonkérésre pedig folyamatos magyarázkodás volt a válasz.
Először azt mondták, lesz ingyentankönyv, de csak később. Aztán kiderült: csak a rászorulóknak. Majd megtudhattuk, hogy tulajdonképpen teljesült az ígéret, hiszen a kéthavi családi pótlék szolgálta ezt a célt. 2003 augusztusában azonban Magyar Bálint egyértelművé tette, hogy – ha rajta múlik – nem lesz ingyenes a tankönyv, mivel „nem a szocializmust építjük”. A tankönyvárak folyamatosan az inflációt meghaladó mértékben emelkednek, s a szerzői jogdíjak új szabályozása miatt pedig – tankönyves szakemberek szerint – jövőre akár a 80 százalékot is meghaladhatja a drágulás mértéke. Miután a kormány a privatizálandó cégek listájára tette a Nemzeti Tankönyvkiadó Rt.-t, úgy látszik, a piac későbbi szabályozásáról is lemondott.
A kormánypártok ingyenes utazást is ígértek a diákoknak a lakóhely és az iskola között. Tény azonban, hogy a közlekedés nem lett olcsóbb, sőt ma lényegesen többet kell fizetni a diákbérletekért, mint korábban. A diákhitel kamatát személyesen Kovács László is sokallta a kampány során – bár a mértékéről fogalma sem volt –, és annak csökkentésére tett ígéretet. Ezzel szemben a tanulói kölcsön kamatát már két alkalommal növelte a Medgyessy-kormány, amely ötödével (9,5-ről 11,95 százalékra) emelkedett, és nem kizárt, hogy nyáron újabb jelentős emelés várható. Medgyessy Péter a választások előtt tízezer új kollégiumi férőhely létrehozását is kilátásba helyezte, ám ebből a mai napig egyetlenegy sem valósult meg. Sőt a kormány közpénzből erre a jövőben sem kíván forrást biztosítani, hiszen a bővítést kizárólag „befektetői alapon” képzeli el. Az Oktatási Minisztérium (OM) által kidolgozott programok – a szakértők szerint – az egyetemek akár évtizedekig tartó eladósodásához vezetnek, de ezen az áron is csak a többségnek megfizethetetlen – akár havi 50–70 ezer forintos díjú – kollégiumi férőhelyek kerülnének kialakításra. Ugyanakkor a szaktárca a diákszállások fejlesztéséhez az Orbán-kormány idején milliárdos összeggel hozzájáruló Nemzeti Kollégiumi Közalapítvány támogatását előbb a minimálisra csökkentette, most pedig a megszüntetését tervezi.
A kormányprogram garantálta továbbá az önkormányzatok által fenntartott közoktatási intézmények kiegyensúlyozott támogatását. Ezzel szemben – az ÁSZ véleménye szerint is – mind 2003-ban, mind 2004-ben 100 milliárd forint körüli összeg hiányzik a kötelező feladatok ellátásához. A következmények sem maradtak el: az önkormányzatok a mai napig tömegesen bezárnak, összevonnak, illetve átadnak más fenntartónak óvodákat és iskolákat.
Az MSZP és az SZDSZ a 2002-es kampány során a pedagógusbérek jelentős emelését, majd folyamatos felzárkóztatását ígérte. Az ötvennek mondott, de valójában negyven százalék körüli béremelés első részét a fedezetet nem biztosító kormány helyett a fenntartó önkormányzatok teljesítették. Az ígéret második fele viszont feledésbe merült: sem 2003-ban, sem 2004-ben nem emelkedett a tanárok alapilletménye. A 2004-re ígért hatszázalékos béremelést nem garantálja jogszabály, s mivel a költségvetés fedezetet sem biztosított, azt az önkormányzatok jelentős része nem tudta kifizetni. Az őszre ígért osztályfőnöki pótlék a pedagógusok kevesebb mint felét érinti, és éves szinten összességében 0,3–0,5 százalékos béremelést mutat. Mindez azt jelenti, hogy megkezdődött a korábbi béremelés értékvesztése, így a Medgyessy-kormány apránként visszaveszi, amit korábban adott.
Magyar Bálint botránnyal kezdte minisztersége első tanévét. A jászladányi alapítványi iskolában ugyanis a szabad demokrata politikus döntése következtében nem kezdődhetett meg a tanítás. Utólag a Legfelsőbb Bíróság jogerős ítélete értelmében bebizonyosodott: a miniszter törvényt sértett határozatával. Az SZDSZ-es politikus intézkedése idején – úgy látszik – nem ismerte az iskolaalapítók céljait és az új intézmény pedagógiai programját sem. Magyar Bálint kirekesztőnek vélte az iskola létrehozását, annak ellenére, hogy az intézmény nem zárta ki a cigány gyerekeket, sőt a tanulásban jeleskedő roma származású kisdiákok tandíját az alapítvány átvállalta volna. Ha valaki tanúbizonyságát adta ezen ügy kapcsán a kirekesztő gondolkozásnak, az nem az iskola volt. A miniszter hozzáállásából ugyanis egyértelműen kiderült, nem mér egyenlő mércével: a szabad iskolaválasztást, amit a városokban élő szülők természetes jogának tekint, elvitatja a kistelepüléseken lakóktól.
A „legsikeresebb” program
Az Orbán-kormány idején több mint kétszeresére nőt a Sulinetre bekötött intézmények száma (910-ről 2480-ra). Az informatikai fejlesztések terén valódi küldetéstudatot mutató Magyar Bálint viszont ezt kevesellte, ezért rögtön munkához is látott. Az Educatio 2002 kiállításon közölte: a szaktárca azt szeretné, hogy „2005-re minden magyarországi iskola rákapcsolódhasson az internetre, méghozzá nagy sávszélességgel”. Az említett bejelentés óta egyetlenegy új iskolát sem sikerült a diákhálóra kötni, noha a Sulinet expressz keretében 11 milliárd forint értékben, a piaci árnál lényegesen magasabban osztogattak DVD-ket, digitális fényképezőgépeket és laptop hordtáskákat. Így az OM kezdeményezése a megszorítások közepette nagyrészt a tehetős családok luxusigényeit kiszolgáló adókedvezményes akcióvá vált. Az informatikai programok kapcsán sorra kipattanó korrupciógyanús ügyek miatt egy éven belül távozni kényszerült posztjáról több miniszteri biztos és a volt SZDSZ-es pártigazgató, szakképzési helyettes államtitkár. Ugyanakkor az emlékezetes, Elender által fizetett balatoni hétvége egyik tekintélyes résztvevője – az ügyben való érintetlenségét hangsúlyozó miniszter jobbkeze –, Hriczu Anita kabinetfőnök a helyén maradhatott.
„Nincs olyan terület, ahonnan ne lehetne vagyont, pozíciót, állami támogatást tisztességtelen módon lenyúlni, és azt klienseknek, családoknak, haveroknak szétosztani” – jelentette ki Magyar Bálint, igaz, 2001-ben.
Janovics Jenő
Senki sem gondolta olyan komolyan a színházcsinálást, mint ő
