Marja a torkunkat

Túl vagyunk már azon, hogy manapság bármi is csípje a szemünket, finom, kesernyés füst takar minden hadmozdulatot. Most azonban a torkunkról van szó – meg a nyelőcsőről le egészen a gyomorig –, azt most nagyon csípi, kaparja valami, annyira, hogy lassan már nem csak köhögnünk kell.
Mindezt azért, mert Románia úgy szerezte meg a pálinka név használatát, hogy Magyarország már több mint egy hónapja teljes EU-tagsága tudatában nem tett ellene semmit. De előtte sem. Pedig minden nagyobb zökkenő és bonyodalom nélkül kérhettük volna az illetékes uniós szerveket, hogy ne engedjenek a román kérésnek, ebben a formájában semmiképpen se. Lett volna Romániáé a cujka, a miénk meg maradt volna a pálinka. Ahogy az olaszoké a grappa vagy a görögöké az ouzó, aztán mindenkinek az egészségére, építse vagy tegye tönkre mindenki úgy nemzeti röviditalát, ahogy akarja. Most úgy áll a helyzet, hogy ebben nekünk, ha akarjuk, ha nem, Románia sokat fog segíteni. Akkor is, ha szomszédunk csak a pãlincã elnevezést használhatja, mert ehhez hozzájárultak a tárgyalóink. Hogy kezdetben mi volt, nem tudni, végül azonban azt mondták, legyen, hiszen nem eredetvédett termékről van szó, és mivel Románia is törvényileg szabályozza a pãlincã előállítását, ami számunkra megnyugtató, hadd használják ezt a nevet. Csak annyi valamit – jogot nem, az biztos – tartottunk fenn magunknak, hogy ha a román szabályozás és termelés eltér a rögzítettől, akkor vétót emelhetünk. A hazai szeszipari szakma azonban berzenkedett a pãlincã ellen, mert a három helyen eltérő írásmód simán megtéveszti a kevésbé avatott vásárlókat. Ráadásul mindezzel úgy kell a szakembereknek szembesülniük, hogy éveken keresztül tárgyaltunk az unióval, hogy a pálinka névhasználat csak Magyarországé legyen, védjük le és építsünk erre a névre egy virágzó iparágat. Az ehhez szükséges lépéseket itthon is megtettük, szigorú szabályok születtek arra nézve, hogy milyen feltételeknek kell ahhoz teljesülniük, hogy a végeredményként kapott szeszes ital viselhesse a pálinka nevet. Ráadásul azt a jogszabályt lassan két éve alkalmazzuk, azzal a tudattal, hogy uniós csatlakozásunk után a pálinka nevet csak mi használhatjuk. A jogszabálynak a sok közül van egy fontos kikötése is, hogy a termék Magyarországon termett. Ezt Romániából nézvést, ugye, nehéz teljesíteni.
A névhasználatban érintett minisztériumok kezdetben nem nyilatkoztak semmit, a legközlékenyebb az agrártárca volt, amely jelezte, hogy folytak ilyen irányú tárgyalások. A Külügyminisztérium, amely minden valószínűség szerint a leginkább felelős lehet a pálinka név eljátszásáért, sokáig lapított. Magatartására egy jól ismert hasonlat kifejezőbb lenne, de ingoványos, főleg gazos területekre nem érdemes tévedni. Lehet, hogy belelépünk valamibe.
Nem mellesleg, fújhatjuk a tokajit is, amit már legálisan Szlovákiában is lehet termelni, azon az 565,2 hektáron, amelynek még csak egy részén található termő ültetvény. Ha néhány év múlva valaki összefut egy Tokajsi vyberrel, az reménykedjen benne, hogy aszút iszik. Ráadásul a pálinka nevet az illetékes külügy úgy játszotta el, hogy a pálinka névért, még mielőtt miniszterelnökké avanzsált volna, a Magyar Szeszipari Szövetség és Terméktanács elnökeként maga Medgyessy Péter is sokat lobbizott. Most nem tesz semmit érte. A pálinka több mint hatszáz hazai szeszfőzdét érint, valamint becslések szerint azt a százezres tömeget, amely bármilyen szinten gyümölcstermeléssel is foglalkozik.
Egy barátom tegnap megkérdezte: ittam-e már román pálinkát. Mondtam, nem. Azt mondta, ne is próbáljam, rossz, nekik marta a torkát. Akkor is, most is.